A „fake news” nem véletlenül angolul került be a köztudatba. Az álhír Amerikában tulajdonképpen egyidős az újságírással, hiszen már az 1890-es években az egyik amerikai elnökjelölt álhíreket használt, és ezzel megpróbálta megnyerni a választást. Az álhírek gyakran gyorsabban terjednek, mint a valós hírek, ennek kirívó példája, hogy a választások idején egy-egy Trump-pal kapcsolatos álhírt rövid idő alatt körülbelül 30 milliószor osztottak meg.

A közösségi felületek elterjedésével Európában is nagyobb teret kapott az álhírek terjedése. De az álhírek mellett vannak jó hírek is: az Európai Unió már 2015 óta fellép az álhírekkel és azok terjesztésével szemben. 2018-ban megjelent a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex, amelyet később a koronavírus és a háborús helyzet tapasztalatait leszűrve tovább erősítettek. Az aláíró felek között közösségi platformokat, technológiai vállalatokat és civil szervezeteket találunk. 2018 óta elérhető a Newsguard funkció is, amely a böngészőben használva segítheti a felhasználókat az álhírek felismerésében.

A témával kapcsolatban meg kell még említenünk az „infodémia” kifejezést, mely az információ és epidémia szavak összevonásából született, és egyfajta információs „fertőzöttséget” jelent. A hírek hatalmas tengerében az ember elveszíti a tájékozódását, hogy melyik hír igaz, és melyik nem.

Napjainkban különösen a háborúval és a vírushelyzettel kapcsolatban terjednek olyan álhírek, amelyek sokszor átcsúsznak a büntetőjog területére. Magyarországon a Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló jogszabálya 2020-ban, a járványhelyzettel összefüggésben új szakasszal egészült ki: aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a járvány elleni védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, szintén bűncselekményt követ el.

Az álhírek problémája nagyon is valós, és rengeteg kérdést felvet. Hogyan védjük meg magunkat az álhírekkel szemben? Hogyan maradjunk tájékozottak úgy, hogy közben ne veszítsük el az igazság fonalát? És elgondolkodhatunk azon is, hogy a szenzációkeresés és a hatás fokozása közben meddig tart a sajtószabadság, és hol kezdődik az álhírek világa?

A mai állatkerteknek már komoly, természettudományos céljaik vannak, az állatvédelem és a fajok megőrzése mellett kiemelt fontosságot kap az állatok megfelelő tartása is. Ennek megvalósításában egy 2001-ben kiadott rendelet segít, amely szabályokat fogalmaz meg az állatok tartására, környezetére, ápolására vonatkozóan. Pontosan meg van határozva például, hogy melyik állatfajnak mekkora hely kell, és hogy melyek azok a strapabíró, háziasított állatok, akikkel az állatsimogatóban találkozhatunk. Az olyan veszélyes állatfajokat, mint az oroszlán, a rozmár vagy gorilla, csak állatkertben (illetve cirkuszban) tartható.

Akinek kedve támadt állatkertet alapítani, annak elszántnak kell lennie. A hatósági eljárás maga nem költséges: az alapítást a megyei kormányhivatalnál kell kérelmezni, 106 000 Ft- ba kerül, az ügyintézési idő pedig, ha minden simán megy, kb. 70 napig tart. A nehézség az előkészületekben rejlik, hiszen sok, különféle dokumentumot kell benyújtani, mint például a betelepítési terv, a fajok listája, a gondozók szakképzettségét igazoló papírok, a takarmányozási terv, illetve a terv szökés esetére, de itt kell bizonyítani azt is, hogy az embernek van elég pénze egy állatkert alapításához és üzemeltetéséhez.

Most, hogy megismerhettük az arany oroszlánmajmocskát és történetét, sokunk számára új színben tűnhetnek fel ezek az intézmények, és örülünk mindenkinek, aki tényleg komoly célokkal és elszántan belefog egy új állatkert alapításába.

Világviszonylatban mondhatjuk, hogy az e-sport sportnak számít. Angol példára sok országban „törvényesítették” ezt a sportot, sporttörvény vonatkozik rá, és felvették a sportágak közé. Világszerte 2,7 milliárd e-sportoló van, profik és nem profik egyaránt, és ez az egyetlen sportág, amelynek a Covid megjelenése csak növelte a népszerűségét. Balásfalvi Zoli ehhez hozzáfűzte, hogy Franciaország e-sport képviselete 2024-re, de legkésőbb 2028-ra olimpiára akarja vinni az e-sportot. Ázsiában is érdekes dolgok történnek ebben a témában: a legrangosabb ázsiai e-sport versenyen szerzett éremmel például ki lehet váltani a sorkatonaságot. Kínában pedig jogszabály korlátozza a 18 év alatti játékosok játékidejét, mégis ők az egyik legkiemelkedőbb e-sport nemzet a világon.

Magyarországon az e-sport még mostoha gyerek, nincsen erre a sportágra vonatkozó sporttörvény, így még nem is számít igazi sportnak. Az e-sport nálunk szabadidős tevékenységnek minősül, melyre versenyeket lehet szervezni. Ez valószínűleg azért van így, mert sok kiskorú űzi ezt a sportot, és a gyermekvédelmi szabályok miatt az e-sport nem illeszthető be a magyar sporttörvénybe.

Ennek ellenére nálunk is intézményesen működik az e-sport, és van magyar e-sport válogatott is, melynek Balásfalvi Zoli is tagja. Ugyanúgy, ahogy a többi sportág sportolóinak, az e-sportolóknak is vannak sportszövetségeik és érdekvédelmi képviseleteik. Az e-sport mérkőzéseket gyakran 2-3 millió ember is követi online a képernyőn, így ennek a sportnak reklám- és szponzorációs bevételei is jelentősek.

Az e-sport szereplői is megfeleltethetőek a hagyományos sportágak szereplőinek, talán azzal a különbséggel, hogy a játékoknak, amelyeket az e-sportolók játszanak és amelyekben összemérik az erejüket, tulajdonosai is vannak. Ezek a játékkiadók szerveznek versenyeket, de működnek független versenyszervezők is. A játékosok lehetnek amatőr versenyzők, de lehetnek az e-sportot profin művelő játékosok is. A csapatok profin működnek, a működésben neves szponzorok segítik őket. Az e-sport csapatoknak edzőik is vannak, az edzéseken a játékosok készség- és koncentrációfejlesztő gyakorlatokkal készülnek a mérkőzésekre. Még doppingellenőrzés is van az e-sportban, melynek során ellenőrzik, hogy a játékosok nem használnak-e koncentráció növelő, vagy mentális teljesítményfokozó doppingszereket.

És most a végén következzenek Balásfalvi Zoli érdekességei a magyar e-sport berkeiből:

Magyarország legfejlettebb e-Sport komplexuma az MTK e-sport aréna, amely 200-300 ember befogadására alkalmas. A Honvéd is szeparált el 2-3 termet az e-Sportnak, ahol a hazai kiemelkedő játékosok edzik a fiatal reménységeket. Bár a magyar e-sport még gyerekcipőben jár, a Fifa Pro Clubs játékmódjában a külföldi játékosok rettegnek a magyar csapatoktól és a válogatottól. A magyar A válogatott és az U21-es magyar válogatott többször tért vissza Európa Bajnokságról vagy világbajnokságról éremmel. A magyar bajnokságot az európai szintű szervezetek a TOP 5-be sorolják.

Volt olyan is, amikor az MTK e-sport csapatával történelmet írtunk: mi játszottunk először a világon hivatalos meccset a Queens Park Rangers-sel (BL és többszörös angol bajnok csapat) úgy, hogy mindkét klub egy profi sportegyesületet képviselt. A meccset Magyarországon több ezren, Angliában pedig több tízezren néztek egyszerre. És mi nyertünk az összesítésben 3-1-re!

Magyarország egy új tartózkodási engedély típus, a Fehér Kártya bevezetésével beállt azoknak az országoknak a sorába, amelyek tárt karokkal várják a digitális nomádokat. Budapest kitűnő célpont egy jól kereső, online dolgozó fiatal számára. A város trendi, jó a wifi hálózat, az érkezőket pezsgő éjszaki élet fogadja, munkájukat akár a számos co-working iroda egyikében is végezhetik, és az is vonzó lehet számukra, hogy Budapesten sok nemzetközileg elismert start-up cég működik.

A digitális nomádoknak szóló Fehér Kártya egy évre biztosítja a magyarországi tartózkodást, és utána további egy évvel hosszabbítható meg. Az itt tartózkodás feltétele, hogy a nálunk élő digitális nomád nem folytathat magyarországi keresőtevékenységet, hanem kizárólag külföldi munkát láthat el (vagy külföldi vállalkozást irányíthat), és ezt a munkát fejlett digitális, technológiai megoldással kell végeznie. A folyamatos magyarországi tartózkodás nem követelmény, de Magyarország 90 napnál hosszabb időtartamra való elhagyása a Fehér Kártya visszavonását eredményezi.

A Fehér Kártya megszerzése egyszerű eljárásnak tűnik. Az igénylőnek be kell mutatni egy érvényes útlevelet, bérleti szerződést, Magyarországra kiterjedő egészségbiztosítást, továbbá igazolnia kell legalább havi 2000 eurónak megfelelő jövedelmet (pl. adóhatósági igazolással) valamint azt a tényt is, hogy egy külföldi cég a munkáltatója vagy külföldi vállalkozást irányít.

Fehér kártyát kizárólag nem Európai Uniós állampolgár igényelhet, az EU tagállamokból érkező digitális nomádokra más szabályok vonatkoznak. Mivel a kártyát fiatal, állandó mozgásban lévő, egyedülálló személyek részére találták ki, ez a típusú tartózkodási engedély nem jár családegyesítési joggal, és nem lehet kiindulópontja egy letelepedési engedélynek sem.

A digitális nomádság Magyarországon mindenképpen egy jó kezdeményezés, de, mint minden új dolog, ez is sok kérdést felvet. Nincs tisztázva például a „fejlett digitális megoldás” fogalma, továbbá kérdés, hogyan és mennyire ellenőrizhető, hogy az itt élő digitális nomádoknak ne legyen magyarországi keresőtevékenysége, valamint az sincs tisztázva, hogy a digitális nomádok hogyan fognak adózni. Ezekre a kérdésekre idővel a hatósági gyakorlat ad majd választ.

Aki sportol, annak számolnia kell azzal, hogy sérülés érheti. Ez főleg az úgynevezett kontaktsportokra igaz, ahol a sportoló közvetlenül érintkezik az ellenféllel, ilynek például a jégkorong, a labdarúgás, vagy a küzdősportok. Itt mindig felmerül a kérdés, hogy mi történik véletlenül, és mi szándékosan?

Alapvetően a jog tiltja a jogellenes károkozást és minden károkozás jogellenesnek minősül. Azonban a Polgári Törvénykönyvnek van egy olyan rendelkezése, amely kimondja, hogy nem követelhető kártérítés, ha a károkozó a károsult beleegyezésével okozza a kárt. A sporttevékenység is ebbe a kategóriába tartozik. Bárki, aki sportol, beleegyezik abba, hogy ha egy sporteseményen, a sport szabályait betartó játék közben megsérül, akkor általában az okozott kár nem jogellenes, ezért nem követelhet kártérítést.

Egészen más a helyzet, ha a játék szabályait direkt nem tartják be a játékosok, továbbá ha valamelyik játékos a szabályok megszegése mellett szándékosan okoz sérülést sporttársának. Ebben az esetben a sérült fél kártérítést követelhet, mivel a sérülést okozó magatartása a felvállalt kockázat határain kívül esik és kártérítési felelősséggel jár. Itt már kilépünk a tiszta sport kereteiből, és az okozott sérülést polgári jogi és büntetőjogi szabályok fényében kell megvizsgálni, mivel ezek jogellenesen okozott sérülések.

Polgári jogi szempontból ilyenkor deliktuális kártérítésről beszélhetünk, ami alapján a teljes kárt meg kell téríteni. Például, ha egy játékos annyira megsérül, hogy fél évig nem tud pályára lépni, akkor a kárt okozónak meg kell téríteni az erre az időszakra kiszámított elmaradt hasznot, meg kell téríteni a gyógykezelés költségeit, valamint erre az időszakra ki kell fizetni a sérült játékosnak megállapított járulékot is. Ezen túl sérelemdíj fizetésére is lehet kötelezni a károkozót.

Büntetőjogi szempontból a sportsérülések ritkán esnek bele a könnyű testi sértés kategóriájába, valószínűbb, hogy a jogellenes sérülést okozó játékost inkább nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés miatt állítják bíróság elé.

A mezőgazdaságban nehéz előre tervezni. Főleg azok a megművelt területek veszélyeztetettek, amelyek erdő közelében fekszenek. Az erdőben élő állatok sokszor átruccannak a szomszéd földekre egy kis lakmározásra, dagonyázásra, de sok esetben elég az is, ha csak átgyalogolnak a megművelt földeken. Vajon ki fizeti meg a gazdának a nyúl, az őz vagy a fácán által a gyümölcsösben, szőlőben okozott kárt? Ki tartozik felelősséggel a szarvas, a vaddisznó vagy a muflon pusztításáért a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban?

Egy gondos gazdának előre kell gondolkodnia, és földjét, gyümölcsösét védenie kell a vadak ellen. Egyeztetve a területen vadászatra jogosulttal, aki a vadászterület tulajdonosa (vagy annak haszonbérlője), a gazdának is közre kell működni a vadkár elhárításában, például vadriasztó lánc, vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszköz használatával. De a gazda még így, a megfelelő védekezés mellett is, köteles a vadak által okozott kár 10%-át saját maga viselni.

De mi a helyzet a fennmaradó 90%-kal? Eszter ismerőse a helyi vadászterület tulajdonosához fordult kártérítésért. Az ő felelőssége ugyanis, hogy a vadak az adott területen ne szaporodjanak túl, és ne okozzanak károkat. A vadászterület tulajdonosa ezt többek között vadkárelhárító vadászattal és elterelő etetéssel segíti elő, de ezeken túl alkalmazhatnak akár vadriasztó berendezéseket és ideiglenes villanypásztorokat is. A vadászterület tulajdonosa vadkár alapot is köteles létrehozni, hogy a vadkárokért fizetendő kártérítés fedezetét biztosítsa. (2019-ben körülbelül 2 milliárd forint vadkárt fizettek ki.) Amennyiben a vadászterület tulajdonosa és a gazda megegyeznek egymással, vadászterület tulajdonosa ebből az alapból fizeti ki a vadkár miatt panaszt tevő gyors és kitartó gazdákat.

A gyors és kitartó jelző nem véletlen. A határidő nagyon szűkre szabott, ezért gyorsan panaszt kell tenni, és a dokumentumot is hamarjában be kell nyújtani, mert vadkár esetében azonnal fel kell mérni a károkat. Ha a vadászterület tulajdonosa elutasítja a panaszt, akkor rövidre szabott határidőn belül az illetékes jegyzőhöz, vagy közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni. Első körben a jegyzőt érdemes megkeresni, mert az ő költségei lényegesen kisebbek. A jegyző a gazda panasza alapján megkeresi a vadászterület tulajdonosát, és megpróbál egyezséget létrehozni a felek között. Eszter ismerősének kálváriája itt véget is ért, mert a vadászterület tulajdonosa, látva kitartását, felajánlott egy bizonyos mértékű kártérítést, amit a károsult gazda el is fogadott.

De mi történik, ha a jegyző előtt sincs megegyezés? Végső lehetőségként a gazda a bírósághoz fordulhat, de ennek költségei sok esetben meghaladják a gazda által követelt kárösszeget. Így a gazda gyakran nem megy el a bíróságig, hanem maga viseli a teljes kárt.

Ki gondolta volna, hogy a doppingolás története a sport történetével egyidős? Igaz, a régi görögök sokkal egyszerűbben oldották meg a teljesítménynövelést: volt olyan birkózó, aki a verseny előtt 9-15 kg borjúhússal növelte erejét, míg más versenyzőket az állati vér fogyasztása sarkallt jobb eredményre.

Az első dokumentált, és nem ilyen ártatlan doppingolás Thomas Hicks nevéhez fűződik, aki az 1904-es Olimpián maratonfutóként indult. A futóbajnok a célba érve összeesett, ami, mint később kiderült, egy strychnine nevű szer és egy adag brandy következménye volt.

Ha kell mondani egy sportot, amelynek történetével szinte egybeforrt a doppingolás, akkor az a kerékpározás. Az első doppingtörvényeket is azok az országok szorgalmazták, ahol népszerű ez a sportág: Belgium, Olaszország és Franciaország. 1928-ban az Atlétikai Szövetség adta ki az első hivatalos dopping tiltólistát azokkal szerekkel, amelyeket tilos használni a sportolóknak.

A doppingolás igazi elterjedése a II. világháború után történt. Ekkor kezdett maga a sport is iparággá válni, a baráti küzdelmeket felváltották a profi sportolók által vívott csaták. A reklám is felfedezte a sportban rejlő lehetőségeket, és komoly pénzösszegek vándoroltak a különféle sportágakba. Innen már csak egy lépés volt, hogy a sportipar felfedezze magának a háborúban kifejlesztett harci drogokat, amelyeket a sportolók doppingszerként használtak a sportversenyeken.

Az 1960-as római Olimpián történt, hogy egy dán kerékpáros doppingolás miatt életét vesztette. Ez az eset ráirányította a figyelmet a doppingszerekkel versenyzés veszélyeire, és egyre több szervezet tette le a voksát a doppingszerek tiltása mellett. Az 1970-es, 80-as években mindez azonban nem tartotta vissza az NDK aktuális vezetőit attól, hogy államilag is támogassák a doppingolást. Ennek eredményét láthattuk például az 1988-as szöuli Olimpia kelet-német óriásúszónőinek teljesítményében is.

A téma sajnos még most sem veszített aktualitásából. A napokban ért véget például Sun Yang kínai úszó pere, akit doppingvétség miatt négy év három hónapra eltiltottak a versenyzéstől. És mindez annak ellenére történt így, hogy manapság már számos szervezet és szabályozás küzd a doppingolás ellen.

A doppingolás szabályozásának története nem nyúlik vissza olyan régre, mint maga a dopping története. Az első nemzetközi egyezményt 1989-ben kötötték, és az aláíró országok között ott volt Magyarország is. Az országok ebben az egyezményben a doppinghasználat visszaszorítására kötelezték magukat.

1999-ben jött létre a WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Szövetség. A szövetség célul tűzte ki, hogy védi a sportolók egészségét, egyenlőségét, és elősegíti a versenyek sportszerűségét. A WADA 2003-tól átfogja és harmonizálja az államok doppingellenes tevékenységét, és legalább évente egyszer közzéteszi azt a tiltott anyagokat tartalmazó listát, amelyet aztán a többi ország is átvesz.

Végül 2005-ben megszületett az UNESCO Doppingellenes Egyezménye. Az aláíró államok kötelezték magukat arra, hogy országukban megteremtik a doppinggal kapcsolatos jogi környezetet.

És milyen ez a jogi környezet Magyarországon? Nálunk a sportról szóló törvény kimondja, hogy minden sportoló köteles tartózkodni a doppingszerek használatától. Tíz éve, 2011-től doppingellenes kormányrendelet szabályozza a doppingeljárásokat, és a doppingolással kapcsolatos kiszabható büntetéseket. A doppingszert használó versenyzőt eltiltják a versenyzéstől, megvonják a kedvezményeit, és nem igazolhat át más egyesületbe sem. A doppinghasználat magában nem büntetőjogi kategória, és a doppingoló sportoló nem büntethető. Büntetés csak a teljesítményfokozó szerekkel kapcsolatos visszaélés esetén szabható ki, amely akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

A legnépesebb város a térségben.

A húsz évvel ezelőtti kisváros nagy iramban fejlődött a térség legnépesebb városává, és mindez úgy történt, hogy a városkép nem szenvedett csorbát. A belvárosban megőrizték a régi, 300-400 éves épületeket, melyeken a falak ugyan kicsit girbe-gurbák, de így szépek. Érdekesség, hogy a régi házakban a falak és a vízvezetékek már nem alkalmasak modern fürdőszobák kialakítására, ezért a szépen felújított, régi épületekhez sokszor „fürdőházak” is tartoznak, melyek olyanok, mint valami nagy, közös fürdőszoba. A város szélein ízléses külvárosok nőttek ki a földből.

Itt a legjobb a tömegközlekedés Európában.

A húsz évvel ezelőtti kisvárosban 2002-ben adták át az első metróvonalat, 2020-ban pedig az az utolsó, kör alakú metróvonal is átadásra került, amely a város nevezetességeit köti össze egymással. A metrók önvezetőek, legfeljebb a gyerekek vezetik őket, akik számára a vezetőkocsi elején fel vannak matricázva a vezetéshez szükséges gombok.

A legjobb bicikliközlekedés Európában.

A terep sík, és a lakosság legalább fele biciklivel közlekedik. Mindenütt van bicikliút, külön a bicikliseknek közlekedési lámpa, sőt, bicikli-dugók is kialakulhatnak a reggeli csúcsidőszakban. Elterjedtek a „dobozos” biciklik is, amelyekkel gyerekeket, bútorokat, vagy bármi nehezet szállítanak az emberek. Télen, esőben, és rossz időben sem lankad a biciklizési kedv, és esténként olykor estélyi ruhába öltözött biciklizőket is látni. A bicajosok számára megkönnyíti az életet, hogy a vonaton és a metrón kényelmesen lehet kerékpárt szállítani.

A leghosszabb sétálóutca Európában.

Koppenhága sétálóutcája közel két kilométer hosszú, kizárólag gyalogosok járhatják, még a biciklizés sem engedélyezett. A sétálóutca abba a térbe torkollik, ahol Andersen kedves színháza is áll. Andersen nem messze lakott innen, a Nyhavn kikötőben magasodó színes házak egyikében. A kikötőből hajóval lehet kirándulásokat tenni a közeli csatornákba, és kedvelt célpont a kis hableány tengerbe nyúló sziklán álló szobra is.

És végül, elhagyva a legeket, aki kedvet kapott ahhoz, hogy megnézze Koppenhágát, annak még három helyre feltétlenül el kell látogatnia. Egyik ilyen hely a Carlsberg sörgyár, ahol a múzeumi belépő két korsó sör elfogyasztását is magában foglalja. A másik az egyáltalán nem drámai hangulatot árasztó, parkként is használt temető, ahol a sírok között napsütésben vidám piknikezők múlatják az időt. Végül pedig nem szabad kihagyni a Tivoli vidámparkot sem, ahol szabadtéri színházak és éttermek is helyet kaptak, és ahol II. Margit királynő születésnapján a dánok mindig hatalmas ünnepséget csapnak.

„A világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult.”

Andersen 1805-ben, a napóleoni háborúk idején született. Szegény, nehéz sorsú családban nőtt fel, anyja mosónő, apja vándorcipész volt. De szerencsére művelt cipész, aki sokat mesélt fiának, és még Shakespeare drámáival is megismertette őt, amelyekből kisebb jeleneteket adtak elő a maguk örömére. Tizenegy évesen veszette el apját. Iskolába alig járt, először egy szövőműhelyben dolgozott, majd patikussegéd lett.

„Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.”

Akárhogy is nézzük, Andersen mégiscsak hattyútojásból kelt ki. Elhagyta a patikus pályát, és Koppenhágába ment a Királyi Színházba. Színész szeretett volna lenni, de végül szép szoprán hangja miatt a fiúkórusban kapott helyet. Amikor mutálni kezdett és el kellett hagynia a kórust, balett-táncosként próbálkozott, de nem sok sikerrel. Mindeközben verseket, történeteket, és színműveket írt. Végül a Királyi Színház igazgatója pártfogásába vette, neki köszönhetően elvégezte iskoláit, 23 évesen leérettségizett és egyetemre ment.

„Utazni egyet jelent az élettel!”

Andersen szenvedélyes utazó volt. Első könyve is ebben a témában íródott: „Vándorlás gyalogszerrel a Holmen-csatornától Amager szigetének keleti csücskéig”. Ez a könyv meghozta neki a sikert, utána ösztöndíjjal beutazta Franciaországot, eljutott Svájcba és Itáliába is. Sorra jelentek meg a könyvei, írt színdarabot, verset, útleírást, és anyagi gondjai ezzel meg is szűntek. Körülbelül harminc utazást tett élete során, és ötször bejárta egész Európát. Magyarországon is megfordult, volt Pesten, Budán, Vácott, és ellátogatott a Mohácsi csata színhelyére is.

„Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.”

És miként jöttek Andersen életébe a mesék? Már mint ismert író megbízást kapott arra, hogy írjon mesefüzetet a szegényebb emberek és gyermekeik számára. Első meséit régi mesék, népmesék ihlették, de saját életéből is merített témákat. Így született például a rút kiskacsa története, vagy a Fülemüle, amely egy viszonzatlan szerelem emlékét idézi fel. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyerekek értsék a meséit: sokszor felolvasta félig kész írásait gyerekközönség előtt, figyelte a reakciókat, majd ezek alapján még javított a műveken. A dán írók között elsőként használta írásaiban a beszélt nyelvet, és ezzel megújította az egész dán irodalmat.

„Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!”

Andersenről sok érdekesség és anekdota kering. Utazásaira például mindig vitt magával kötelet, ha esetleg éjszakai szállásán tűz ütne ki, ki tudjon mászni az ablakon. De egy ennél lényegesebb dolog is mindig volt nála: egy olló. Ezzel az ollóval gyönyörűséges képeket vágott ki papírból, melyekre ha ránéz az ember, mesebeli világok, óriások és tündérek jutnak az eszébe. Andersen végül 1875-ben kapott engedélyt a nagy égi utazásra, de meséit és gondolatait szerencsére hátrahagyta nekünk.

Magyarországon a múzeum alapvető feladata a kulturális örökség védelme - mondja ki a muzeális intézményekről szóló, 1997-ben született törvény. A múzeumok a műkincsek védelmét és megőrzését biztonsági őrökkel és riasztórendszerekkel oldják meg, és nagyon ritka az a műtárgy, amelyre ráadásul még biztosítást is kötnek.

Ennek több oka is van. Egyrészt a közgyűjtemények biztosítása a múzeumok szűkös anyagi lehetőségeinek következtében a világon mindenütt problémát okoz, másrészt a műtárgyak olyan felbecsülhetetlen értéket képviselnek, hogy a biztosítók nem vállalják a biztosításukat. Így van ez mindenhol a világon. Minél nagyobb egy műtárgy értéke, annál lehetetlenebb rá biztosítást kötni: például Leonardo híres alkotása, a Mona Lisa sincsen biztosítva lopás és rablás ellen.

A műtárgyakra vonatkozó biztosítás leginkább ott jön szóba, amikor egy múzeum műtárgyat kölcsönöz egy másik intézménynek. Ha a műtárgyak vendégkiállításra utaznak, a múzeumok úgynevezett „Szögtől szögig” biztosítást kötnek. Ez a biztosítás részleteiben meghatározza, hogyan utazzanak a képek, és hogy milyen körülményeknek kell fogadni őket, beleértve például a levegő páratartalmát is.

Más a helyzet azoknak a műtárgyaknak az esetében, melyek galériák vagy magánszemélyek tulajdonában vannak. Magyarországon ők engedhetik meg maguknak az esetleg több millió forintra rúgó éves biztosítási díj megfizetését. A galériák általában rendelkeznek vagyonbiztosítással, amiért meghatározott összegű havidíjat fizetnek, mivel enélkül senki nem bízná rájuk értékeit.

De miért is kapunk védőoltásokat? Kötelező védőoltásokat életveszélyes betegségek ellen kapunk, amilyen a szamárköhögés, a torokgyík, vagy a gyermekbénulás. Vannak betegségek, amelyeket a védőoltások annyira visszaszorítottak, hogy gyakorlatilag el is tűntek a föld színéről.

Az oltások következtében a védettség két szinten alakul ki. Egyrészt egyéni szinten, hiszen a beoltott személyben vagy ki sem alakulnak a tünetek, vagy ha mégis, akkor nem válnak igazán súlyossá. A második szint, divatos szóval élve, a „nyáj-immunitás” elérése: ha elegen megkapják az oltást, akkor jó eséllyel azok sem kaphatják el a betegséget, akik valamilyen okból nem olthatóak be.

Maguk a védőoltások is két nagy csoportba oszthatóak: az egyik az, ahol az oltóanyaggal aktívan immunizálnak, a másik pedig az úgynevezett passzív immunizálás. Aktív immunizáláskor antigént, vagyis legyengített élő, vagy inaktivált elölt kórokozót vagy kórokozórészletet juttatnak a szervezetbe. Ez aktiválja az immunrendszert, ami antitest termelésbe kezd. Az aktív immunizálás egy másik formáját az mRNS típusú oltások jelentik, amikor csak a kórokozó genetikai kódját használják fel az oltóanyagban, és ez a genetikai kód szintén antitest termelésére készteti az immunrendszert. Az oltások másik nagy csoportját a passzív immunizálás képezi, ilyenkor már megtermelt antitestet juttatnak a szervezetbe.

A nemzeti oltási rend dönt arról, hogy melyik oltás kötelező, melyik ajánlott és melyik választható. A kötelező védőoltások - a külföldi utazás miatt kötelező védőoltások kivételével - ingyenesek. Minden védőoltás, így természetesen a kötelező védőoltások esetén is csak hatóságilag engedélyezett oltóanyaggal és az engedélyező iratban szereplő feltételekkel lehet oltani az embereket.

És mikor kapjuk meg a kötelező oltásokat? Ezt az egészségügyi törvény szabályozza: vannak életkorhoz kötött oltások, megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltások, és külföldi utazás esetén beadandó oltások. Az életkorhoz kötött oltást magyar állampolgárok és huzamosan Magyarországon tartózkodó személyek kapják. A járványügyi rendelet pontosan felsorolja, melyik betegségek ellen kapunk életkorhoz kötötten oltást. Ilyen például a tuberkolózis, kanyaró vagy rózsahimlő. A tisztifőorvos módszertani levelében oltási naptár jelöli ki azt az életkort, amikor a gyerekorvos vagy az iskolaorvos megszúrja a gyerekeket.

Megbetegedési veszély esetén a járási hivatal, a kormányhivatal vagy a tisztifőorvos rendelhet el kötelező oltást. Például, ha árvíz önti el a vidéket, tífusz ellen olthatják a lakosságot. Végül, ha olyan országba utazunk, ahol sárgaláz veszély van vagy ahol a hatóságok más kötelező oltásokat írnak elő a beutazóknak, akkor ezeket az oltásokat saját költségünkre nekünk kell beadatnunk.

Egy kötelező oltás lehet munkakörhöz kötött is, bizonyos biológiai kockázatok esetén. Ezt a fajta oltást egy külön miniszteri rendelet és a tiszti főorvos módszertani levele szabályozza. A kockázatokat a munkáltatónak kell felmérnie, és az oltás is az ő pénztárcáját terheli.

Hogy megértsük a kérdés jelenlegi szabályozását, célszerű visszatekintenünk a polgári eljárásjog elmúlt több mint 50 évére. Ugyan egészen 2017 végéig az eljárásjog nem szabályozta ezt a kérdést, de a jogsértő bizonyítási eszközök egyre nagyobb számban való megjelenése szükségessé tette az irányadó bírói gyakorlat kialakítását. Alapvetően három álláspont létezett. Az egyik álláspont a jogsértő bizonyítékok szabad felhasználása, a másik pedig a felhasználás teljes tilalma mellett foglalt állást. A harmadik – az arany középút – a bíróságok mérlegelésére bízta, hogy felhasználják-e a jogsértő bizonyítási eszközöket, vagy sem. A bíróságok a gyakorlatban ezt a mérlegelésen alapuló felhasználhatóságot alkalmazták, azaz azt vizsgálták, hogy tudnak-e megalapozott döntést hozni a jogsértő bizonyíték nélkül, vagy sem. Ha úgy ítélték meg, hogy a döntéshez szükséges a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználása is, akkor a bizonyítási eszköz felhasználható volt.

A technika fejlődésével a 2000-es évek elejétől általánosan elterjedtek a különféle multimédiás eszközök (pl. fedélzeti kamera, drón, különféle rejtett kamerák, okostelefonok), és ez a jogellenesen szerzett információk és bizonyítékok egyre nagyobb számú megjelenését eredményezte. Ezzel párhuzamosan egyre hangsúlyosabbá vált a személyiségi jogok védelme is. E két folyamat együtt vezetett ahhoz, hogy a 2018-ban hatályba lépett új polgári eljárásjogi kódex már törvényi szinten szabályozza a kérdést, alapul véve a kialakult joggyakorlatot.

A szabályozás értelmében egy polgári perben nem használhatóak fel azok a jogsértő bizonyítási eszközök, amelyeket az élethez és a testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg, és ez akkor is érvényes, ha ez a bizonyíték elősegítené az ügy felderítését. Minden más esetben a bíróság mérlegelheti, hogy az adott bizonyítási eszköz felhasználása indokolt-e, és ha igen, figyelembe vegye-e a döntéshozatal során.

Fontos tudnunk azonban a következőt: ha egy jogsértő bizonyítási eszköz a polgári perben felhasználásra kerül, ez nem jelenti azt, hogy az azt felhasználó (vagy készítő) mentesülne a bizonyíték készítésével, felhasználásával összefüggő felelőssége alól. Például, ha valaki titokban készített fényképet használ fel, ezért a bíróságon felelnie kell, vagyis nem bújhat ki a polgári jogi felelősség alól. A bizonyíték tehát felhasználható, de ha annak megszerzése, felhasználása egyébként bűncselekményt valósít meg, vagy személyiségi jogot sért, akkor az azt felhasználó személy ezért felelősséggel tartozik.

Mindenesetre a minikamerát is tartalmazó kulcstartó és öngyújtó bárki számára könnyen elérhető és beszerezhető...

Már nagyapáink is élvezhették a taxik nyújtotta kényelmet. Budapesten 1913 óta működik taxitársaság: az első szállítók az Autótaxi sofőrjei voltak, akik Marta típusú fekete gépkocsikon fuvarozták az utasokat. Az utasoknak felárat kellett fizetniük, ha többen ültek be egy autóba, és az éjszakai fuvar szintén feláras volt. Magyarországról indult világhódító útjára Drost Tivadar taxi droszt-rendszere is. Ez abból állt, hogy a taxiállomásokra egy telefont helyeztek ki, amelynek segítségével (elsőként a világon Budapesten) telefonon lehetett taxit rendelni.

A taxizás azóta nagy karriert futott be. Tavaly januárban még körülbelül kilencezren taxiztak Magyarországon, bár ez a szám a járványhelyzet miatt most biztosan alacsonyabb. Napjainkban kormányrendelet mondja ki, hogy ki lehet taxisofőr, és Budapesten részletes taxisrendelet is szabályozza a taxik működését.

A kormányrendelet szerint Magyarországon az lehet taxisofőr, aki már betöltötte a 21. életévét, és elvégzett egy taxisoknak szóló felkészítő tanfolyamot. A rendelet előírja pszichológiai alkalmasság vizsgálatát, és külön szabályok vonatkoznak a jogszabályokat be nem tartó taxis „hiénákra” is.

Budapesten a Fővárosi Önkormányzat rendelete szabályozza a fővárosi taxizás feltételeit. A városon belül a díjak egységesek, függetlenül attól, hogy a taxi egy taxitársasághoz tartozik, vagy a sofőr egyéni taxisként működik. A fekete Marta típusú autó már a múlté. 2013 óta minden taxi kötelezően sárga színű, nem lehet 10 évesnél idősebb, és légkondival kell szolgálnia az utasok kényelmét. A taxik felszereléséhez hozzátartozik a taxi-jelző is, amely az autó tetején mutatja vagy a taxi-feliratot, vagy a taxitársaság cégjelzését. Ezen túl pontosan meg van határozva az is, hogy a taxikon hol lehet reklámot elhelyezni, és természetesen minden taxiban jól látható helyen ott kell lennie az utasok jogairól szóló leírásnak is.

Ha beülünk egy taxiba, vagy akár csak megrendeljük az autót, szerződést kötünk a taxitársasággal. Álljon itt most néhány érdekesség arról, hogy mit várhatunk el ezzel kapcsolatban, és mire is szerződünk azzal, ha igénybe vesszük ezt a szolgáltatást. Ha esetleg üzleti ügyben telefonálunk az autóban, nem kell aggódnunk, mert a taxisofőr köteles megőrizni az üzleti és magántitkokat. Ha éppen nem telefonálunk, a sofőr akkor sem kérdezhet bennünket magánéleti dolgainkról, valamint csak pozitív véleményt nyilváníthat a külsőnkről és azt is csak udvariasan. Sőt, a szerződés szerint, ha a lehetőségek engedik, segítenie kell nekünk az ajtó kinyitásában és becsukásában. És végül ne lepődjünk meg azon, ha a sofőr ismerteti velünk az útvonalat és megkérdezi, hogy arra menjen-e. Ezt nem a bizonytalanság mondatja vele: minden sofőrnek kötelessége, hogy a legrövidebb úton szállítson minket, és ezt az útvonalat az utassal is ismertetnie kell.

Egy számítógépekkel felszerelt munkahelyen a munkáltatónak kötelessége a megfelelő munkakörnyezet kialakítása. Itt ne az esztétikumra gondoljunk, hanem a praktikumra: többek között a dönthető képernyőre, az emelhető munkaasztalra, vagy a lábtámaszra. Fontos, hogy jól el lehessen olvasni a képernyőn szereplő információkat, ezért nem szabad, hogy a képernyő az ablakkal vagy más fényforrással szemben helyezkedjen el, gátolni kell a visszatükröződést. A helyes munkakörnyezet kialakításához tartozik az is, hogy a számítógép ne legyen hangos, és ne bocsásson ki kellemetlen hőt. Fontos (és meghökkentő lehet manapság) továbbá az is, hogy a szoftver, amelyen a munkavállaló dolgozik, magyar súgóval legyen ellátva. És még egy GDPR-t is érintő kötelezettség: a dolgozók munkáját nem szabad úgy ellenőrizni, hogy a dolgozó arról ne tudjon.

A munkáltatónak foglalkoznia kell a munkafolyamatok megszervezésével is. Ha számítógép előtt dolgozunk, jogunk és kötelességünk óránként tíz percre megszakítani a képernyő nézését, de azért ebben az időben is a munkánkkal kapcsolatos tevékenységet kell végeznünk. Egy nap összesen hat órát tölthet a dolgozó a képernyő előtt. Persze, adódhat olyan helyzet, hogy a képernyő folyamatos figyelése nem megszakítható, azonban ezekben a kivételes esetekben is a munkaidőnek maximum 75%-át teheti ki a képernyő előtti munkavégzés.

Ha egy munkavállalónak a számítógép miatt romlik a látása, vagy egyáltalán szüksége van a munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüvegre, akkor ezt a munkáltatónak kell számára biztosítani. Új dolgozó felvételekor mindenképpen kezdeményeznie kell a munkáltatónak a szem- és látásvizsgálat elvégzését, a többi, már régebben ott dolgozó munkatársnak pedig kétévente kötelező megvizsgáltatni a látását.

A munkáltatónak fel kell mérnie a fentieken kívül a képernyő előtti munka kockázatait, és ezeket ki is kell értékelnie. További kötelezettségek a képernyő előtti munkavégzéshez kapcsolódóan a tájékoztatás, az oktatás, és a konzultáció lehetőségének biztosítása.

Végül álljon itt egy szemészorvos javaslataiból szemezgetett lista arról, hogy mit tehetünk, ha a napi hat órából öt már eltelt a képernyő előtt, és a szemünk igencsak elfáradt. Fontos jó tanács, hogy a képernyő ne tükröződjön, és legyen szemmagasság alatt. Segíthet fáradt szemünknek a párásított környezet, mely megelőzi a szemszárazságot. Klímát csak limitáltan használjunk. Szükség esetére szerezzünk be szemcseppet, vagy műkönny cseppeket. És végül: szabadidőnkben kíméljük a szemünket, és ne nézzük továbbra is a képernyőt.

Ez a mai mese úgy kezdődött, hogy a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje 2007-ben indítványozta, hogy a tepertős pogácsa megkapja az EU minőségrendszerétől a „Hagyományos Különleges Termék” nevet. Az indítványt három év múlva elfogadták, további három év kellett ahhoz, hogy a tepertős pogácsát nyilvántartásba vegyék, és még három év, hogy tepertős pogácsa ezt a különleges védelmet élvezze.

Mit is jelent az, ha egy termék megkapja a Hagyományos Különleges Termék elnevezést? A terméket, ebben az esetben a tepertős pogácsát, ezentúl csak pontosan meghatározott alapanyagokból, és részletesen leírt előállítási mód szerint lehet készíteni. Amikor a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje beadta a kérelmet, pontosan leírták ezeket a meghatározásokat. Ebből sok más mellett kiderül az is, hogy a tepertős pogácsa csak tepertőt tartalmazhat, pörcöt nem, kerek, henger alakú, a mérete 3-10 centiméter lehet, és hogy omlós vagy leveles (hajtogatott) formában készülhet. A tepertős pogácsa csomagolásán szerepel a pontos összetétel is. Amennyiben egy pogácsa nem felel meg az előírt kritériumoknak, nem illeti meg a tepertős pogácsa elnevezés. A NÉBIH ellenőrizheti a terméket, és ha csak egy ál-tepertős pogácsáról van szó, akár ki is tilthatja a boltból, sőt, az eljárás a GVH-hoz is eljuthat. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a boltokban az igazi tepertős pogácsa mellett feltűnt a tepertős hatszög is.

A tepertős pogácsa, mint Hagyományos Különleges Termék, csomagolására egy kis szimbólumot is kapott, mely bizonyítja előkelő származását. Kell ennél több egy népmesei hősnek?

Nyár végén és ősz elején találkozhatunk a közutakon legkönnyebben vadon élő állatokkal. Ekkor van a párzási időszak és a szarvasok, vaddisznók, vagy muflonok mit sem törődnek azzal, hogy egy betonút állja az útjukat, amelyen autók közlekednek. Volt olyan év, amikor a statisztikák szerint 13.000 vadat gázoltak el, de ez a szám a valóságban bizonyosan magasabb.

Főleg éjszaka nehéz az autósok helyzete, és ha még ráadásul köd is borul a tájra, csak annyit tehetünk, hogy figyeljük a háromszögben elhelyezett ugró szarvas tábláját. Ezt a táblát érdemes komolyan venni, mert az útkezelő a vadásztársaság javaslatára teszi ki azokra a helyekre, ahol már legalább kétszer történt vadgázolás. Jó, ha ilyenkor figyeljük az út szélét és csökkentjük a sebességet. A háromszögben a szarvason kívül szám nem található, így ránk van bízva, hogy lelassítsunk arra a sebességre, amikor egy vadat észlelve még biztosan meg tudunk állni. Ha jól meggondoljuk, sok esetben csak akkor lennénk biztonságban, ha állnák.

És mi történik, ha valóra válik az eddig csak a háromszögben fenyegető szarvas képe, és ütközünk a vaddal? Ha magunkhoz tértünk a sokkból, első dolgunk legyen, hogy rendőrt hívunk. Bármennyire is csábító a vadpecsenye elképzelése, és bármennyire is úgy érezzük, hogy ez nekünk jár az izgalmak után, ne vigyük el a szarvast, mert az lopásnak számít. Miután a rendőr megjelent a helyszínen, értesíti az illetékes vadásztársaságot, ők is kijönnek, és kezdődhet a gondolkodás, hogy ki a felelős.

Az első kérdés, ami felmerül, hogy kié a vad? A vad, amíg él, az államé, de az elgázolt, élettelen állat valójában a vadásztársaságot illeti. A következő, bonyolultabb kérdés, hogy ki a hibás? Itt alapvetően három szereplő felelőssége jöhet szóba. A vadásztársaságé, a közútkezelőé és az autósé. Ha senki sem hibázott, az autósnak kell viselnie a saját autójában keletkezett kárt, a vadásztársaságnak pedig azt a kárt, ami a vadállományban jött létre.

Először vizsgáljuk meg a vadásztársaság felelősségét. A társaság abban az esetben hibás, ha az ütközés környékén nincsen ott az a bizonyos szarvasos tábla. De ha ott a tábla, a társaság bizonyos esetekben akkor is felelősségre vonható. Az ő hibája lehet, ha a vadakban túlszaporodás van, ha egy hajtás során nem vették figyelembe, hogy a területen egy út halad át, vagy ha túl közel helyezték el a vadetetőt az úthoz. Ilyenkor a vadásztársaság viselheti a vadakban okozott kárt (egy gímszarvas akár 4 millió forint is lehet), és ebben az esetben a mi kárunk is az ő pénztárcájukat terheli. A helyzet érdekessége, hogy a vadásztársaság csak azokért a vadakért felel, amelyek vadászatára az adott területen jogosult. Ha például nyúlra jogosult, és mi egy szarvassal találkoztunk, akkor pechünk van.

A közútkezelő lehet a hibás, ha az út állapota miatt nem tudtunk megállni, vagy ha sűrű bozótos van az út mentén, ami eltakarja a szemünk elől a kiugrani készülő állatot. Egyértelmű a közútkezelő felelőssége akkor, ha autópályán vagy autóúton történik vadgázolás – az autópálya elkerítése ugyanis a közútkezelő feladata.

Az autós akkor hibáztatható, ha a vadat jelző tábla ellenére túl gyorsan ment, de mivel a táblán nincs sebesség feltüntetve, sok esetben vitatott, hogy mennyivel is kellett volna hajtani. Az autó műszaki állapotáért, vagy a fékek állapotért is az autós a felelős, ahogyan azért is, ha alkohol fogyasztása után ült a volánhoz. Ezekben az esetekben a vad kifizetése is az autót vezető személyre hárul.

Utolsó kérdés, ami vizsgálatra érdemes, hogy mi a helyzet vadgázolás esetén a biztosítással? A kötelező felelősségbiztosítás sajnos nem elég, mert a balesetben nincs másik autó, és a szarvas nem rendelkezik felelősségbiztosítással. A Casco pedig csak akkor fizet, ha külön vadkárra is biztosítást kötöttünk.

A Bauhaus stílus a modern kor úttörője volt. 1919-ben hívta életre Walter Gropius, akinek egy olyan festészetet, szobrászatot, iparművészetet és építészetet magába ölelő egységes stílus lebegett a szeme előtt, amely igazodik a modern élet kihívásaihoz. Az esztétikum mellett a praktikumot helyezte előtérbe, a díszítések helyett a letisztultságot és az egyszerűséget. Gropius társai voltak az új utak keresésében többek között a festőművész Paul Klee, a festő és író Kandinszkij, a Magyarországról érkezett formatervező és építész Breuer Marcell, és a szintén magyar fotográfus, festő és díszlettervező Moholy-Nagy László.

A Bauhaus jegyében tervezett épületek és gyárak az élhetőséget szem előtt tartva egy új művészi elgondolást valósítottak meg. Ez az irányzat a modern kor emberéből és az ő szükségleteiből indult ki. Kimondta, hogy a mai ember munkájához tér és fény kell. Az építészek a tér legjobb kihasználása érdekében kockákat, téglatesteket és különböző hasábokat illesztettek esztétikusan egymáshoz, a fény pedig a homlokzaton sorakozó számtalan ablakon át áramlott be az épületekbe. Új anyagokkal kísérleteztek, melyek ezeknek a céloknak megfeleltek: előszeretettel használták a betont, mint építőanyagot, és a nagy üvegfelületeket acél- és fémszerkezetekkel erősítették meg.

Magyarországon a Bauhaus nem aratott osztatlan sikert. Sok ellenzője volt, és inkább a tehetősebb társadalmi réteg fordult az új stílusirányzat felé. Így történhetett, hogy Budapesten főként a Bauhaus kifinomultabb, nagyvonalúbb változata terjedt el. Ennek szép példája a Margit körút 15-17-es számú ház. Itt nem egy gyárról van szó, hanem egy lakóházról, melyet az építészek az 1930-as évek közepén érvényben lévő építési előírásokon túlmutatóan, a jövő elvárásainak is megfelelve, egy presztízs beruházás igényeinek megfelelően alakítottak ki.

A Bauhaus jegyei ezen az épületen is szembeötlőek: a lapos tető, a tömbök arányos elhelyezkedése, a nagy üvegfelületek, és a tökéletes helykihasználás. A Rózsadombra felkúszó telken épült ház hátul öt emeletes, de elől, ahol több hely van, hét emeletnyire magasodik. De az igazi csoda mégiscsak a ház belső kialakítása, mely a funkcionalizmus remekműve.

A Hofstätter Béla és Domány Ferenc terve alapján készült ház átgondoltsága lenyűgöző. A két épülettömb között egy gyönyörű, ellipszis alakú lépcsőház található. Ez az elrendezés nemcsak könnyeddé teszi az épületet, hanem lehetőséget ad a fénynek, hogy eljusson az épület belsejébe is. A lépcsőházban elhelyezett üveghengerekben két, ülőkével felszerelt lift működik, ami hasonlít két dugattyúra, ezért a köznyelv a házat dugattyús háznak is nevezi. A különleges fűtéstechnikával ellátott lépcsőházba fentről egy üvegablakon át áramlik be a fény. A lakások félemeletenként helyezkednek el, és tehetős lakók igényeihez igazodva már akkor összkomfortosak voltak, amikor a többi bérházban még a folyosó végén volt a közös WC. Az anyák (vagy nörszök) dolgát babakocsitároló könnyítette meg. A lakások tágasak és naposak voltak, az ötletesen elrendezett ablakokon át bejutó fény a télikerteknek is elég világossággal szolgált. Az építészek mindenre gondoltak: a kapu közelében egy márványülőkét helyeztek el, ahol egy kicsit meg lehet pihenni, mielőtt hazamegy az ember, vagy mielőtt elindul otthonról.

Ebben a házban lakni mindig is megtiszteltetés volt. Nem csoda, hogy a lakók között sok híres ember előfordult, mérnök, orvos, miniszter, író, rendező, színész és matematikus.

Piroska előadása után biztosak vagyunk benne, hogy egész más szemmel fogjuk nézni ezt a házat, és ha elmegyünk a Margit körút 15-17-es szám előtt, talán még a villamosról is leszállunk, hogy bekukkanthassunk az ellipszis alakú lépcsőházba.

Fotó: Wittek Piroska

De ne szaladjunk előre az időben. Ferenczy Noémi pályájának kezdetén csak egyben volt biztos: érdekelték úgy általában az anyagok, a szőttesek, a hímzések, ezért szülei Bécs és München nagy szabászataiba küldték továbbtanulni.

A következő állomás a gobelinekhez vezető úton egy véletlen volt. Ikertestvére Párizsban tanult, itt látogatta meg őt Noémi az édesanyjával. Egy olyan divatszalont kerestek Noéminek, ahol tökéletesítheti szabás-varrás ismereteit. Közben kiállításokra jártak, és véletlenül rátaláltak egy gobelinkiállításra is, aminek hatására Noémi eldöntötte, hogy a jövőben gobelinekkel akar foglalkozni.

Párizsban egy évig tanulta a gobelinszövés alapjait, de az igazi elhivatottságérzés csak akkor ébredt fel benne, amikor meglátta a Chartes-i székesegyház üvegablakait. „Itt éreztem először az alkotás vágyának azt a lebírhatatlanul ösztönző erejét, amely azóta sem hagyott el engem egész pályám folyamán”- írta erről Ferenczy Noémi.

Munkáira a középkori gobelinek voltak nagy hatással, a modern, festményszerű ábrázolást nem kedvelte. Alkalmazta a „mille fleur” technikát, vagyis képeinek hátterét virágokkal borította, de „verdűr” is megjelent a gobelinjein, ami lombokkal teli hátteret jelent. És még egy idegen szót érdemes megjegyezni, a „bordűrt”, ami szinte mindegyik alkotásán jelen van. A bordűr tulajdonképpen a gobelin „kerete”: mint egy szövött képkeret úgy fogja közre a képet, és ábrái lehetőséget adnak arra, hogy a meglévő alkotás még további motívumokkal egészüljön ki.

Noémi a gobelin előállításának technikáját is újragondolta. Eddig a gobelinek alapjául szolgáló képeket festő festette, majd az ábrázolást a kartonozó felrajzolta egy nagy kartonra, aminek alapján a gobelinművész elkészítette a gobelint. Noémi változtatott ezen az eljáráson: maga készítette a festményeket, a kartont, és a gobelint is.

Témaválasztásában először bibliai témák felé fordult, később pedig a természet ihlette meg. Képein a természetben dolgozó emberek jelentek meg: a munkát ábrázolta, amely összekapcsolja a természetet és az embert.

Ferenczy Noémi a magyar gobelinszövés megújítója és karizmatikus személyisége lett. Puritán, visszahúzódó életet élt, hogy semmi ne vonhassa el a figyelmét a munkáról, és tanári állást is csak élete vége felé vállalt. Az alkotás tüze, ami a Chartes-i katedrális láttán ébredt fel benne, egész életén át elkísérte: megreformálta a gobelinművészetet, körülbelül 70 gobelint készített, és sok megvalósítatlan terve is ránk maradt.

Az Omerta kimondja, hogy minden, amiről valaki tud és az olasz maffiával kapcsolatos, az titok. A titoktartási szerződés pedig azt mondja ki, hogy minden, amiről valaki például egy cégeladás folyamán tudomást szerez az eladó céggel kapcsolatban, az titok, bizalmas információ.

Aki már vásárolt céget, vagy részt vett egy cégeladási tranzakcióban, az előtt nem ismeretlen a titoktartási megállapodás fogalma. Ezt a megállapodást minden vevőjelöltnek alá kell írni, ha ténylegesen meg akarja ismerni az eladó céget. A vevőjelölt vállalja a szerződésben, hogy az adásvételi folyamat alatt az eladó cégről kapott információkat csak az adásvételi tranzakció céljára használja, és ezeket nem tárja fel harmadik személyeknek. Titoknak számít minden, ami a céggel kapcsolatban a cégeladás során kiderülhet, a jelentések, a nyilvántartások, az ötletek, a szellemi alkotások, az üzleti modell, az ügyfélkör, és még sorolhatnánk. Gyakorlatilag minden információ bizalmas, amiről a vevőjelölt a tranzakció során szerzett tudomást.

Az Omerta nem tűr kivételt, a magyar jogban ismert titoktartási megállapodás viszont igen. Az eladó cég titkos információit a vevőjelölt megoszthatja például a tanácsadóival, hiszen ennek hiányában a tanácsadók nem tudnák elvégezni a tanácsadást. A titoktartási megállapodással védett adatok kiadhatóak természetesen a hatóságoknak is, ha a hatóságok ezt kifejezetten kérik.

Visszatérve az elején említett szigorú szankcióra: ha valaki megszegi a titoktartási megállapodást, az nem lakol halállal, mint az Omerta esetében. A titoktartási megállapodásokban a titoktartási kötelezettség megszegésének következményeképpen leggyakrabban kötbért vagy kártérítést kötnek ki a felek.

Mielőtt elhatároznánk magunkat, gondoljuk végig, hogy milyen kötelességeink vannak kutyatartóként. Először is nézzünk rá a lakóhelyünkre: elég nagy lesz a hely egy kutya számára? Jogszabály határozza meg az eb tartásához megfelelő legkisebb területnagyságot, mint ahogy azt is, hogy például egy telepőrzésre szánt kutyát 24 óra alatt legalább egyszer meg kell látogatni. Mert a kutyák társas lények, és nekik is megvannak a saját jogaik. Szóval lakóhelyünk méretei mellett érdemes szemügyre venni az időbeosztásunkat is.

Gazdiként kötelességünk ezen túl a kutya egészségügyi felügyelete is. A gondos gazda feladataihoz tartozik az állatorvos rendszeres látogatása, valamint a kötelező oltások beadatása, melyeknek meglétét a kutya kisállat egészségügyi könyve bizonyítja. Valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek a kiskönyvnek a sétáltatások során mindig nálunk kell lennie.

Egyébként a sétáltatásnak is megvannak a maga szabályai. Belterület közterületén (így például a köztéri parkokban) a kijelölt kutyafuttatók kivételével mindenhol kötelező a póráz használata, ennek hiányában állatvédelmi bírság szabható ki a gazdira. Ha az eb természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen sétál póráz nélkül, akkor szabálysértési eljárás is indulhat ellenünk. És ha tömegközlekedési eszközökön visszük magunkkal a kutyust, a póráz mellett a szájkosár használata is a kötelező.

A mi felelősségünk továbbá, hogy kutyánk mikrochippel legyen ellátva, és az ehhez hozzárendelt adatok mindig frissítve legyenek. Ha az eb elkóborol, vagy ijedtében elszalad a háztól – gondoljunk csak a szilveszteri tűzijátékokra – a chip segítségével az állatorvos be tudja őt azonosítani, és jelezni tudja a gazdának a kutyus hollétét. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni azt is, hogy mit tehetünk, ha találunk egy elkóborolt jószágot. A kutyus chipjét nem csak állatorvos tudja leolvasni, hanem a mikrochip alapján számos MOL benzinkútnál is be tudják azonosítani az elkóborolt ebet. Ha nincsen chip a kutyában vagy az adatok nem megfelelőek, akkor kérjük egy állatmenhely segítségét, és ha ők sem tudják fogadni az ebet, akkor forduljunk az önkormányzathoz az állat megfelelő elhelyezése érdekében.

Álljon itt végül néhány jó tanács azzal kapcsolatban, hogyan válhatunk kutyatulajdonossá. Lehetőségünk van örökbefogadásra vagy vásárlásra, de előfordulhat az is, hogy éppen ismerőseinknél vannak elvihető kiskutyák. Ha az örökbefogadás mellett döntünk, forduljunk egy állatmenhelyhez. A menhelyről csak bizonyos feltételek mellett vihetünk haza kutyát. Fontos, hogy előtte megismerkedjünk, megbarátkoztunk a kiválasztott kutyával, és hogy a menhely is megbizonyosodjon szándékunk komolysága felől. De dönthetünk a vásárlás mellett is, főként akkor, ha fajtatiszta kölyökkutyát szeretnénk. Ebben az esetben forduljunk hivatásos tenyésztőhöz, ez általában garanciát jelent arra, hogy jó körülmények közül, jó helyről kapjuk a kutyust. Kerüljük viszont a szaporítókat, akik a tenyésztőknél sokkal olcsóbban kínálnak fajtatiszta kiskutyákat. Ők inkább a haszonszerzést tartják szem előtt, mintsem a kiskutya megfelelő tartási körülményeit.

A mostani MOM park, a környező irodaházak és lakóházak helyén állt a Magyar Optikai Művek gyárépületének együttese. A gyökerek egészen 1876-ig nyúlnak vissza. A gyár elődjét Süss Nándor, a Németországból ideérkezett kitűnő szakember alapította, akinek már az apja és a nagyapja is neves mechanikai szakember volt. Itt, Magyarországon, Trefort Ágoston és Eötvös Loránd ajánlása segítette a fiatalembert.

Az üzem először Kolozsváron, majd Budapesten működött. Elődje egy tanműhely volt, ahol finommechanikai szakembereket képeztek, és itt kezdték el gyártani a híressé vált Eötvös ingát is. Ebből a tanműhelyből nőtt ki a Csörsz utcában létesített üzem. Az sok épületből álló üzem minden egységét maga Süss Nándor tervezte, miután tanulmányutat tett Európa műszergyáraiban, és modern gépeket vásárolt üzeme számára. A gyár 1905-ben már száz dolgozót foglalkoztatott, majd 1918-ban vette fel a MOM Süss Präciziós Mechanikai Rt. nevet, amely egy hatalmas táblán ott díszelgett a gyárépület tetején.

Az első világháború végett vetett a békeidőknek, és a gyár a polgári igények helyett katonai műszereket kezdett gyártani. Ez fellendítette a termelést, új munkásokat vettek fel, bővítették az üzemet, és a dolgozók három műszakban végezték a munkát.

Később, a két világháború között csökkent a katonai műszerek gyártása, és békésebb termékek is felkerültek a palettára. Optikai lencséket kezdtek gyártani, és a folyamatosan növekvő finommechanikai tudás egyre magasabb műszaki színvonalú termékeket eredményezett. Ennek a fellendülésnek volt köszönhető a gyárépület újabb bővítése. Ebben az időben a szép, parkosított, fás területen elhelyezkedő gyárépület Magyarország legkorszerűbb ipari épülete volt.

A második világháború közeledtével a háborús készülődés új lendületet adott a termelésnek. Ekkor gyártották azt a légvédelmi szerkezetet is, amelyre a mostani parkosított részen felállított szobor utal: a szobor egy férfit ábrázol, aki nyilát az égre emeli. A háborús helyzet miatt a hatalmas gyár erősen megrongálódott, a gépek elkallódtak, vagy külföldre kerültek. Az itt dolgozók elkötelezettségét bizonyítja, hogy a háború után a gyár egykori dolgozói kezdték el a romeltakarítást, hogy minél előbb nekiállhassanak a munkának.

A háború után szovjet vezetéssel működött tovább a MOM, és újra a régi lett. Ekkor épült hozzá az óvoda és a kultúrház, mely Buda egyik kulturális központjává vált. A gyár az 50-es években a magyar állam tulajdonába került, fejlesztették a gépállomány színvonalát, és a hadiipari termelés mellett a polgári jellegű termékek gyártása is előtérbe került. A terjeszkedés során egészen a Nagy Jenő utcáig beépítették az eddig gyümölcsösként használt telkeket.

A 60-70-es években a termelés színvonala és mértéke dinamikusan megnövekedett, és a gyárban dolgozók száma is tovább emelkedett. A termékskála is folyamatosan nőtt, és a magas színvonalú munkát a nemzetközi kiállításokon elnyert számos díj bizonyítja. Ezzel a fellendüléssel párhuzamosan a gyár, hasonlóan a többi szocialista nagyüzemhez, rengeteg kölcsönt vett fel, és emiatt a csőd szélére került. A kegyelemdöfést a rendszerváltás hozta. Lebontották a hatalmas gyárat, mely több mint száz éves múltra tekintett vissza. Helyére irodaházak, lakóházak épültek és itt magasodik a bevásárló központ is, mely legalább nevében őrzi az egykor itt állt gyár emlékét.

Az irodába jövet álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el ezt az itt álló, évtizedeken keresztül magas színvonalon működő hatalmas gyáregyüttest. Gondoljunk az itt dolgozó lelkes és elkötelezett emberekre, akik régen talán ugyanúgy munkába siettek ezen a földdarabkán, ahogyan mi magunk.

Hazánkban a hatósági eljárások nyelve a magyar. Ez azt jelenti, hogy a kommunikáció magyar nyelven folyik, és a keletkező dokumentumok is magyar nyelven születnek meg. Az eljárásokban ügyfélként elsősorban a magyar nyelvet használhatjuk, illetve az ügyünkben a különféle szervek is magyarul kommunikálnak egymással. Kivételt képeznek a konzuli tisztviselők és a külgazdasági miniszter eljárásai. Ők az eljárások során használhatnak más nyelveket is, hiszen jellemzően külföldiekkel találkoznak, vagy éppen külföldön látják el a feladatukat, így náluk a magyartól eltérő nyelvek használata teljesen természetes.

Mi a helyzet a Magyarországon elismert 13 nemzetiséggel? A nemzetiségi önkormányzatok dönthetnek arról, hogy saját nemzetiségi nyelvüket is az ügyintézés hivatalos nyelvévé teszik. Ebben az esetben a nemzetiséghez tartozó személyek a hatósági eljárások során a saját nyelvüket is használhatják. A nemzetiségiek más hatóságok eljárásában is használhatják saját nyelvüket, de ekkor az eljárás nyelve a magyar nyelv marad. Ilyenkor fordítót vagy tolmácsot kell igénybe venni ahhoz, hogy a hatóság és az ügyfél megértsék egymást. Ha tolmács vagy fordító segít a megértésben, ennek költsége – bizonyos eseteket kivéve - az ügyfelet terheli.

A magyarul nem beszélő, de Magyarországon ügyet intéző külföldieknek a hatósági eljárásokban nem kell a magyar nyelvet használjuk, ők tolmács vagy fordító segítségével is kommunikálhatnak a hatóságokkal. Irodánk külföldi ügyfeleinél például mi, jogászok látjuk el a közvetítő szerepet, és sokszor két nyelven készítjük el a szükséges beadványokat, pont azért, hogy ügyfelünk és a hatóság is értse annak tartalmát. Fontos, hogy senkit nem érhet hátrány a hatósági eljárásokban amiatt, hogy nem beszéli a magyar nyelvet.

Érdekesség, hogy például a Gazdasági Versenyhivatalra, a Magyar Nemzeti Bankra és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra nyelvhasználati szempontból is speciális szabályok vonatkoznak.

A Gazdasági Versenyhivatal az eljárások során, ha szükséges, a magyar nyelv mellett angol nyelven is befogad okiratokat.

A Magyar Nemzeti Bank hatósági eljárásainak nyelve is lehet a magyaron túl más nyelv is. Nincs megadva, hogy melyik nyelven folyhat még az ügyintézés, és ha valamit le kell fordítani, akkor a bank állja a fordítónak vagy a tolmácsnak a költségeit. De például egy engedélyezési eljárás csak magyar nyelven folyhat.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalra eljárásaiban is a magyar nyelv az irányadó, de a nemzetiségek saját nyelven is intézhetik az ügyeiket. Külföldi adózó esetében kötelező fordító vagy tolmács igénybevétele, és ennek költségeit általában az ügyfél állja.

Kezdjük néhány ténnyel. Az e-rollerek Magyarországon 2019 óta kölcsönözhetőek. Akár 25-30 km/h-val is száguldhatnak az utakon, járdákon, vagy a bicikliutakon. 40-60 percig tudnak működni egy töltéssel. A kölcsönzési díjuk kb. 50 Ft/perc. Van aki szereti és használja őket, és van, aki nem. Egy biztos: mindenkinek van róluk valamilyen véleménye.

Hogy igazságosak legyünk, soroljuk fel először a kölcsönözhető e-rollerek előnyeit. Például egyik előnyük, hogy dugóban könnyen és jól lehet velük közlekedni, ezért az autók egyik alternatívájának is szokták nevezni őket. Egy e-roller olcsó és mobilis, ez igaz. Sokan azt állítják, hogy környezetbarát. További előnye, hogy könnyű vele parkolni, talán túl könnyű, mint azt az András ablaka előtt álló roller is bizonyítja.

És most lássuk mindezek cáfolatát: ha dugóban könnyen és jól használjuk a rollert, akkor valószínűleg a járdán vagy a villamossínen száguldozunk vele, de az is lehet, hogy az autók között cikázunk. Egy járdán közlekedő e-rolleres veszélyezteti gyalogostársait, különösen a gyengén látókat. A villamossíneken fennakadhat a roller, az autósok pedig nehezen veszik észre az ide-oda kanyargó, apró járművet. Az e-rollerek balesetveszélyessége nyilvánvaló: a rollereken nincs index, túl gyorsan mennek, gyenge rajtuk a fék, és a használók legtöbbször semmilyen védőfelszerelést nem hordanak.

Az autósok szeretik az autójukat. Felmérésekből kiderül, hogy nagyrészt nem ők cserélik le járművüket e-rollerre, hanem főként azok használják ezt a közlekedési eszközt, akik egyébként biciklin, tömegközlekedést igénybe véve, vagy gyalogosan járnak.

Ha jobban belegondolunk, az e-roller nem nevezhető környezetbarát járműnek. Ezek a rollerek akkumlátorral működnek, melynek feltöltéséhez energiára van szükség, és ez is széndioxid kibocsátással járhat. Élettartamuk rövid, az akkumlátorokat pedig nehéz környezetbarát módon eltüntetni a világból. Stockholmban átlagosan 40 nap, Koppenhágában pedig 3 hónap egy bérelhető e-roller élettartama.

Az e-rollereket bárhol ott lehet hagyni, ez igaz, de kevesen figyelnek arra, hogy a városképbe, környezetbe illő módon állítsák le a járművet. A széthagyott, eldőlt, járda közepén parkoló járművek balesetveszélyesek, és nem nyújtanak szép látványt.

Mindezek a veszélyek és hátrányok arra hívják fel a figyelmet, hogy rendet kellene tenni az e-rollerek szabályozása terén. A jelenség annyira új, hogy nem sorolható be egyetlen közlekedési jármű kategóriájába sem, ezért jelenleg nincsen egyetlen szabály sem arra vonatkozóan, hol és hogyan járhat valaki egy e-rollerrel. Kicsit olyan ez, mint egy rejtvény: Mi az? Nem gördeszkás, sima rolleres vagy kerékpáros, mert ezeket a járműveket nem áram, hanem emberi erő hajtja. Nem sorolható a segédmotoros kerékpár vagy motorkerékpár kategóriákba sem, mert nincs akkora teljesítménye, illetve nem belső égésű motor működteti, és nem tud 45 km/h sebességgel sem közlekedni. És hát nem is autó, vagy teherautó... Ez a kategória nélküli e-roller.

Remélhetőleg az e-rollerek helyzete hamarosan megváltozik, hiszen a jogalkotók 2020 végére tervezik annak a szabályozásnak a megalkotását, amely majd ezekre a járművekre is vonatkozik. Addig is meg kell elégednünk helyi szabályozásokkal: néhány belvárosi kerület saját hatáskörben már kitiltotta ezeket a járműveket a gyalogos zónából és a járdákról.

A történet Olga von Fialkával kezdődik. Olga rendkívül képzett és művelt festőművésznő volt, aki csak a művészetnek élt. Harminchat éves korára már számos festménye szerepelt kiállításokon és könyvillusztrációi jelentek meg. Nem is gondolt a férjhez menésre. Ekkor találkozott az egyik távoli rokonával, a huszonkét éves Freund Károllyal.

Károly földbirtokos család sarjaként gazdálkodással foglalkozott, és mellékesen festegetett is. Olga fedezte fel benne az igazi tehetséget, és nem tévedett, hiszen a férfi később Ferenczy Károly néven kora egyik legmeghatározóbb magyar festőjévé vált. Nem sokkal megismerkedésük után Olga és Károly művészi tanulmányútra mentek, melynek Róma és München voltak az állomásai, majd Magyarországra hazatérve összeházasodtak, és hamarosan megszületett első gyermekük, Valér.

Utána újabb utazásokat tett a család Münchenbe, majd Párizsba, és Ferenczy Károly nevét egyre többen megismerték. Végül Szentendrén telepedtek le, itt születtek meg 1890-ben az ikergyermekek, Noémi és Béni.

Néhány évvel ezután Ferenczy Károly négy festőtársával megalapította a nagybányai művésztelepet. Ez a lépés nagy szerepet játszott az egész család életében, hiszen a három gyermek itt nőtt fel, a művészet légkörében. Tanításukról, nevelésükről és intellektuális fejlődésükről a művelt Olga gondoskodott, aki gyermekei születése után lassanként felhagyott a festészettel. Felcseperedvén mindhárom gyermek művészi pályára lépett.

A legidősebb, Valér, festő lett, sokat utazott, és főleg rézkarcaival vált híressé. Béni, Noémi ikertestvére a plasztika felé fordult, szobrász és éremművész lett. Noémi Párizsban tanult kárpittervezést, majd Magyarországon teljesedett ki a tehetsége.

Ági következő előadásában Ferenczy Noémi életét követhetjük nyomon.

A fénykép forrása: http://napimagyarfestmeny.hu/ferenczy-karoly-1862-1917-6/

Vannak olyan országok, ahol az idegenvezetés minőségét nagyon komolyan veszik, és vannak olyanok, ahol nem. Olaszországban például hosszú tanulás és nehéz vizsgák után lehet csak idegenvezetővé válni, és az idegenvezetők ellenőrzése, valamint az idegenvezetés szabályozása sokszor túlzásokkal teli. Nálunk viszont kevésbé ügyelnek az idegenvezetés színvonalára.

Magyarországon sokan kínálnak idegenvezetést, a palettán a hagyományos idegenvezetés mellett olyan specialitások is fent vannak, mint például egy éjszakai túravezetés, vagy a legjobb romkocsmák túrája. A hatósági ellenőrzés nálunk ritka, mint a fehér holló, és a kiszabható pénzbírság sem olyan mértékű, hogy egy lelkes amatőr idegenvezetőt eltereljen a pályáról. Pedig a burkolt, szakképesítés nélküli idegenvezetés sok olyan fiatalnak jelent bevételt, akik szívesen kalauzolják a turistákat kedvenc bárjaikba, vagy szerveznek biciklis városnézéseket. Legtöbben ingyen kínálják a szolgáltatást, és a végén a turisták borravalóval honorálják a munkájukat.

A képzett, papírral és nyelvvizsgával rendelkező idegenvezetők arról panaszkodnak, hogy ebben a szakmában Magyarországon nagy a káosz, és a sok mondvacsinált idegenvezető miatt az idegenvezetés színvonala folyamatosan romlik.

Változások egyelőre csak az idegenvezetők képzésében vannak. Az érdeklődők eddig egy 6 hónapos OKJ képzésben sajátíthatták el az idegenvezetés csínját-bínját, de ez az idő, mint az összes hasonló képzés ideje, most 2 évre nőtt. Lehet, hogy a résztvevők tudása és felkészültsége még alaposabb lesz, de az továbbra is kérdéses, hogy egy hazánkba látogató külföldi végül velük fog-e találkozni, vagy egy szakképesítés nélküli, képzetlen amatőrrel.

Első kérdés, ami felvetődhet bennünk, hogy ez lehetséges-e? Az előzetes bejelentés nélküli helyszíni szemle inkább a nyomozóhatósághoz kapcsolódik a fejünkben, de még a versenyhatóság is eszünkbe juthat, ha a „hajnali rajtaütésnek” nevezett meglepetésszerű ellenőrzésre gondolunk. De nem csak ők járhatnak el így. Az adatvédelmi hatóságnak és az adóhatóságnak is megvan az a jogosultsága, hogy meglepetésszerűen, bejelentés nélkül látogassa meg a céget.

Milyen esetben tehetik ezt meg? A helyszíni szemle az esetek nagy többségében előzetes értesítést követően történik meg. Célja, hogy a hatóság megtekintsen vagy megfigyeljen valamilyen ingóságot, ingatlant vagy személyt. Egy meglepetésszerű szemle pedig akkor történhet meg, ha az előzetes bejelentés veszélyeztetné a szemle eredményességét.

Ha az adatvédelmi hatóság egy meglepetésszerű szemlét tart, nincsenek olyan részletes szabályok, amelyek az adott céget segítik a helyzet kezelésében. És jönnek a kérdések: mi van, ha nem engedjük be az adatvédelmi hatóság embereit? Erre a válasz, hogy a hatóság embereit mindenképpen be kell engedni, különben a rendőrség segítségét veszik igénybe. És mi van, ha várakoztatjuk őket, míg a jogi képviselőnk megérkezik? Ez legfeljebb 15-20 percig lehetséges, mert utána elkezdődik a szemle.

Számtalan kérdés merül fel egy ilyen szokatlan eseménnyel kapcsolatban, ezért az egyetlen lehetséges módja az ilyen helyzet kezelésének, ha a cég minden munkatársa, kezdve a recepciós kollégával, pontosan tudja, hogy ilyenkor mit kell tennie. Adatvédelmi csapatunk várja, hogy minél több céget készíthessen fel egy ilyen helyzetből adódó összes lehetséges tennivalóra!