De mi is az az adatvédelmi incidens?

Ne gondoljunk rögtön egy hekker támadására, ennél sokkal hétköznapibb dolgokról van szó, olyan esetekről, melyek minden orvosi praxisban előfordulhatnak. Például egy nehéz nap végén az asszisztens az egyik beteg leletét véletlenül rossz e-mail-címre küldi. Vagy az orvos elfáradt, és nem jut eszébe, hogy diagnosztikai leleteket csak úgy adhat ki telefonon, hogy előtte a megfelelő azonosítást elvégzi. De az is az incidens kategóriájába sorolható, ha a használt betegnyilvántartó szoftverből véletlen törléssel eltűnnek betegek adatai. Vagy ha elveszik egy mobiltelefon, amelyen egészségügyi adatok szerepelnek. Vagy ha elveszik egy leletekkel teli dosszié.

Az előbb felsorolt esetek mind-mind olyan adatvédelmi incidensek, ahol a betegek személyes adatainak biztonsága veszélybe kerül. Az adatok illetéktelen személyek kezébe kerülhetnek, vagy az adatokhoz ideiglenesen nem lehet hozzáférni, vagy esetleg elvesznek, megsemmisülnek. Ilyen esetekben gyorsan kell cselekedni.

A tűzoltás

Az incidens észlelése esetén 72 órán belül bejelentést kell tenni az adatvédelmi hatóságnak. Ezt gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint a tűzoltás bejelentését. Részletesen számot kell adni nem csak a tűz bekövetkeztéről (az incidensről), hanem arról is, hogy mit tettünk a tűz oltása érdekében, vagyis annak érdekében, hogy a pácienst személyes adatainak sérülése miatt minél kisebb kár érje. Mindemellett a beteget, akinek adatát az incidens érinti, értesíteni kell arról, hogy incidens történt. Az is fontos kötelezettség, hogy az incidensekről pontos és követhető nyilvántartást vezessen az orvos, kötött adattartalommal.

A megelőzés

Biztonságosan működnek az egészségügyi dokumentációt tartalmazó informatikai rendszerei? Kulcsra zárható szekrényben tárolja a betegkartonokat? Sajnos ez még nem elég. Elengedhetetlen az is, hogy olyan további védelmi intézkedéseket tegyen, amellyel védi az adatokat az illetéktelen külső személyektől, ideértve azt is, hogy „házon belül’ is olyan hozzáférési rendszert alakítson ki, hogy csak azok férjenek hozzá az adatokhoz, akiknek konkrét feladatuk van velük. Elsősorban Ön és az asszisztense. Fontos biztosítani azt is, hogy az adatokat tároló informatikai rendszer folyamatosan rendelkezésre álljon, és rendszeres biztonsági mentéseket is végre kell hajtani az adatok elvesztésének megelőzése érdekében.

A cselekvési terv

Fontos azonban belátnunk, hogy az incidenseket nem lehet teljesen kiiktatni az életből, hiszen számos esetben az incidenst egy véletlen, vagy az emberi figyelmetlenség okozza. Ezt a tényezőt gyakorlatilag lehetetlen kizárni. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy legyen minden orvosi praxisban egy olyan előzetesen kidolgozott és végrehajtható cselekvési terv, amely iránymutatásul szolgál abban, hogy milyen esetek mínősülnek incidensnek és ilyenkor mi a teendő, kinek kell cselekednie, milyen konkrét feladatok és határidők vannak.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az orvosok számára kifejlesztett Adatsólyom Doki szoftver az adatvédelmi tűzoltásban is hatalmas segítséget tud nyújtani. Számos, életből vett példája segíti az orvosi praxisokat a „tűzeset” beazonosításában, kezelésében és oltásában. Az Adatsólyom Doki által adott, praxisra szabott dokumentumok pedig lehetővé teszik az adatvédelmi „tűzesetek” szabályszerű adminisztrálását.

Could you please briefly introduce Data Hawk?

Data Hawk is a stand-alone software that provides significant help especially for small- and medium-sized Hungarian enterprises and non-profit organizations in preparing for GDPR. An online questionnaire that can be used to assess GDPR compliance readiness of businesses and get an action plan on exactly what needs to be done to meet GDPR requirements. Its main motto: “You do not have to understand GDPR. It is enough to know your own business”.

Where did the idea of the Data Hawk come from?

As a lawyer in the field of data protection, when I was in the process of adopting GDPR regulations, I realised that small- and medium-sized enterprises would certainly not be able to meet the requirements of GDPR without external assistance. Paying huge penalties would mean the end of many businesses. The idea came to me to develop a stand-alone and easy-to-use online software that comes with a full GDPR screening, yet which reaches the quality of typical GDPR audits. The one filling out the questionnaire does not have to stand in line for the advice of a privacy expert, he simply answers the questions online and Data Hawk makes proposals on an automated basis, without any human intervention.

Which areas can we examine with the Data Hawk?

Data Hawk examines dozens of areas that are problematic in terms of data protection, including the most important employment and marketing areas. There are several hundred questions in the software, and the user can choose among several predefined answers to each question. Of course, not all questions need to be answered: our questionnaire leads you - the user, according to your responses, only to those questions that are relevant to your business.

Was it a big work to create such a compliance tool?

I would call it gigantic. We processed hundreds of pages on GDPR regulation and the Hungarian and European data protection practice, and then transferred the whole material into questions and responses to make it clear to everyone. Questions, answers, suggestions are all written in clear and plain language, explained in layman’s terms. We also help the user with examples to clarify more complex issues.

What is special about Data Hawk?

Data Hawk is a new milestone in the legal-tech area, a high-quality legal service that only a limited number of large and multinational companies could have afforded is now equally available to small- and medium-sized enterprises.

How much time does it take to use Data Hawk?

You can go through the questionnaire within 2-3 hours. This is realistic because in the case of a small business, the user of the questionnaire knows much more about all the ins and outs of a company than in the case of a large company where the full picture can only be grasped with the involvement of several different departments. On the other hand, Data Hawk speeds the auditing work of large companies. When we make GDPR compliance audit projects for large companies, we always ask them to use Datahawk as a first step, as it is much faster and easier to find and solve the problematic areas.

After using the questionnaire, Data Hawk processes the answers and gives an evaluation report. What can we learn from this assessment?

The evaluation includes a specific task list, accurate, personalized tasks about what to do to meet GDPR requirements. Most of these tasks can be done by the company’s owner and staff. Of course, there are also more complex tasks where an expert’s help is inevitable. But in this case, the expert gets the Data Hawk report (containing legal gaps) which makes the whole process more affordable and faster.

Can you tell about such a diversified product that it is ready?

Data Hawk is ready, but our plan is to continuously improve and update it to emerging needs. We are also paying attention to our customer feedback, and on that basis we will further improve the software. We also have the mid-term plan to launch this product in other Member States as businesses struggle there with similar GDPR compliance problems.

For further information about how Data Hawk can help your business in GDPR compliance, please contact:
VJT & Partners
János Tamás Varga, managing partner
+3615019900
vargajt@vjt-partners.com

MM: Pontosan mi ez az Adatsólyom?
VE: Az Adatsólyom ötlete jogi irodánk vezetőjének, Dr. Varga János Tamásnak a fejéből pattant ki körülbelül egy évvel ezelőtt. Tamás azon gondolkodott, hogyan tudnának a kis- és középvállalkozások megfelelni a GDPR szigorú előírásainak, hogyan lehetne nekik közérthetően igazán magas színvonalú jogi segítséget nyújtani ebben. Aztán elkezdődött a hatalmas munka: jogi irodánk közreműködésével egy olyan online, interneten használható eszköz került kifejlesztésre, amelynek segítségével minden vállalkozás hatalmasat léphet előre a GDPR megfelelésben.

MM: Beszélne az Adatsólyom jogi tartalmáról?
VE: Az Adatsólyommal feldolgoztuk a közel száz oldalas GDPR-t, és kifejtettük, hogy ez pontosan mit jelent a hétköznapokban. Igazán büszke vagyok arra, hogy ezt a jogi tartalmat sikerült nem jogásznyelven megírni. A kérdések, válaszok, magyarázatok mind-mind hétköznapi, mindenki számára érthető nyelven vannak megfogalmazva, ami nem volt egyszerű dolog egy jogásztól. Ahol bonyolultabb dolgokról van szó, ott egy-egy példával világítjuk meg a helyzetet.

MM: A GDPR minden területét átvizsgálhatjuk az Adatsólyommal?
VJT: Az adatkezelési műveletek annyira szerteágazóak, hogy minden élethelyzetet képtelenség lefedni. Viszont azt nyugodtan mondhatjuk, hogy például a HR és a marketing terület hatalmas részét lefedtük. Az Adatsólyom 58 területen tárja fel a cég adatvédelmi problémáit, körülbelül 600 kérdés segítségével. De természetesen nem kell ennyi kérdésre választ adnunk: a válaszok alapján a kérdőív vezet minket végig, így csak a releváns kérdésekre kell válaszolni.

MM: Az Adatsólyom kitöltése felér egy GDPR átvilágítással?
VJT: Eddig csak nagy, vagy multi cégeknek végeztünk jogi átvilágításokat, de bátran mondhatom, hogy most sikerült egy olyan terméket létrehoznunk, amely hasonlóan magas színvonalú átvilágítást ad kisebb cégeknek is. Természetesen itt azért más a helyzet: főleg kis- és középvállalkozásoknak szól a termék, ahol a tulajdonos, vagy a kérdőív kitöltője, sokkal alaposabban ismeri cége csínját-bínját, mint egy multi cégnél. Így lehet az, hogy néhány óra alatt végig lehet menni a kérdőíven. Ezután elemzi az Adatsólyom a válaszokat és elkészít egy értékelő jelentést.

MM: És mit tudunk meg az értékelésből?
VJT: Az értékelésből megtudhatjuk, hogyan áll a cégünk a GDPR felkészüléssel, és kapunk egy konkrét feladatlistát, pontos, személyre szabott feladatokat arról, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy cégünk megfeleljen az előírásoknak. Ezek között vannak egyszerűbb feladatok, amit a cég vezetője vagy annak megbízottja is el tud végezni, és vannak bonyolultabbak is, amelyekhez szakértőre van szükség. Aztán, ha a szakértőhöz elvisszük az értékelést, a fennmaradt problémák is sokkal gyorsabban és olcsóbban megoldhatóak. És eközben - nem utolsó sorban – a kitöltő egy csomó mindent megtud a saját cégéről is.

MM: Köszönöm a beszélgetéssorozatot!
VJT: Én köszönöm, és remélem, hogy segítettem mindenkinek, aki nem tudja, hova forduljon és mitévő legyen a GDPR felkészülés kapcsán.

Az Adatsólyom ingyenesen kipróbálható a www.adatsolyom.hu weboldalon.

MM: Van amikor nem tudunk csak úgy elhajózni?
VJT: Sok esetben előfordul, hogy nem dőlhetünk hátra, hiszen továbbra is érdekeltek maradunk abban, hogyan működik a régi cégünk. Van olyan cégeladás, amikor a cégünk eladás utáni életét tapasztalatunkkal támogatjuk, vagy amikor a cégünkért kapott vételár cégünk eladás utáni teljesítményétől is függ.

MM: És ha már nem vagyunk érdekeltek a cégünkben? Akkor van-e valami, amiért érdemes elhajózást kicsit későbbre halasztani, vagy legalább telefonunkat bekapcsolva hagyni?
VJT: A cégeladás esetében szinte soha nem működik a „pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el” elve. Az új tulajdonos csak most kapja meg a kulcsokat, és most nyílik alkalma arra, hogy alaposan megismerje mit vett. Ilyenkor előfordul, hogy találkozik egy olyan problémával, amiről adott esetben mi sem tudtunk, és aminek ismeretében nem fizetett volna annyit cégünkért. Az is lehet, hogy a vevő és az eladó nagyon is tisztában van egy kockázattal már a cégeladás előtt, de bíznak benne, hogy nem lesz belőle probléma. Például egy nagyobb értékű per van folyamatban a céggel szemben. Ha a dolgok végül rosszul alakulnak, és kár éri az eladott céget, felmerül, hogy a régi tulajdonos térítse meg az új tulajdonos veszteségét.

MM: Fel lehet készülni valahogy a felmerülő problémákra?
VJT: A kockázatot teljesen kizárni nem lehet, hiszen vannak problémák, amiről mi sem tudunk. De az átvilágítás során és a szerződés szövegezésekor sokat tehetünk azért, hogy kiszámítható és nyugodt legyen az eladás utáni időszak. Ha gondosan feltártunk mindent az átvilágítás során, ha a szerződésben pontosan rögzítettük, miért vállalunk felelősséget és miért nem, ha meghatároztuk, hogy mi az a maximális összeg, amit megtérítünk a vevőnek, és mennyi ideig jelentkezhet a vevő reklamációival, akkor már nagyon sokat tettünk azért, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések, és ne veszítsük el a kapott vételár jelentős részét.

MM: Gondolom még fontosabb egy jó, mindenre kiterjedő szerződés akkor, ha érdekeltek maradunk a régi cégünk működésében?
VJT: Igen, ekkor nem csupán az előbb említett dolgokra kell figyelni. Ha olyan üzletet kötöttünk, hogy tapasztalatunkkal támogatjuk a sikeres átmenetet, akkor fontos, hogy ennek feltételei a cégadásvételi szerződéssel együtt rögzítve legyenek. Ha pedig a vételár egy része régi cégünk teljesítményéhez kötött, akkor az adásvételi szerződésben rögzíteni kell azt is, hogyan lehet ezt az összeget pontosan kiszámolni. Azt is a szerződésbe kell belefoglalni, hogy lehetőséget kell kapnunk régi cégünk számaiba betekinteni, és a vételár számítását ellenőrizni.

MM: Van még valami, amire oda kell figyelnünk?
VJT: Gyakran előfordul, hogy a vevő a cég megvásárlásának feltételéül szabja, hogy az eladás után ne csináljunk olyat, amivel veszélyeztetnénk az eladott cég sikerét, azaz egy ideig ne kezdjünk olyan üzletbe, ami versenyt teremt volt cégünknek. Ez az ún. versenytilalmi kikötés, ami gyakori része a cégeladásoknak, és ennek megsértése súlyos kártérítés fizetésével járhat.

MM: Azt hiszem, most már tényleg lezárhatjuk a cégeladás folyamatát, és ha minden jól megy, csak-csak megvehetjük azt a repülőjegyet az óceán közepén lévő csendes kis szigetre. Nagyon köszönöm az interjú sorozatot!
VJT: Nagyon szívesen, én is köszönöm a lehetőséget! És sok sikert kívánok mindenkinek, aki belevág cége eladásába. Még egy jó tanács: arra kérek minden eladót, hogy ne vegye félvállról a jogi teendőket. Egy jó, avatott ügyvéd rengeteg munkát és problémát levesz az eladó válláról, és ami még fontosabb: vele az eladó biztonságban érezheti magát nem csupán a cégeladás során, hanem azt követően is.

A másik elv a korlátozott tárolhatóság elve, mely például arra vonatkozik, hogy minden olyan adatot töröljünk a CRM rendszerből, amit már nem használunk. Az igazi veszélyt a strukturálatlan adatok jelentik, hiszen ebben az esetben az adatok szétszórva jelentkeznek a legkülönfélébb dokumentumokban, e-mailekben, Excel táblázatban... Ezek a kósza, cél nélküli adatok többszörös adatvédelmi kockázatot jelentenek. Talán az első dolog, amit tehetünk, hogy feltérképezzük az adatállományunkat, a legrejtettebb adatokat is, és törlünk minden olyan adatot, amelyeket valójában cél nélkül őrizgetünk.

MM: Rendben, megvannak az adatok, de ezeket gondolom kezelni is kell.
VE: Az nagyon kevés még, ha csak ott vannak pőrén a személyes adatok. Pontosan dokumentálni kell az adatkezelési folyamatokat, le kell írni az adat történetét, jelenét és jövőjét. Hogy miért, milyen célból gyűjtöttük az adatokat, meddig tároljuk őket, ki tud hozzájuk férni... Ahogy az előző részben említettem, az adatvédelem a cégeknél olyan fontos lesz, mint most a könyvelés, sőt! Nem csak dokumentálni kell az adatokat, hanem a jogszabálynak megfelelően kezelni is kell őket, ezzel jogszerűvé téve a folyamatokat.

MM: Ezentúl tehát mindent nagyon alaposan végig kell majd gondolnunk.
VE: Így van. Minden adatkezelési folyamattal külön foglalkozni kell. Az eddig használt, jelenlegi adatkezelési folyamatokat meg kell vizsgálni GDPR szempontból, fel kell tárni a hiányosságokat, majd javaslatokat kell készíteni a jelenlegi folyamat javítására. Az új adatkezelési folyamatokat pedig meg kell tervezni, meg kell valósítani és meg kell vizsgálni, hogy mennyire hatékony. És mindezt dokumentálni kell. Például ha egy vállalat új adatbázisszoftvert szeretne bevezetni, a megvalósítás előtt tisztáznia kell a potenciális adatvédelmi kérdéseket. Végezetül ki kell dolgozni a szükséges dokumentumokat, úgymint a különböző szabályzatokat, belső adatkezelési nyilvántartást, adatfeldolgozási megállapodásokat és a dokumentációt az elvégzett hatásvizsgálatról.

MM: Ez rengeteg munkának tűnik, ki az, aki ezt a cégeknél végezni fogja?
VJT: A legtöbb cégnél először is szükség van arra, hogy felmérjék a hiányosságokat és az adatvédelmi kockázatokat. Ezzel érdemes szakembert megbízni, adatvédelmi szakértőt, vagy egy jogi irodát. Aztán rendet kell csinálni. Érdemes lesz a cégeknek ugyanakkor belső adatvédelmi szakembert is alkalmazniuk, hiszen a GDPR-nak való megfelelés nem egyszeri dolog, hanem egy folyamatos PDCA ciklus (plan, do, check and act – tervezés, cselekvés, ellenőrzés és beavatkozás). Különösen nagyobb szervezetekben elengedhetetlen lesz, hogy a különböző osztályokban (HR, marketing stb.) világosan lássák a mezsgyét a jogszerű és jogszerűtlen adatkezelés között. Egyes cégeknél egy adatvédelmi tisztviselőt is ki kell majd nevezni.

MM: Gondolom az is lényeges, hogy a személyes adatokhoz ezentúl minél kevesebben férjenek hozzá.
VJT: Ahogyan csak olyan adatokra van szükség, amelyekre tényleg szükség van, úgy az adatokhoz is csak azoknak szabad hozzáférnie, akiknek tényleg szükségük van rá. Például a marketing osztály nem férhet hozzá olyan adatokhoz, amelyeket kizárólag a munkaerő-felvételi csapatnak kell feldolgoznia. A vállalkozások számára ez azért is nagy kihívás, mert többségüknek egyetlen CRM-je van, amely általában elérhető a szervezet összes tagjánál.

MM: Melyek azok a területek, ahol a GDPR megfelelés kiemelten fontos?
VJT: Ez a rendelet minden területet érint, ahol személyes adatok előfordulhatnak. Talán a HR és a marketing a leginkább problémás területek, a következő részben erről fogok bővebben beszélni.

MM: Hogy zajlik az aláírás ideális esetben?
VJT: Ha mindenben megállapodtunk a vevővel, akkor a jogászoké a pálya, az eladó és a vevő jogász csapata játékba lendül. Felizzanak a nyomtatók, a fénymásoló gépek, pörögnek a gyakornokok és a titkárság, dolgozik a kávéfőző gép is. A szerződés aláírásra való előkészítése olyan, mintha valamilyen ünnepre készülnénk, hatalmas a sürgés-forgás. Egy jól előkészített szerződésaláírás esetében, mire az eladó és a vevő megérkezik, minden aláírandó papír ki van nyomtatva a megfelelő példányszámban, a szerződésből már semmilyen adat nem hiányzik, és az is meg van jelölve, hogy a feleknek hol kell majd a szerződést aláírni. És a pezsgő is be van hűtve. A felek aláírják a szerződést – a papír mennyiségétől függően ez akár 50 szignót is jelenthet egy embernek. Végül pezsgőt bontanak, most már megkönnyebbülten váltanak néhány kedves szót, megkapják a szerződés őket megillető példányait, és (ideiglenesen) elbúcsúznak. Ilyen egyszerű is lehet.

MM: Ilyenkor tényleg csak a jogászoké a pálya? Az eladónak semmi dolga az aláírás előtt?
VJT: Nagyon leegyszerűsítve: az eladó legyen kész az aláírásra. Jogi szempontból ez annyit jelent, hogy például vannak cégek, ahol több ember is kell az aláíráshoz, vagy ahol az aláírás előtt valakinek a jóváhagyását kell kérni. Ezekre a dolgokra a jogászoknak is emlékeztetniük kell a feleket az aláírás előtt. És ne felejtsük el, az aláírás előtt van az utolsó lehetőség arra, hogy még egyszer figyelmesen és alaposan átolvassuk a szerződést.

MM: A szerződésaláírás fontos esemény. De mi van, ha nem akarunk egy remélhetőleg csak 30 perces aláírás miatt órákat utazni. Vagy egyszerűen csak közbejön valami, ami még ennél is fontosabb?
VJT: Megoldható az aláírás személyes találkozó nélkül is. Az egyik módja, hogy adunk egy meghatalmazást valakinek, aki ráér helyettünk aláírni. A másik, hogy személyesen írunk alá, de nem találkozunk a vevővel: a szerződés úgy is érvényes, hogy az egyik szerződés csomagon csak az eladó, a másikon csak a vevő aláírása lesz, és az általuk aláírt példányt megküldik a másiknak. A két papír fog majd egy szerződést kiadni.

MM: A szerződés aláírásával most már végképp eladtuk a cégünket?
VJT: Különbséget kell tennünk a szerződés aláírása és a cég tényleges eladása között. A szerződés alapján adjuk el a cégünket. A céget akkor adjuk el véglegesen, ha a vevőnk kifizeti az árát, mi pedig aláírjuk azokat a papírokat, amelyek igazolják, hogy innentől kezdve ő a tulajdonos. Vannak olyan eladások, ahol a vevő még megköveteli, hogy tegyünk rendbe bizonyos dolgokat a cégünkkel kapcsolatban, vagy épp neki van szüksége időre, hogy rendezze sorait, mielőtt kifizetné a vételárat. Az ilyen üzleteknél a szerződés aláírása és a cég eladása között még hetek, vagy akár hónapok is eltelhetnek.

MM: De ha a vételárat megkaptuk és a cégünk új gazdára talált, akkor nincs további teendőnk, és zavartalanul tölthetjük jól megérdemelt szabadságunkat?
VJT: Vannak ilyen eladások is. De nagyon gyakran előfordul, hogy nem ez a helyzet, és bizonyos dolgokra még figyelnünk kell. Erről fogok beszélni legközelebb, a cégeladásról szóló cikksorozat befejező részében.

MM: Mennyit tudnak a magyar vállalkozások a GDPR-ról?
VE: Egy cégtulajdonos ismerősömmel beszélgettem nemrégiben adatvédelemről, és ő ezt mondta: „Fogalmam sem volt, hogy nekem ilyesmivel foglalkoznom kell. Arról sem volt fogalmam, hogy adatokat kezelek”. És a különféle felmérések azt mutatják, hogy ezzel nincs egyedül. A cégeknek nagyon sok adattal van dolguk, gondoljunk csak az ügyfelekről készített listákra, a munkavállalók különféle adataira, a felvételizők önéletrajzára, amiket őrzünk, gyakran már azt sem tudjuk miért, és még sorolhatnám. Májustól például az ilyen kósza adatok miatt hatalmas büntetéseket kaphatunk. És ez csak egy apró csepp azoknak a dolgoknak a tengerében, amelyekre ezentúl az adatvédelem kapcsán komolyan figyelni kell majd.

MM: Tényleg mindenkire vonatkozik ez a szabályozás?
VE: Én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag az összes cégre. A mikro-, kis-, és középvállalkozásokon keresztül egészen a multi cégekig mindenkinek komolyan foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. A multik valószínűleg felkészültebben néznek majd szembe a problémával, a kisebb cégek közül viszont sokan csak most döbbennek rá, hogy egyáltalán probléma van.

MM: És mekkora ez a probléma?
VE: A NAIH elnöke, Dr. Péterfalvi Attila arról beszélt egy nyilatkozatában, hogy a mikro-, kis-, és középvállalkozásokat eddig „megillette egy olyan védelem, hogy első ízben nem voltak bírságolhatók. Május 25-tel (vagyis a GDPR alkalmazásával) megszűnik ez a védelem”. És az elnök úr is felteszi azt a kérdést, hogy a mikro-, kis-, és középvállalkozások az adatvédelmi átvizsgálást „egyáltalán betervezték-e a költségvetésükbe, ha nem, akkor milyen forrást tudnak erre biztosítani?”

MM: Mit is kell másképp csinálni majd?
VJT: A GDPR az adatvédelem egészére kiterjed: többek közt szabályozni kell majd a munkahelyi ellenőrzés, az adattovábbítás, az adatgyűjtés területét, és a direkt marketing módszereket is felül kell vizsgálni az új adatvédelmi szabályok fényében. És ez rengeteg adminisztratív feladattal jár majd. Fel kell mérni a különféle területeket, a szabályzásnak megfelelővé kell tenni, majd folyamatosan ellenőrizni kell, hogy minden rendben megy-e. Hosszú „to do” listákat kell készíteni… Talán a könyveléshez lehetne leginkább hasonlítani: az adatvédelem olyan nélkülözhetetlen, sokrétű és sok adminisztrációval járó feladat lesz a cégeknél, mint most a könyvelés. A GDPR egy teljesen új szemléletet igényel, és a vállalatoknak új adatvédelmi és adatbiztonsági stratégiát kell kialakítaniuk.

MM: Mindebből úgy tűnik számomra, hogy hatalmas változás következik az adatkezelés terén.
VJT: Ez így van. Mindent újra kell gondolni, rendezni. Fel kell készülni a GDPR-ra, mert az idő múlik, a gigabírságok lehetősége pedig közeledik. A következő részben részletesen beszélünk majd arról, hogy milyen lépéseket tehetünk a felkészülés jegyében, és hogy melyek azok a területek, ahol a GDPR megfelelésnek hatalmas jelentősége van.

MM: Az eladónak van ebben dolga?
VJT: Innentől kezdve a szerződés áll majd a középpontban. A felek a szándéknyilatkozat és az átvilágítás eredménye alapján elkezdik tárgyalni az eladás részletes feltételeit, azaz hogy mit tartalmazzon az adásvételi szerződés. De az első lépés, hogy tudatosítsuk magunkban a céljainkat a cég eladásával kapcsolatban: mi az, amit mindenképpen akarunk? Lehet például célunk, hogy egy bizonyos összegnél alább nem adjuk a céget, vagy hogy az eladást követően már nem akarunk részt venni a cég életében. Ha ezeket a tárgyalás során végig szem előtt tartjuk, megelőzhetjük, hogy a sok részlet között valami számunkra fontos elsikkadjon.

MM: Hogyan kezdődik a tárgyalási folyamat?
VJT: Először is szükség van egy kiindulópontra: ez a szerződésnek az ún. első tervezete. Legtöbbször ezt az ajánlattevőnk készíti el. De ha több talpon maradt vevőjelöltünk is van, akkor célszerű, ha ezt a mi jogászaink csinálják, így nem kell egyszerre több különböző tervezettel dolgoznunk. De bárki is adja az első tervezet, az az aláírás előtt még nagyon sok változáson megy majd keresztül.

MM: Mi az, aminek szerepelni kell egy cégadásvételi szerződésben?
VJT: Két dolognak mindenképpen: hogy mit és mikor adunk el, és mennyit és mikor kapunk érte. Benne van, hogy a feleknek milyen teendőik vannak még az üzlet létrejötte előtt, és az is, hogy mit garantálunk a vevőnknek a cégünkkel kapcsolatban. Minden cég más, és minden eladási folyamat különböző, így a szerződésben még egy csomó egyéb dolog is helyet kaphat.

MM: Eladóként ott kell ülnünk minden megbeszélésen, és el kell olvasnunk minden tervezetet? Hiszen a tárgyalások mellett saját cégünket sem szabad elhanyagolnunk.
VJT: Egy jó jogász rengeteg terhet levesz az ember válláról. Természetesen vannak a szerződésnek olyan üzleti kulcspontjai, például a vételár vagy bármilyen más számunkra fontos dolog, amelyet az eladó és a vevő döntéshozói közvetlenül egymással tárgyalnak meg. De ha ezekben megegyezés születik, a jogászunk feladata, hogy a szerződés szövegét érdekeink szem előtt tartásával egyértelműen megfogalmazza, úgy, hogy abból később ne legyen vita. Viszont az lényeges, hogy a végén legalább egyszer szánjuk rá az időt, hogy elolvassuk, és megértsük, hogy pontosan mit is fogunk aláírni.

MM: Van-e még valami, amivel számolnunk kell?
VJT: Az aláírást megelőzően felgyorsulnak az események, a felek egyeztetik és kitűzik az aláírás napját. Gyakran előfordul viszont, hogy az eladónak vagy a vevőnek eszébe jut még valami új. Az aláírás előtti utolsó pár nap ezért nagyon intenzív. De ez kell ahhoz, hogy az aláírás olajozottan menjen, és azt írjuk alá, amit tényleg szerettünk volna. És most itt, a legizgalmasabb résznél kell abbahagynom: legközelebb arról lesz szó, hogy elérkezik a nagy nap, és aláírjuk az adásvételi szerződést.

MM: Az eladónak van ebben dolga?
VJT: Természetesen, hiszen az átvilágítás nem csak a vevőjelölt részéről, hanem saját részünkről is jelentős erőforrásokat igényel. Az átvilágítás azzal indul, hogy a vevőjelölt elküldi nekünk a listát, hogy mire kíváncsi cégünkkel kapcsolatban. Ezek lehetnek pusztán adatok, de lehetnek a céges irataink másolatai is. Nekünk kell összegyűjteni és prezentálni a kért adatokat, dokumentumokat, aztán a tanácsadók kérdéseire is nekünk kell válaszolni.

MM: Gondolom, sokan tartanak attól, hogy az érzékeny információk illetéktelen kezekbe kerülnek. Mitől biztonságos egy átvilágítás?
VJT: A biztonság jogi záloga egy szigorú titoktartási nyilatkozat aláírattatása. De biztosíthatjuk adatainkat technikai megoldásokkal is: a kért adatokat, dokumentumokat feltölthetjük egy olyan biztonságos tárhelyre, ahol a vevőjelölt szakértői is hozzáférnek, vagy csak a dokumentum beszkennelt változatát küldjük el a szakértőknek. Kiköthetjük azt is, hogy a nagyon érzékeny iratokat kizárólag az irodánkban, ellenőrzött körülmények között lehet megtekinteni.

MM: Kötelesek vagyunk mindent odaadni, amit a szakértők kérnek?
VJT: Természetesen nem, de érdemes megengedni a vevőjelöltnek, hogy alaposan átvilágítsa a céget, még akkor is, ha egy megtalált probléma befolyásolja a vételárat. Ez olyan, mint amikor eladjuk az autónkat: ha megmutatjuk a vevőnknek a sérüléseket, nagy valószínűséggel nem fog emiatt később zaklatni minket.

MM: Akkor feltárjunk mindent?
VJT: Ez egy nehéz kérdés, amelynek megválaszolását nemcsak üzleti szempontból, de jogi szempontból is meg kell fontolni. Jogilag ügyelnünk kell például alkalmazottaink személyes adataira, vagy a szigorú titoktartáshoz kötött ügyfélszerződésekre. Ha a vevőjelölt versenytárs, üzleti szempontból is fontos, hogy feleslegesen ne adjunk ki neki például árazási információkat. Itt van még egy kritikus probléma is: a versenyhivatal árgus szemekkel figyeli, hogy a két versenytárs között nem történik-e indokolatlan információcsere, vagyis információs kartell. Óvatosságot javaslok, hiszen a személyes adatok nem megfelelő kezelésének, vagy egy információs kartellnek súlyos bírság lehet a vége.

MM: Van még valami praktikus javaslata az átvilágítással kapcsolatban?
VJT: Igen. Javaslom, tartsuk nyilván, hogy milyen adatokat, iratokat osztottunk meg a vevőjelölttel. Így, ha később probléma adódik a titoktartással kapcsolatban, vagy a vevő az eladást követően cégünk esetleges hibáit számon akarja kérni rajtunk, igazolni tudjuk, hogy a vevőjelölt a céggel kapcsolatban milyen információkat ismert meg, illetve mivel volt tisztában a vásárláskor.

MM: Tehát egy átvilágítás nem csupán a vevőjelöltnek komoly kihívás, hanem az eladónak is.
VJT: Így van. És számítsunk arra is, hogy az átvilágítással párhuzamosan már elkezdődnek a tárgyalások az adásvételi szerződésről. Ez lesz a témája a következő beszélgetésünknek.

MM: Ha ilyen formában nyilatkozik valaki, akkor már nincs visszaút?
VJT: A szándéknyilatkozat kötelező erővel nem bír, de mégis nagy jelentősége van. Kicsit olyan ez, mint a leánykérés… még nem biztos, hogy házasság lesz belőle.

MM: Miről nyilatkozik a vevőjelölt a szándéknyilatkozatban?
VJT: A szándéknyilatkozat legfontosabb tartalmi eleme az indikatív árajánlat: azaz vevőjelöltünk nyilatkozik arról, hogy a folyamat során eddig megszerzett információk alapján mennyit hajlandó fizetni a cégünkért. Az indikatív árajánlat alapján el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e folytatni a vevőjelölttel az eladási folyamatot, vagy annyival alacsonyabb a vevőjelölt által megjelölt vételár az általunk elképzeltnél, hogy nincs értelme folytatni a tárgyalásokat. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több vevőjelölttől is kapunk szándéknyilatkozatot, úgy az azokban foglalt indikatív árajánlatok alapján el tudjuk dönteni, hogy melyik vevőjelölttel folytassuk a tárgyalásokat.

MM: A pénzügyi dolgok mellett még miről szól a szándéknyilatkozat?
VJT: A szándéknyilatkozatban írja le a vevőjelölt többek közt azt is, ha valamilyen előfeltételhez köti a vételi szándékát. Például, ha csak a cég termelő eszközeire van szüksége, úgy gyakran kérik a vevők, hogy az ingatlanok az adásvételt megelőzően kerüljenek ki a cég vagyonából.

MM: És ha egyszerre több vevő is szeretné megvenni cégünket?
VJT: A szándéknyilatkozatban a vevőjelölt általában kéri azt is, hogy ha az eladó vele folytatja a további tárgyalásokat, úgy egy 2-3 hónapos időszakra kapjon kizárólagosságot, tehát ebben az időszakban az eladó ne tárgyaljon érdemben más érdeklődőkkel a cégeladásról.

MM: A szándéknyilatkozatban meghatározzák a legfontosabb határidőket is?
VJT: Természetesen, hiszen az eladónak tudnia kell, hogyan kalkuláljon. A szándéknyilatkozat tartalmazza a vevőjelölt által javasolt tranzakciós ütemtervet, vagyis azt, hogy a folyamat további lépései milyen határidőkkel valósuljanak meg.

MM: Ha a szándéknyilatkozat alapján van olyan vevőjelölt, akivel az eladó szívesen folytatná a tárgyalásokat, hogyan lépjünk tovább?
VJT: Ha van olyan vevőjelölt, akivel a szándéknyilatkozata alapján látjuk a lehetőséget egy számunkra előnyös tranzakcióra, úgy tényleg élesbe fordul az eladási folyamat. A következő komoly feladat a vevőjelölt által kért részletes pénzügyi, jogi és üzleti átvilágítás lebonyolítása lesz. Erről beszélünk legközelebb.

MM: Gondolom, lesznek jó páran, akik ezután is érdeklődnek és még többet szeretnének tudni a cégünkről.
VJT: Ez az első szűrő. Aki valamennyire is érdeklődik a cégünk iránt, és többet szeretne tudni rólunk, annak egy titoktartási nyilatkozatot kell aláírnia. Ebben a lehetséges vevő vállalja, hogy az adásvételi folyamat alatt az eladótól és tanácsadóitól kapott információkat csak az adásvételi tranzakció céljára használja, és ezeket nem tárja fel harmadik személyeknek.

MM: Ezután mindent feltárunk a vevőjelöltnek, vagy még itt sem mondunk el mindent?
VJT: Miután kézhez kaptuk az aláírt titoktartási nyilatkozatot, tanácsadónk egy újabb tájékoztató anyagot küld az érdeklődőnek, az információs memorandumot. Ez a 15-30 oldalas dokumentum sokkal konkrétabb és részletesebb az egyoldalas teaser-nél, feltárja a cég kilétét, bemutatja a tevékenységét, piaci pozícióját, főbb pénzügyi adatait és a jövőre vonatkozó terveit. Ennek alapján a vevőjelöltek már megalapozottan el tudják dönteni, hogy tényleg érdekli-e őket a cégünk megvásárlása, és áldoznak-e további erőforrásokat a lehetőség alapos megvizsgálására.

MM: Tegyük fel, hogy a vevőjelölt lelkes, és tovább akar menni. Mi szokott történni ezután?
VJT: A vevőjelöltek az információs memorandum áttanulmányozását követően sokszor igényt tartanak egy személyes találkozóra az eladóval és a cég menedzsmentjével. Ezen a találkozón egyrészt személyes benyomásokat szerezhetnek a vezetésről, másrészt személyesen tisztázhatnak olyan kérdéseket, melyek az információs memorandum alapján merültek fel. Ezek a személyes interjúk nagy jelentőséggel bírnak, és itt a tanácsadóknak is fontos szerep jut. Ők a tudói annak, hogy mely kérdéseket és milyen részletességgel érdemes most megválaszolni, és melyek azok a kérdések, amelyekre az eladónak csak egy indikatív árajánlat megtételét követően célszerű válaszolnia.

MM: És utána már tényleg nyilatkoznia kell a vevőjelöltnek?
VJT: Így van, a következő lépés az indikatív árajánlatot is tartalmazó szándéknyilatkozat megtétele, de erről majd legközelebb fogunk beszélgetni.

MM: Mekkora szerepe van ebben a folyamatban a tanácsadóknak?
VJT: Ez ismét egy olyan szakasz, ahol nagy szerepet játszik tanácsadóink piacismerete, tájékozottsága, tapasztalata és szakértelme. A tanácsadó egy részletes iparági elemzést folytat le, amelynek során azonosítja azokat a cégünk iparágában tevékenykedő vállalkozásokat, amelyek számára érdekes lehet a mi cégünk megszerzése. Ebben a körben a tanácsadók a hazai és a külföldi versenytársakat is elemzik, mindegyiknél definiálják, hogy miért lehet érdekes számukra a mi cégünk. Mi lehet a „sztori” a potenciális vevők számára, ami miatt akarhatják a cégünket?

MM: Melyek a leggyakoribb „sztorik”?
VJT: Egy „sztori” lehet például, hogy a cég megszerzésével a vevőnek lehetősége nyílik egy új piacra belépni vagy egy új gyártó kapacitást megszerezni, de lehet erős versenytárs kiiktatása, új brand megszerzése, vagy profitabilitás növelése gyártási/logisztikai/értékesítési szinergiák kihasználásával. De az is lehet, hogy egy külföldi játékos a mi cégünk megvételével akar megjelenni a magyar piacon. Minden ilyen üzletben egy-egy külön „sztori” rejlik.

MM: A cégtulajdonos mivel segítheti elő az ideális vevő megtalálásának folyamatát?
VJT: Természetesen az eladó cégtulajdonosnak fontos szerepe van a potenciális vevők felkutatásában, hiszen – főleg ha operatívan is részt vesz a cég működtetésében – mélyreható és részletes információi vannak az iparági résztvevők pozíciójáról, erősségeiről, gyengeségeiről és lehetséges motivációiról. Aztán a tanácsadók és a cégtulajdonos összeadják a tudásukat, és a két forrásból összerakott információk alapján kialakul egy lista a valószínűleg érdeklődő iparági résztvevőkről. Mindegyiknél a „sztorival” együtt, hogy kit mi érdekelhet leginkább a cégünkben.

MM: Csak szakmabeliek jöhetnek szóba, mint vevő?
VJT: Lehetséges, hogy nem csak az iparági szereplőket, a „szakmai vevőket” érdekelheti a cégünk, hanem az iparágban jelen nem lévő, de abban potenciált látó ún. pénzügyi befektetők is láthatnak fantáziát cégünk megvásárlásában. Ebben a körben ki kell emelni a private equity alapokat, amelyek szívesen vásárolnak olyan vállalatokat, amelyekben jelentős és viszonylag rövidtávon kiaknázható növekedési potenciált látnak. A pénzügyi befektetők nem ismerik az iparágat abban a mélységben, mint egy szakmai vevő, ezért legtöbbször a cégvásárlást követő időszakban is számítanak az eladó munkájára. Tanácsadóink ezeket a pénzügyi befektetőket is felkutatják, és hozzáteszik a lehetséges vevők listájához.

MM: Ez a lista most már elég hosszúnak tűnik…
VJT: Igen, ez a lista akkor jó, ha abban minden szóba jöhető vevőjelölt szerepel. Ezt a listát aztán részletesen átbeszéli a tanácsadói csapat és a cégtulajdonos azért, hogy minden szempontot figyelembe véve össze tudjanak állítani egy olyan listát, melynek szereplőit aztán a tanácsadó később ténylegesen megkeresi.

MM: És ha valamelyik vevőjelölt izgalmasnak találja cégünket?
VJT: Akkor megkezdődhet a fokozatos közeledés. Ennek a lépéseiről fogunk legközelebb beszélgetni.

MM: Van valami megfogható dolog, amiből a szakemberek kiindulnak az eladási ár kialakításakor?
VJT: Az eladási ár meghatározásának alapjául az esetek döntő többségében a cég eredménye (EBIT / EBITDA) vagy a cég éves árbevétele szolgál. Esetleg mindkettő, tehát az eredmény és az árbevétel is. Fontos kérdés, hogy a cég milyen iparágban tevékenykedik, mert az egyes iparágakra vonatkozóan bevett standardok vannak a vételár kiszámításának módjára.

MM: Miért jó, ha tisztában vagyunk a lehetséges eladási árral?
VJT: Ez több okból is jó. Ha már a folyamat elején van egy szakemberek által reálisan elérhetőnek tartott eladási ár, és ez nagyon nem egyezik a mi elképzeléseinkkel, még mindig eldönthetjük, hogy egyáltalán belevágunk-e az idő és költségigényes eladási folyamatba. De ha tulajdonosként vonzónak találjuk az elérhető ártartományt, és az eladás mellett döntünk, a megfelelően átgondolt vételár elképzelés mindenképpen egyik záloga lesz majd a jó eladásnak. Minden cégeladásnál stratégiai jelentőségű kérdés, hogy az eladónak legyen egy jól megalapozott elképzelése arról, mennyit hajlandó reálisan fizetni egy vevő a cégéért. Erre alapozva tudjuk kialakítani a lehetséges vevőkkel folytatott legjobb kommunikációt és végeredményben elérni a lehető legmagasabb eladási árat.

MM: Ha már itt tartunk, beszéljünk a vételár kifizetési struktúrákról is. Érdemes még az eladás előtt végiggondolnunk, hogyan jutunk majd hozzá a cégünkért kialkudott vételárhoz?
VJT: Valóban érdemes előzetesen átgondolni, milyen vételár kifizetési struktúrákkal lennénk elégedettek. Tudnunk kell, hogy nagyon változatosak a vételár kifizetésére vonatkozó struktúrák. Az esetek egy részében egy egyösszegű, meghatározott vételár alakul ki a tárgyalások végére, amelyből esetenként egy rész visszatartásra kerül és azt a vevő csak egy későbbi időpontban fizeti majd ki. Más esetben eleve több részletben történik a meghatározott vételár kifizetése, igazodva ahhoz, hogy a cég teljes tulajdonának átruházása is több részletben történik. De vannak olyan esetek is, amikor a vevő és az eladó a vételárnak csak egy részét határozzák meg konkrétan, míg a vételár egy másik része a cég jövőbeni pénzügyi teljesítményéhez igazodóan kerül majd kiszámításra egy előre egyeztetett számítási módszer alapján.

MM: Mikor már meghatároztuk a célként kitűzött eladási árat, mi lesz a következő feladat?
VJT: Ebben a szakaszban már kezd igazán komolyra fordulni a dolog. Meg kell találnunk azokat a lehetséges vevőjelölteket, akik a legjobb árat fizethetik a cégünkért. Erről beszélgetünk majd a következő alkalommal.

MM: Hogyan derülhet időben fény a számunkra ismeretlen tényezőkre?
VJT: Ebben tud segíteni a jó és megbízható tanácsadó csapat. Első lépésben összeállítanak egy kérdéslistát, amely magát a céget, illetve a cég működését és környezetét tárja fel. A kérdések megválaszolása sok időt, komoly átgondolást és odafigyelést igényel. Az áldozat nem hiábavaló; a kérdések megválaszolásával olyan új tudásra és belátásra tesz szert a cégtulajdonos, amely eredményesen kamatoztatható mind az eladási, mind pedig a működtetési folyamatban. A második lépés a közös munka. Itt mutatja be a cégtulajdonos a tanácsadó csapatnak a cég működési folyamatait, a működés piaci körülményeit, valamint a pozitív piaci trendeket és a nehézségeket. Itt tárulnak fel igazán a rejtett, eddig láthatatlan részletek, amelyek döntő hatással lehetnek az eladás sikerére. E közös munka során jön, jöhet létre az a nézőpontváltás, amely az eladót képessé teszi arra, hogy a vevő szemével lássa a céget, és friss szemmel nézzen rá az eladást segítő és akadályozó elemekre.

MM: Mit kezdjünk a feltárt hibákkal? Javítsuk ki mindet?
VJT: Minél hibátlanabb egy áru, annál többet lehet érte kérni és kapni – és persze annál kívánatosabb is. Ha tudom, hogy hol vannak problémák, akkor lehetőségem van arra, hogy orvosoljam is azokat. Természetesen az ésszerűség határain belül. Érdemes arra is gondolni, hogy a vevő alaposan meg fogja vizsgálni, és át fogja világíttatni az egész céget. Jobb, ha nem ő látja meg először a hibákat. És ha a vevő az átvilágítás során nem talál lényeges problémákat, az jelentősen növeli cégünk kívánatosságát. A vevő, aki komolyan meg akarja venni, hajlandó magasabb árat is fizetni.

MM: Ha jobban megismerjük a cégünket – gondolom –, jobban el is tudjuk adni?
VJT: Természetesen így van. Az, hogy kiküszöböltük a kiküszöbölhető hibákat, és most már pontosan ismerjük cégünk erősségeit és lehetséges gyengéit, egy nagyon jó kiindulási alap az eladáshoz. Ez azonban még nem elég. Fontos, hogy ne úgy tekintsünk a cégünkre, mint a saját gyermekünkre – tehát elfogultan és szemellenzősen. Tudnunk kell a vevő szemével is ránézni a cégre – vagyis tárgyilagosan és teljes körűen. Értenünk kell azt is, hogy mit kereshetnek a vevők, mit tekinthetnek értéknek a cégben. Így tudjuk éppen azokat az értékeket kidomborítani, amit a leendő vevő fontosnak tart. És ha mindezeket végiggondoltuk, reálisabban látjuk majd azt is, hogy mennyit kérhetünk a cégünkért. Erről fogunk beszélgetni a cikksorozat következő részében.

MM: Tanácsadók nélkül nem is érdemes belevágni?
VJT: Egy cégeladás időigényes folyamat. Már a cég vezetése is egész embert kívánó feladat, és a cégeladás elindításával nem áll meg az üzlet. Sőt, ahhoz, hogy sikeres legyen a cégeladás, a cégnek legalább olyan jól kell teljesítenie az eladási folyamat alatt, mint korábban. Mivel nem tudjuk megtöbbszörözni magunkat, szükségünk van mások segítségére. És ha már bevonunk másokat, annak akkor van értelme, ha pontosan azt a kompetenciát kapjuk tőlük, ami a sikeres cégeladáshoz kell.

MM: Pontosan mit várhatok, mit kaphatok a tanácsadóimtól?
VJT: A jó tanácsadótól elsősorban szaktudást, tapasztalatot és – ami talán a legfontosabb ¬– biztonságot várhatok. Ő a cégeladási „iparág” avatott ismerője. Tudja, hogyan lehet megtalálni a jó vevőt, kialkudni a jó eladási árat, kitárgyalni a jó adásvételi szerződést, és biztonságosan levezényelni az egész cégeladási folyamatot. Ezt mind elvárhatjuk a tanácsadóinktól. A jól megválasztott tanácsadói csapat garancia arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki a cégeladásból. És azt se felejtsük el, hogy a vevők mindig komoly tanácsadói csapattal dolgoznak. Ha az eladói oldalon is jól megválasztott csapat van, az végül is többszörösen megtérül az eladónak.

MM: Elmagyarázná ezt pontosabban?
VJT: Az eladó tanácsadói a cégeladás folyamatát eleve úgy építik fel, hogy annak minden lépése az eladó számára legyen optimális. A lehető legnagyobb mértékben kiszűrik azokat a kockázatokat, amelyek a cégeladás megvalósulását veszélyeztethetik, vagy az eladási árat negatívan befolyásolhatják. Emellett van még egy fontos előnye a szakértői csapatnak: ha a vevő azt látja, hogy a másik oldalon komoly szakértők vannak, akkor nem is próbálkozik olyan – az eladó számára kedvezőtlen – árazással vagy struktúrával, amellyel egy „laikus” eladónál esetleg kísérletet tenne.

MM: Bízzak tehát mindent a tanácsadóimra?
VJT: A jó tanácsadó nagy segítség, de a tulajdonos elkötelezett és aktív részvétele nélkül nincs sikeres cégeladás. A tulajdonosnak kell meghatároznia a célokat, meghoznia a stratégiai döntéseket, de ezek előkészítésében proaktívan részt vesznek a jó tanácsadók. A tanácsadók előkészítik a döntéseket, bemutatják a különböző lehetőségeket, de a lényeges kérdésekben végül a tulajdonos dönt. És ahhoz, hogy a tulajdonos jó döntéseket tudjon hozni, tevékenyen benne kell élnie az eladási folyamatban. Hogy ez időben mit jelent? Az eladónak nem kell minden nap foglalkoznia a cégeladással, azonban vannak olyan intenzív időszakok a cégeladási folyamatban, amikor sokat kell együtt dolgozni és együtt gondolkozni a tanácsadókkal. Ez a csapatmunka kell ahhoz, hogy megalapozott és jó döntések születhessenek.

MM: Tudna mondani példát egy ilyen intenzív időszakra?
VJT: Például intenzív együttgondolkodást igénylő feladat annak a kidolgozása, hogy hogyan tegyük a lehető legkívánatosabbá a cégünket. Erről a témáról beszélgetünk majd legközelebb.

Persze lehet, hogy nincs semmilyen kényszerítő körülmény, a cég egyszerűen olyan jó piaci pozícióban van, hogy meg akarják venni. Egy másik tipikus helyzet a cég belső viszonyaiból jöhet létre. Például a vállalkozás atyja és felépítője elfáradt, vagy esetleg mással akar foglalkozni, és át akarja adni a cégvezetést, de nincs kinek.

MM: Van olyan helyzet is, amikor a cégvezető már a cég megalapításakor azt tervezi, hogy felépíti a céget, és aztán pár év múlva eladja?
VJT: Vannak olyan iparágak, ahol ez teljesen tipikusnak mondható. A hagyományos műszaki iparágak fejlesztéssel és gyártással foglalkozó cégeinél azonban nem jellemző az alapítást követő gyors tulajdonosváltás. Itt az évtizedek alatt felhalmozott és folyamatosan fejlesztett szaktudáson és gyártástechnológián alapuló megbízhatóságon van a hangsúly, nem pedig a minél gyorsabb technológiai váltáson. A gyártásban általában évtizedekre van szükség ahhoz, hogy olyan piaci értékre tegyen szert a vállalkozás, amely megfelelő eladási árat jelent a cégtulajdonos számára.

MM: A cégeladás után az alapító tulajdonos azonnal kiszáll a cégből, és az új tulajdonos az egész céget azonnal saját kezébe veszi?
VJT: Manapság nagyon ritka, hogy a régi tulajdonost a cégeladás napján látják utoljára a cégben maradó kollégák. A vevő jellemzően az eladást követő 6 – 18 hónapos átmeneti időszakban kifejezetten igényt tart a céget korábban vezető cégtulajdonos munkájára és tapasztalatára. Ennek mértéke nagyon változó, és például attól is függ, hogy az iparágban járatos vevő veszi–e meg a céget, és van–e a vevőnek tapasztalata, helyismerete Magyarországon.
Lehetséges, hogy a vevő az átmeneti időszakban a cég operatív vezetését kéri a korábbi tulajdonostól, de az is lehet, hogy egy éppen futó projekt levezénylését kéri még, vagy csak konzultációs lehetőségre tart igényt.
Az is megszokott, hogy a vevő nem egyszerre veszi meg, és fizeti ki a cég 100%–át, így az átmeneti időszak is hosszabb lehet. Jellemző, hogy a vevő első lépésben csak egy többségi tulajdonrészt vesz meg, így a korábbi cégtulajdonos kisebbségi tulajdonosként átmenetileg még bent marad a cégben. És természetesen olyan eset is van, hogy a vevő nem a teljes céget veszi meg, és a régebbi tulajdonos hosszabb távon bent marad a cégben.

MM: Azt gondolom, sikerült körbejárnunk a cégeladás alapvető kérdését. Mivel folytatjuk legközelebb?
VJT: Ha megszületett a döntés az eladásról, akkor már csak az a kérdés, hogyan kezdjünk neki az eladásnak? Erről fogunk legközelebb beszélgetni.

Amiről mindenki tud

A cégek képviselői általában tudják, hogy amennyiben üzletpolitikájukat összeegyeztetik a versenytársaikéval, versenyellenes megállapodást, vagyis kartellt kötnek egymással. Egy ilyen cselekedet mindenképpen jogellenes, és a Versenyhivatal hatalmas bírsággal bünteti a megállapodás résztvevőit.

A hallgatás is sokba kerül

Kevesen tudják azonban, hogy milyen könnyű úgymond belekeveredni egy versenyellenes megállapodásba. A Gazdasági Versenyhivatal kialakult gyakorlata alapján az, aki részt vesz egy olyan találkozón, amelyen létrejött egy versenyellenes megállapodás, automatikusan a kartell résztvevőjévé válik, tekintet nélkül arra, hogy szóban vagy írásban támogatta-e a megállapodást.

Előfordulhat például, hogy egy találkozó során az egyik cég képviselője rájön arra, hogy az adott beszélgetést később a Versenyhivatal kartellnek minősítheti, ezért nem szól hozzá a beszélgetéshez és nem egyezik bele az esetlegesen létrejött megállapodásba sem, vagyis nem tesz semmit. Ezt a céget a jövőben meglepetésként fogja érni, ha a Versenyhivatal megállapítja a kartellben való részvételét.

Az indoklás

A „hallgatás-beleegyezés” elvének indoka a versenyjogban az, hogy az a cégvezető, aki nyíltan nem járult hozzá a megállapodáshoz, de végighallgatta versenytársait, azt a benyomást kelti a többi résztvevőben, hogy ő is egyetért a megállapodással. Ezt a hozzáállást a Versenyhivatal ugyanúgy büntetheti. A bírság akár a több száz milliós nagyságrendet is elérheti, hiszen a Versenyhivatal célja a jogsértők elrettentése.

Hogyan kerülhetjük el a bírságot?

Legelőször is: ne kezdeményezzünk! Fontos, hogy tartózkodjunk bármilyen versenykorlátozó megállapodás kezdeményezésétől. Bármennyire is kecsegtető gazdaságilag az adott megállapodás, mérjük fel annak versenyjogi megítélését.

Figyeljünk a beszélgetésre! Még ha nem is veszünk aktívan részt a megbeszélésben, figyeljünk arra, hogy versenytársaink miről beszélnek, egyezkednek a találkozón. Ha az árak egyeztetéséről, vagy a piac felosztásáról folyik a tárgyalás, egyből gondoljunk arra, hogy ennek nagy valószínűséggel versenyjogi következményei lehetnek.

Ha már megtörtént a baj, és tanúi lettünk egy kartell létrejöttének, el kell határolódni! Fontos tudnunk, hogy a Versenyhivatal bírsága csak úgy kerülhető el, ha egy esetleges versenyellenes megállapodástól elhatárolódunk. De hogyan lehet úgy elhatárolódni, hogy minden versenyjogi kockázatot elkerülhessünk? További kérdés, hogy vajon mielőtt elhagyjuk a tárgyalás helyszínét, kötelességünk-e felhívni versenytársaink figyelmét a jogsértésre?

Egy esetleges versenyjogi eljárásban a cég feladata annak bizonyítása, hogy elhatárolódott a versenykorlátozó magatartástól. Ezért fontos, hogy nemtetszésünket megfelelő módon és formában fejezzük ki, mert az, hogy felállunk és kimegyünk, még nem biztos, hogy elég a bizonyításhoz – szögezte le dr. Hacsi Gábor.

Készüljünk fel!

Egy cégvezetővel bármikor előfordulhat, hogy "kartell-gyanús" helyzetbe kerül, ezért érdemes jogi szakértő bevonásával már előzetesen átbeszélni az ilyen találkozókkal kapcsolatos legfontosabb teendőket és kérdéseket:
Mikor minősül kartellnek egy megbeszélés?
Ha belecsöppentünk egy kartellbe, hogyan tudunk megfelelően elhatárolódni?
Van-e még bármilyen cselekvési kötelezettségünk?
Hogyan járjunk el, ha nem egy személyes találkozón, hanem levél formájában kapunk hírt egy versenykorlátozó megállapodásról?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása hatalmas jelentőséggel bír. Ha felkészülten megyünk el a versenytársakkal szervezett beszélgetésekre, elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések és az az óriási bírság, amelyet a Versenyhivatal kiszabhat a résztvevők számára – hívták fel a figyelmet végül a VJT & Partners jogászai.

A történet

Volt egy cég, amelyik sok energiát fordított arra, hogy munkavállalói ne tudjanak munkaviszonyuk megszűnése után közvetlenül konkurens cégeknél elhelyezkedni. A történetünkben szereplő munkavállalójukkal is versenytilalmi megállapodást kötöttek. Sok-sok pénzt fizettek neki versenytilalmi ellenérték formájában. De a munkavállaló mégis felmondott, és rögtön el is ment dolgozni a konkurenciához. A cég persze beperelte: nyert elsőfokon, és nyert másodfokon is. De az illető nem hagyta annyiban, a Kúriához fordult felülvizsgálatért. A Kúria pedig neki adott igazat.

A versenytilalmi ellenértéknek és az alapbérnek el kell különülnie

Mi volt itt a probléma, amely fölött elsiklott az adott cég figyelme? A perbeli esetben a felek a versenytilalmi megállapodást úgy kötötték meg, hogy a munkavállaló alapbére magában foglalta a versenytilalmi ellenértéket: a bér egyharmada szolgált a "hallgatás áraként".

Az ismertetett ügyben hozott bírósági döntés szerint azonban a versenytilalmi ellenérték nem minősül alapbérnek. Tehát amikor a felek az alapbér összegének figyelembevételével határozzák meg az ellenértéket, akkor ennek az ellenértéknek a bértől elkülönülten kell megjelennie. Az alapbér ugyanis más jogcímen járó juttatást nem foglalhat magában – hangsúlyozta dr. Vezse Eszter.

A per menete és a Kúria döntése

Miután a történetben szereplő dolgozó felmondott és átment a konkurenciához, volt munkáltatója pert indított ellene a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt. Az első- és másodfokú bíróság egyetértett a munkáltatóval, mivel a megállapodás egyértelműen meghatározta a tilalmazott tevékenységet és az ellenérték mértékét.

Így a bíróság szerint a felek között létrejött megállapodás versenytilalmi megállapodásnak minősült, és ezt a munkavállaló megszegte.

A munkavállaló erre a Kúriához fordult felülvizsgálatért azzal az indokkal, hogy a munkaszerződésből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a felek mit értenek mindenkori havi bér alatt. Így közöttük valójában nem jött létre megállapodás, és a munkavállaló nem szegett kötelezettséget azzal, hogy a munkaviszonya megszűnése után konkurens céggel kezdett együttműködésbe.

A Kúria egyetértett a munkavállalóval. A munkaszerződés nem kezelte elkülönült módon az alapbért az egyéb jogcímen járó juttatásoktól, ezáltal versenytilalmi ellenérték kifizetésére nem kerülhetett sor. Így a munkavállalónak nem állt fenn versenytilalmi kötelezettsége a munkáltatóval szemben.

A versenytilalmi megállapodások alapvető szabályai

Ahhoz, hogy a későbbi jogviták elkerülhetőek legyenek, a versenytilalmi megállapodások során a feleknek mindenképpen be kell tartaniuk néhány alapvető szabályt – emelte ki dr. Csernus Zoltán.

A versenytilalmi megállapodásnak például jogszabály határozza meg az időtartamát, és az is le van fektetve, hogy a versenytilalom ellenértékeként kikötött összeg milyen viszonyban lehet az alapbérrel.

Az sem mindegy, hogy a megállapodás mennyiben korlátozza a munkavállalót abban, hogy saját szakterületén a megállapodás időtartama alatt elhelyezkedjen.

Fontos szabály, hogy egy versenytilalmi megállapodásnak egyértelműnek kell lennie. Így a munkavállaló számára is egyértelművé válik, meddig mehet el és mitől kell tartózkodnia munkaviszonya megszűnését követően.

Ha a munkáltató kötbért alkalmaz, ezt körültekintéssel, minden szabályt betartva kell megtennie.

A feleknek érdemes az elállási jog kérdésében is megállapodniuk.

A történet tanulsága

Fontos, hogy a versenytilalmi megállapodást alaposan átgondolt tartalommal kössük meg. Ezzel egyrészt a munkáltató gazdasági érdekeit védjük, másrészt a munkavállaló jövőbeni elhelyezkedését is megfelelően szabályozni tudjuk – mutattak rá végezetül a VJT & Partners szakértői.

Egy leendő kolléga felvételi interjúja mindig nehéz helyzet. Keskeny a határmezsgye aközött, hogy mit kérdezhetünk tőle, és mit nem, mit ellenőrizhetünk, és minek az ellenőrzése törvényellenes. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az adatok jogszerűtlen kezelése komoly bírságot vonhat maga után.

A VJT & Partners szakértői rámutattak, hogy a munkáltatók egyre gyakrabban végeznek háttérvizsgálatokat a felvételi eljárások során, hiszen teljesen életszerű, hogy egyik felvételiző sem dicsekszik a gyenge tanulmányi eredményével, vagy egy elbocsátással, vagy akár esetleges viselkedési problémáival.

Információ és személyiségi jog

A munkáltatónak viszont alapvető érdeke, hogy minél többet megtudjon a felvételizőről, és így elkerülje a későbbi nehéz helyzeteket. A munkáltató itt komoly problémával szembesül: egyrészt minél több információt akar összegyűjteni a felvételizőről, másrészt viszont tiszteletben kell tartania a pályázó személyiségi jogait és magánéletét – fejtette ki dr. Csernus Zoltán.

A helyzet tisztázása érdekében a NAIH nemrég közzétett egy állásfoglalást, amely iránymutatást ad jó néhány kérdéssel kapcsolatban. (Az alábbiakban a VJT & Partners szakértői összefoglalják az állásfoglalás legfontosabb megállapításait, és egyben gyakorlati példákkal is segítik az olvasót ezek megértésében – a szerk.)

Információszerzés a pályázótól

A NAIH megállapítja, hogy a pályázóra vonatkozó adatok csak magától a pályázótól kérhetők be. (Ez alól csak néhány kivétel van, például ha a pályázó rendvédelmi szervhez jelentkezik munkára.)

Emellett a pályázótól csak olyan adatokat kérhetünk, amelyek az adott munkakörre való alkalmasság megítéléséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ilyenek lehetnek például a végzettség, az egészségügyi alkalmasság, a szakmai tapasztalat, vagy a nyelvtudásra vonatkozó adatok.

A munkakörhöz nem kapcsolódó információk bekérése jogellenes. Így például a munkáltató nem kérdezhet rá a pályázó vallási hovatartozására vagy politikai meggyőződésére, és ezeket az adatokat még a pályázó hozzájárulásával sem kezelheti jogszerűen.

Információszerzés a korábbi munkáltatótól

Egy felvételi eljárás során az is megtörténhet, hogy a munkáltató az előző munkáltatónál érdeklődik a pályázó felől – mutatott rá dr. Várady Endre. Ez a lépés azonban csak abban az esetben jogszerű, ha a pályázót a munkáltató előzetesen tájékoztatja az információszerzésnek erről a módjáról, és a pályázó megadja a hozzájárulását.

Információgyűjtés közösségi oldalakról

A NAIH a közösségi oldalakról történő információgyűjtést nem tekinti jogellenes gyakorlatnak, egyrészt mert annak megtiltása nem életszerű, másrészt azért sem, mert a pályázó megfelelő beállításokkal ellenőrizni tudja, hogy mely adatai nyilvánosak.

Ugyanakkor a NAIH kiemeli, hogy a közösségi oldalakon szereplő adatok nem feltétlenül megbízhatóak (például: álprofilok is létrehozhatóak). Ezért, amennyiben az interneten elérhető adatok az értékelés részévé válnak, úgy lehetőséget kell teremteni arra, hogy a pályázó azokat megismerhesse, és vitathassa – hívta fel a figyelmet dr. Várady Endre.

Erkölcsi alkalmasság igazolása

Egyes munkakörökben indokolt lehet a pályázó erkölcsi alkalmasságának megvizsgálása is (jellemzően ilyen a pénztáros, vagy a raktáros munkaköre). A NAIH leszögezi, hogy a pályázó hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal igazolhatja erkölcsi alkalmasságát, és ezt a munkáltató a kiállítást követő 90 napig köteles elfogadni.

Az erkölcsi bizonyítvány nem tartalmazza azokat a korábbi elmarasztalásokat, amelyek esetében a jelentkező már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Azt, hogy valaki sosem volt büntetve, a feddhetetlenségi igazolással lehet bizonyítani, de a munkáltatónak nem áll jogában, hogy ezt kérje a pályázótól.

Ezekből a tényekből kiindulva a NAIH új állásfoglalásában megállapítja, hogy a munkáltató nem kérhet közvetlen tájékoztatást a bűnügyi nyilvántartás rendszeréből, valamint a pályázót sem kötelezheti arra, hogy a nyilvántartásból beszerezze a munkáltató számára a rá vonatkozó adatokat. Ez alól csak az erkölcsi bizonyítvány képez kivételt – szögezte le dr. Csernus Zoltán.

Mire számíthatunk a jövőben?

A NAIH már a tavalyi beszámolójában is hangsúlyozta, hogy a munkáltatók tágan értelmezik jogosultságaikat, ez pedig gyakran a munkavállalók személyiségi jogainak csorbításához vezet. Ez igaz a felvételi eljárásokra is, hiszen jelenleg kevés munkáltató felel meg a fenti követelményeknek.

A munkáltatóknak érdemes felülvizsgálniuk jelenlegi gyakorlatukat. A NAIH bármikor bírságolhat jogellenes adatkezelés miatt, és ez a bírság akár a 20 millió forintot is elérheti (az EU adatvédelmi rendelet hatályba lépésével pedig a bírság akár több millió euró is lehet).

Az adatvédelmi jogászok segíthetnek a munkáltatónak a jogszerű és testreszabott felvételi eljárások kialakításában – hangsúlyozták végül a VJT & Partners szakértői.

Dr. Várady Endre kifejtette, hogy az online piacon már bevett gyakorlat az úgynevezett „földrajzi blokkolás". Az interneten működő cégek ma már könnyen meg tudják határozni a honlapjukon böngésző emberek földrajzi helyzetét (például IP cím, postacím vagy bankkártya adatok alapján).

És ha az adott cég nem akar ide szállítani – ennek oka lehet akár a magas szállítási költség – akkor blokkolhatja honlapjának hozzáférését a felhasználó országából. Földrajzi blokkolásnak számít az is, ha egy cég átirányítja a külföldi felhasználót egy olyan honlapra, amelyet az adott országra alakított ki, és ahol még az is előfordulhat, hogy ugyanaz a termék, vagy szolgáltatás csak magasabb áron érhető el.

De ide tartozik az is, ha egy szolgáltató egyszerűen megtagadja a határon átnyúló megrendelés teljesítését, illetve az áruszállítást – ismertette a VJT & Partners szakértője.

Új játékszabályok az online kereskedelemben

Az EU Bizottság szerint a földrajzi blokkolás a szolgáltatók nyereségének növelése érdekében indokolatlanul különbözteti meg az egyes tagállambeli fogyasztókat. Ez pedig az „EU szabad áru és szolgáltatás áramlás" elvébe ütközik.

Az EU Bizottság felmérése szerint a szolgáltatók 63 százaléka már alkalmazott földrajzi blokkolást. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a fogyasztóknak csak hozzávetőleg 15 százaléka rendel online határon átnyúló terméket vagy szolgáltatást.

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy tiszta vizet önt a pohárba, és megfelelő jogi mederbe tereli a földrajzi blokkolás kérdését. A rendelet néhány kivétellel (például: a szerencsejáték, a pénzügy és az egészségügy területe) a teljes online kereskedelemre vonatkozik és igen szigorú játékszabályokat fektet le.

Hozzáférés a termékhez vagy a szolgáltatáshoz

Az EU tervezet meghatározza azokat a helyzeteket, amikor nem lehet „blokkolni", vagyis semmilyen objektív körülmény nem indokolhatja, hogy a szolgáltató földrajzi vagy állampolgársági alapon megtagadja a szolgáltatás nyújtását illetve a termék értékesítését.

Például, ha egy osztrák fogyasztó Budapesten veszi át a magyar online webáruháztól a ruhát, akkor semmilyen körülmény nem indokolja a megtagadást, hiszen a szolgáltatónak nem keletkezik többlet szállítási költsége, és Ausztriában adóregisztrációs kötelezettsége sem áll fenn.

Hasonló a helyzet webszolgáltatások (például: felhő-szolgáltatás, tárhely-szolgáltatás) és fizikai helyhez kötött szolgáltatások esetében is. Az EU tervezet szerint ezekben az esetekben a termék megvétele, vagy a szolgáltatás nyújtása nem ütközhet akadályba – mutatott rá dr. Várady Endre.

Hozzáférés a honlapokhoz

A tervezet tiltja a honlapok blokkolását földrajzi vagy állampolgársági alapon. A más honlapra történő automatikus átirányítás is csak a fogyasztó hozzájárulásával lehetséges, és ekkor is biztosítani kell az eredeti honlaphoz való könnyű hozzáférést.

Ha például egy német fogyasztó egy magyar webáruház oldalára kerül, akkor nem lehet őt automatikusan átirányítani a honlap német nyelvű verziójára. Az átirányítás csak a német fogyasztó külön engedélyével lehetséges, és azt is biztosítani kell, hogy német létére a magyar nyelvű honlapon is böngészhessen.

Egységes fizetési feltételek

A tervezet szerint az online cégeknek egyforma fizetési feltételeket kell majd szabniuk az EU tagállamain belül, a vásárlók földrajzi helyzetétől és állampolgárságától függetlenül.

A szolgáltató szabadon meghatározhatja a fizetési módozatot, de itt is az a lényeg, hogy egyformán járjon el a különböző tagállambeli fogyasztókkal (például: ha a szolgáltató elfogadja a magyar fogyasztóktól a MasterCard kártyát, akkor ugyanúgy el kell fogadnia azt a német fogyasztó esetében is).

Mire számíthatnak a magyar online szolgáltatók?

A rendelet várhatóan 2017-ben lép hatályba, miután a tervezetet az EU Parlament és Tanács jóváhagyja. A tervezet szerint a rendelet hatályba lépése után a szolgáltatóknak 6 hónapjuk lesz arra, hogy a jelenlegi gyakorlatukat a rendelettel összhangba hozzák.

A rendelet közvetlenül lesz alkalmazandó Magyarországon, azaz a magyar szolgáltatóknak kötelezően be kell tartaniuk majd ezeket a szabályokat. A szabályok megszegése pedig az adott esetben bírságot is vonhat maga után.

A belföldi online szolgáltatóknak érdemes már most felülvizsgálniuk kereskedelmi gyakorlatukat, hogy felkészülten érje őket az új szabályok életbelépése – szögezte le végül a VJT & Partners szakértője.

A transzatlanti adatáramlás új keretéről szóló adatvédelmi pajzs 2016. augusztus 1-én végre hivatalosan is életbe lépett. A hír üdvözlendő, de vajon mennyire lesz a pajzs életképes? Kiállja-e majd az Európai Bíróság próbáját?

A VJT & Partners szakértője, dr. Várady Endre szerint az érintett magyar cégeknek haladéktalanul dönteniük kell a szükséges lépésekről.

A Schrems vs. Facebook-ügy

A VJT & Partners szakértői korábbi írásukban ismertették az osztrák jogász, Max Schrems Facebook ellen indított perét, melynek következményeképpen az Európai Bíróság kimondta a biztonságos kikötő (Safe Harbour) érvénytelenségét.

Az indoklás szerint az USA hatóságai hozzáférhettek az EU-ból továbbított személyes adatokhoz, és azokat nem a nemzetbiztonság védelméhez feltétlenül szükséges és arányos módon kezelték.

A több százmilliárdnyi dollár értékű transzatlanti forgalom érdekében az EU és az USA komoly tárgyalásokba bocsátkozott. Most elérkezett a régóta várt pillanat: hosszas egyeztetés után 2016. augusztus 1-én végre hivatalosan is életbe lép az adatvédelmi pajzs (Privacy Shield), a transzatlanti adatáramlás új keretéről szóló megállapodás.

Hogyan működik az adatvédelmi pajzs?

Az Európai Unió területéről csak azoknak az amerikai vállalatoknak továbbítható személyes adat, akik szerepelnek az adatvédelmi pajzs listáján. A vállalatok akkor kerülnek fel az adatvédelmi pajzs listára, ha önkéntesen vállalják a rendszer adatvédelmi alapelveire vonatkozó szabályozás maradéktalan betartását.

Az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma rendszeresen felülvizsgálja a résztvevő cégeket, így annak ellenére, hogy a rendszer önkéntes alapon működik, a szabályok betartása jogilag kikényszeríthető. Abban az esetben, ha a vállalatok nem teljesítik az elvárt követelményeket, szankciókat rónak ki rájuk és eltávolítják őket a listáról.

Az adatvédelmi pajzs kétségkívül fontos előrelépés a biztonságos kikötőhöz képest. A hírszerzés céljából történő nagy mennyiségű adatgyűjtés korlátozva lett, az uniós polgárok jogi védelemben részesülnek az USA-ban (így például Európa adatvédelmi hatóságaihoz fordulhatnak, akik az USA illetékes hatóságaival együtt kivizsgálják az ügyet).

Ezen túl kidolgozásra kerültek megfelelő felülvizsgálati és kikényszeríthetőségi mechanizmusok is – fejtette ki dr. Várady Endre.

Mit hoz a jövő?

A jelentős előrelépések ellenére az adatvédelmi pajzs túlélése kétséges. Az adatvédelmi pajzs nem biztos, hogy kiállja az Európai Bíróság próbáját, hiszen a rendszer továbbra is lehetővé teszi az uniós állampolgárok tömeges megfigyelését. Maga Max Schrems, a Facebook per megindítója ennek kapcsán kijelentette, hogy az új szabályrendszer is meg fog bukni, amint eléri az EU bíróságot.

Az adatvédelmi pajzs életbe lép, de a bizonytalanság továbbra is fennáll. A magyar cégeknek azonban haladéktalanul lépniük kell az USA-ba történő adattovábbítások „legalizálása" érdekében.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ugyanis bármikor bírságolhat jogellenes adattovábbítás miatt.

Mit tegyen a cégem?

Az érintett magyar cégeknek haladéktalanul lépniük kell az USA-ba történő adattovábbítások „legalizálása" érdekében. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ugyanis bármikor bírságolhat jogellenes adattovábbítás miatt.

Mit tehetünk ebben a bizonytalan helyzetben? Több megoldás is lehetséges:

Az adatvédelmi pajzs lista ellenőrzése – Ha az érintett amerikai cég a listán szerepel, akkor nincs ok aggodalomra, mivel az adatvédelmi pajzs egyenlőre érvényes jogi keretnek minősül. Hosszú távon azonban érdemes más alternatív megoldásokban is gondolkodni, mivel a szakértő kritikusok szerint az adatvédelmi pajzs a biztonságos kikötő sorsára juthat.

Kötelező szervezeti szabályozás (Binding Corporate Rules (BCR)) alkalmazása – A BCR tűnik most a leginkább biztos adatvédelmi megoldásnak. Ez a modell azonban csak a vállalatcsoporton belüli adattovábbításokra alkalmas, külső cégek esetén nem. A BCR a kötelező tagállami jóváhagyás miatt ugyanakkor költséges és időigényes megoldás.

Modell szerződés (Standard Contracual Clauses (SCC)) megkötése – A biztonságos kikötő bedőlése után sok nemzetközi cég (így a Facebook is) az EU Bizottság által előre kidolgozott SCC-re tért át, mivel ezt a szerződésformát viszonylag gyorsan lehetett alkalmazni. A SCC azonban nem minden üzleti modellre alkalmas, mivel a szerződést minden adattovábbító és fogadó félnek alá kell írnia. Ez különösen hátrányos a dinamikus, sokszereplős cégcsoportok esetében, ahol a tagok gyakran változnak.

A Modell szerződés ellen szól továbbá, hogy Max Schrems ismét nehezményezte a Facebook adatkezelési gyakorlatát az ír adatvédelmi hatóság előtt. Ezúttal azt állítja, hogy a Facebook az SCC-re sem támaszkodhat, mert az amerikai hírszerzés itt is ugyanúgy tömegesen vizsgálja az európaiak személyes adatait. Az ügy valószínűleg az Európai Bíróság elé fog kerülni, így az SCC is a biztonságos kikötő sorsára juthat.

Hozzájárulás beszerzése – Az érintettek kifejezett hozzájárulásának beszerzése esetén elvileg nem kell további jogalap az USA-ba történő adattovábbításhoz. A hozzájárulás azonban csak akkor érvényes, ha az megfelelő előzetes tájékoztatáson alapul. A NAIH egyre szigorúbb gyakorlata tükrében ennek jelenleg kevés cég felel meg.

Összegzés

A magyar vállalatok nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a jelenlegi ingatag transzatlanti környezetben komoly kihívást jelent a megbízható és tartós mechanizmusok megteremtése.

A cégeknek ezért javasolt adatvédelmi jogászok véleményét kikérni, akik az adatkezelések sajátosságai alapján segíthetnek a testre szabott megoldások kialakításában – hívta fel végül a figyelmet a VJT & Partners szakértője.

Dr. Lovretity András és dr. Kávássy Emese kifejtették: nem ritka, hogy egy repülőgép jelentősebb késése miatt egy cégnek nem tervezett költségei merülnek fel. Az uniós jogszabályok értelmében ezeknek az extra költségeknek eddig csak egy részét kompenzálták a légitársaságok a munkáltatóknak (például: átfoglalás, szállás, étkezés biztosításával az alkalmazottnak).

Idén februártól azonban előreláthatólag változik a helyzet. Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján az egyéb extra kiadásoknak a megtérítését - amit eddig csak a szó szoros értelmében vett utasok érvényesíthettek sikerrel a légitársaságokkal szemben - már az utasok munkáltatói is követelhetik.

Utas kár – céges kár

A légitársaságok felelősségét a Montreáli Egyezmény szabályozza, amelynek alapján az utasok jogosultak arra, hogy járatkésés esetén a légitársaságok megtérítsék káraikat. A probléma azonban sokszor abból adódik, hogy a járatkéséssel kapcsolatos többletkiadásokat nem maga az utas szenvedi el – hangsúlyozták a VJT & Partners szakértői.

Például üzleti utak esetén az ilyen plusz kiadások a repülőjegyet megvásárló - és tulajdonképpen valamennyi útiköltséget fizető - munkáltató céget terhelik. A járatkésés miatt meghosszabbodhat a kiküldetés ideje, így az útiköltségek mellett egyéb költségek is felmerülhetnek (például hosszabb kint tartózkodás plusz kiadásai, extra napidíj és járulékfizetési kötelezettségek), melyek szintén a munkáltatót terhelik.

Idén februárig nem volt egyértelmű, hogy ilyen esetben van-e lehetőség a munkáltatói kár megtérítésére.

Az Air Baltic ügy

2011-ben például a litván állami nyomozószolgálat kényszerült járatkésés miatt extra kiadásokra. Két alkalmazottját küldte Rigából Bakuba. Az alkalmazottak az Air Baltic járatának késése következtében 14 órával később érkeztek meg Azerbajdzsánba.

A késés miatt a nyomozószolgálat napidíjat és kiegészítő szociális ellátásokat volt köteles fizetni alkalmazottai részére. Ezeknek a munkáltatói költségeknek a megtérítését az Air Baltic légitársaság arra hivatkozással tagadta meg, hogy kártérítést a Montreáli Egyezmény szerint csak utasok (azaz az alkalmazottak) követelhetnek.

A nyomozószolgálat viszont nem utas, így kártérítésre sem jogosult – mutatott rá dr. Lovretity András.

A döntés és hatása

A több mint 3 évig tartó eljárás végén az Európai Unió Bírósága döntést hozott az Air Baltic ügyben. Az idén februárban született döntés értelmében a tényleges kárt elszenvedő munkáltató is jogosult arra, hogy járatkéséssel kapcsolatos kárait megtérítsék.

Mivel az Európai Unió Bíróságának döntése valamennyi uniós tagország bíróságára nézve kötelező, várhatóan a magyar és egyéb uniós bíróságok előtt is hasonló jellegű döntések születnek majd, mint az Air Baltic ügyben.

A kártérítés szempontjai

Azonban még így is több körülménytől függ, hogy köteles-e a légitársaság járatkésés esetén káraink megtérítésére. Ilyen körülménynek számít például a légitársaság késés megelőzésével kapcsolatos magatartása, vagy a késés és kárunk közötti összefüggés.

Ettől függetlenül, ha munkáltatóként bármilyen költségünk merül fel egy alkalmazottainkat érintő járatkéséssel kapcsolatban, célszerű azt számszerűsíteni, és az adott légitársasághoz fordulni, hogy térítse meg a kárunkat.

Az pedig már jelenleg is biztos, hogy munkáltatóként a légitársaság nem utasíthatja vissza igényünket azon a formális alapon, hogy nem voltunk utasok, és kénytelen lesz panaszunkkal érdemben foglalkozni – emelték ki végezetül a VJT & Partners szakértői.

A Snowden-ügy hatása, avagy a biztonságos kikötőt elsodorták a hullámok? Több mint 15 éven keresztül az EU–USA közötti adattovábbítások jogi keretét az úgynevezett biztonságos kikötőről szóló határozat teremtette meg.

A biztonságos kikötő rendszerében több mint ötezer egyesült államokbeli cég és több tízezer uniós székhelyű cég vett részt, több millió polgár személyes adatait érintve – fejtette ki dr. Hacsi Gábor és dr. Várady Endre.

Az Edward Snowden által leleplezett megfigyelési botrány azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az amerikai hírszerzés tömegesen vizsgálja az európaiak személyes adatait, tehát a biztonságos kikötő nem tölti be rendeltetését.

Ezért indította meg az osztrák jogász Max Schrems a Facebook elleni pert. Ennek következtében az Európai Bíróság 2015. október 6-án kimondta a biztonságos kikötő érvénytelenségét, hatalmas port kavarva a transzatlanti üzleti világban.

Az Európai Bíróság döntését legfőképp arra alapozta, hogy az USA hatóságai hozzáférhettek az EU-ból továbbított személyes adatokhoz, és azokat a továbbításuk céljaival összeegyezhetetlenül, nem a nemzetbiztonság védelméhez feltétlenül szükséges és arányos módon kezelték – mondták el a VJT & Partners szakértői.

Mi ellen nyújt védelmet az „adatvédelmi pajzs”?

Az EU és az USA között végre sikerült egy megállapodást tető alá hozni, és ezzel új alapokra helyezni a transzatlanti adattovábbításokat. De mi ennek az úgynevezett adatvédelmi pajzsnak a lényege?

A megállapodás legfontosabb eleme, hogy az USA írásbeli biztosítékot adott arra nézve, hogy hatóságaik csak egyértelmű korlátozások és felügyelet mellett férhetnek hozzá a személyes adatokhoz. Az USA kizárta annak a lehetőségét, hogy hatóságaik az adatokat megkülönböztetés nélkül tömeges megfigyelés alatt tartsák.

Az adatvédelmi pajzs további előnye, hogy az uniós polgárok ezentúl jogi védelemben is részesülnek az USA-ban – emelte ki dr. Hacsi Gábor és dr. Várady Endre.

Ez abban nyilvánul meg, hogy panasz esetén az uniós polgárok európai adatvédelmi hatóságokhoz fordulhatnak, amelyek továbbítják a panaszokat az USA megfelelő hatóságaihoz, továbbá lehetőségük lesz arra is, hogy az újonnan kijelölt ombudsmant felkeressék.

Az amerikai cégeknek ezen túl jobban kell óvniuk az adatokat, és szigorúbb kötelezettségeket vállalnak a személyes adatok kezelésében, valamint az egyéni jogok gyakorlásának biztosításában. Végezetül, az USA és az EU évente felülvizsgálják, hogy a vállalások teljesülnek-e.

A játszmának még nincs vége

A megállapodás fontos fordulat, a játszmának azonban még koránt sincs vége. A végleges szöveg kidolgozása akár hónapokat is igénybe vehet, hiszen több körös egyeztetésen kell átmennie, és a végleges változatba a nemzeti adatvédelmi hatóságoknak, valamint egy uniós adatvédelmi munkacsoportnak is lényeges beleszólása lehet.

Vajon az adatvédelmi pajzs megállja-e majd az Európai Bíróság próbáját? Egyes jogvédő szervezetek erősen kételkednek ebben – mutattak rá a VJT & Partners szakértői.

„Minden tisztelet mellett egy pár levél a leköszönő Obama-adminisztrációtól nem elegendő jogi alap arra, hogy hosszú távon biztosítsa 500 millió európai polgár alapjogainak védelmét, miközben explicit amerikai törvény teszi lehetővé a külföldi állampolgárok tömeges megfigyelését” – emelte ki Max Schrems, a Facebook-per megindítója.

A VJT & Partners szakértői szerint az adatvédelmi pajzs csak akkor felelhet meg az Európai Bíróság döntésében foglalt követelményeknek, ha a megállapodásba erős garanciákat építenek, és az USA hatóságai a megállapodás kötelezettségeit a gyakorlatban is maradéktalanul betartják. Máskülönben az adatvédelmi pajzs könnyen a biztonságos kikötő sorsára juthat.

Egyelőre marad a bizonytalanság, de várhatóan az elkövetkező hetekben, hónapokban tisztábban fogunk látni – hangsúlyozta Dr Hacsi Gábor és dr. Várady Endre.

Mit tegyen a cégem?

A magyar cégeknek már most dönteniük kell arról, hogy az adatvédelmi pajzs rendszerének elfogadásáig milyen alternatív megoldásokkal legalizálják az adattovábbításokat az USA-ba (így például modell klauzulával, vagy a kötelező szervezeti szabályozással). A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ugyanis bármikor kopogtathat a cégek ajtaján, és bírságolhat is a jogellenes adattovábbítások miatt.

Az alternatív megoldások használata során a cégek maguk kötelesek ellenőrizni, hogy a személyes adatok megfelelő védelme az uniós irányelv szerint megvalósul-e, ami plusz terhet jelent az érintett cégek számára.

Az adatvédelmi jogászok azonban segíthetnek abban, hogy az adatvédelmi pajzs rendszerének elfogadásáig a cégek megfelelő alternatív megoldást alakítsanak ki – hívták fel végül a figyelmet a VJT & Partners szakértői.

Dr. Hacsi Gábor és dr. Pusztai Máté kétrészes írásuk első részében arra mutattak rá, hogy az internetes linkelés végtelen volta lehetetlenné teszi, hogy a szerző minden esetben engedélyt adjon egy mű linkként vagy beágyazásként való felhasználására. Egy ilyen szigorú hozzáállás valószínűleg ellehetetlenítené szinte az összes portálnak, blognak, videómegosztónak, közösségi oldalnak, azaz magának az internetnek a működését.

A helyzet tisztázatlanságának megoldására az EUB (Európai Unió Bírósága) egy gyakorlati szempontokat figyelembe vevő ítélkezési gyakorlatot alakított ki, melyben meghatározza, hogy mikor jogszerű egy link alkalmazása és mikor nem.

Mikor kell engedély a linkeléshez?

A cikk első részéből kiderül, mikor nem kell engedély a linkeléshez. Viszont vannak olyan esetek is, mikor mindenképpen engedélyre van szükség a szerzőtől művének linkeléséhez – hangsúlyozták a VJT & Partners jogi szakértői.

Mindenképpen engedély kell, ha a link tartalma csak korlátozottan hozzáférhető, például előfizetéshez kötött tartalom esetén, vagy ha az eredeti mű jelen pillanatban már nem elérhető az eredeti weboldalon.

A szerző hozzájárulására abban az esetben is szükség van, ha egy link az eredeti közvetítéshez képest eltérő technikai megoldással érhető el. Erre példa, amikor egy focimeccset élőben sugároz egy fizetős TV csatorna, és ugyanezt a meccset egyidejűleg egy linkre kattintással el lehet érni az interneten (például streaming formájában).

A technikai azonosság vonatkozik arra is (és ezt maga a YouTube is előírja), hogy egy YouTube videó kizárólag a YouTube lejátszó programmal ágyazható be, más videó-megosztó (például: Vimeo, Videa stb.) hasonló szoftvere nem használható.

A fentiek megsértése esetén a linket felhasználó honlap a link vagy videó eltávolítására, elégtétel adására, súlyosabb esetben pedig az így elért gazdagodás visszafizetésére kötelezhető. Ez a tévés közvetítésekre mutató jogellenes linkek esetében akár több százmillió forint is lehet.

Óvatosan linkeljünk!

Mindez egyszerűen hangzik, de egyáltalán nem olyan egyszerű és egyértelmű a helyzet. Tegyük fel, hogy be akarjuk tartani az EUB által felállított feltételeket, és csak olyan műveket akarunk linkelni, amelyekhez a szerző hozzájárulását adta.

De honnan tudjuk pontosan, hogy melyek azok a tartalmak, amelyeket jogszerűen töltöttek fel az internetre, és melyek azok, amelyeket nem a szerző beleegyezésével jelentettek meg?

Honlapunk linkelési szabályzatát ezért érdemes informatikai és jogi szakemberek bevonásával elkészíteni, mind az idegen tartalmakra, mind a saját tartalomra mutató linkek kapcsán – tanácsolták dr. Hacsi Gábor és dr. Pusztai Máté.

Ha van rá mód, keressük meg a linkelni kívánt mű szerzőjét (például a YouTube-nál erre van külön lehetőség), hogy nyilatkozzon a jogosultságáról, és a mű eredetiségéről, így csökkenthetjük a ránk leselkedő veszélyeket.

A hiteles és megbízható linkek ráadásul a legnagyobb internetes kereső, a Google keresési algoritmusában is fontos szerepet játszanak, így hiteles linkekkel a látogatottság és a bevétel is növelhető – hívták fel a figyelmet végezetül a VJT & Partners jogi szakértői.

A „hyperlinkek”, avagy „linkek” a szövegben megjelenő kiemelt részek, melyekre kattintva rögtön egy másik helyen, egy másik internetes oldalon találjuk magunkat. Az „embeddingek”, magyarul „beágyazások” pedig videók, melyek egy másik oldal tartalmát teszik elérhetővé (pl. YouTube) egyetlen kattintással anélkül, hogy egy másik honlapra kellene ugrani.

Használatukkal egy cikket vagy egy honlapot gyorsan és egyszerűen fel lehet dobni, tartalmassá lehet tenni, ezért népszerűségük megkérdőjelezhetetlen az internet világában. Használatuk egyszerű, de vajon jogszerű is?

Linkelés csak engedéllyel?

A VJT & Partners jogi szakértői szerint érdemes kiindulni abból, hogy a linkek és a beágyazások által elérhető tartalmak (például: újságcikkek vagy YouTube-ra feltöltött videók) egyaránt szerzői műnek minősülnek, ezért ezek felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges.

Ha egy ilyen szerzői mű megjelenik valahol az interneten, akkor az kizárólag a szerző engedélyével történhet. Ez az első feltöltéskor nem is kérdéses. Ha viszont valaki a saját írásában link formájában hivatkozik egy másik, az interneten már megjelent cikkre, akkor olyan olvasókhoz is eljuttathatja az adott cikket szerte a világon, akik egyébként azt soha nem olvasták volna el.

Tehát elvileg linkelni csak a szerző engedélyével lehetne, azaz minden linkeléshez engedélyt kellene beszerezni, mivel az szerzői jogi értelemben „nyilvánossághoz közvetítésnek”, azaz felhasználásnak minősül.

Az EUB gyakorlati hozzáállása

Az internetes linkelés végtelen volta lehetetlenné teszi, hogy a szerző minden esetben engedélyt adjon egy mű linkként vagy beágyazásként való felhasználására. Egy ilyen szigorú hozzáállás valószínűleg ellehetetlenítené szinte az összes portálnak, blognak, videómegosztónak, közösségi oldalnak, azaz magának az internetnek a működését.

A helyzet tisztázatlanságának megoldására az EUB (Európai Unió Bírósága) egy gyakorlati szempontokat figyelembe vevő ítélkezési gyakorlatot alakított ki, amelyben meghatározza, hogy mikor jogszerű egy link alkalmazása és mikor nem.

Mikor lehet linkelni engedély nélkül?

Az EUB abból indult ki, hogy amikor egy szerző a művét feltölti a világhálóra, akkor egyértelműen az a célja, hogy azt a világ minden lakójával megossza. Ha egy ilyen művet linkelünk a saját honlapunkra vagy cikkünkbe, akkor nem juttatjuk el azt „újabb nyilvánossághoz”, mert azt a művet az alkotója már úgyis az egész világnak szánta.

Így az adott mű linkjének elhelyezése nem minősül szerzői jogi értelemben vett felhasználásnak, tehát nem kell engedélyt kérnünk a szerzőtől a felhasználásra.

Dr. Hacsi Gábor és dr. Pusztai Máté rámutattak: ebből az alapvetésből kiindulva az EUB szerint a következő esetekben nem kell a szerzőtől engedélyt beszerezni egy link becsatolásakor:

• ha a linkben szereplő művet eredetileg az arra jogosult töltötte fel vagy az ő beleegyezésével került sor erre,
• ha a linkben szereplő tartalom korlátozástól mentesen elérhető minden internetes felhasználó számára,
• ha az eredetivel megegyező technikai megoldással lehet hozzáférni a link tartalmához.

Átfogó és egységes javaslat

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) közzétett egy átfogó és egységes javaslatot, mely az uniós szintű szabályozás bevezetésére vonatkozik. Ez a javaslat a magyar jogalkotó számára is fontos iránytű lehet, és valószínűleg érinteni fogja a magyar szabályozást is. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) közzétett egy átfogó és egységes javaslatot, mely az uniós szintű szabályozás bevezetésére vonatkozik. Ez a javaslat a magyar jogalkotó számára is fontos iránytű lehet, és valószínűleg érinteni fogja a magyar szabályozást is.

A nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló EASA javaslat három kategóriába sorolná a drónokat: nyílt, speciális és tanúsítvány-köteles. A három kategória közül a nyílt kategóriának van számunkra a legnagyobb jelentősége, hiszen ide tartoznának azok a játéknak használt, vagy hobbi célból megvásárolt drónok, melyek a Magyarországon fellelhető drónok nagy részét képezik.

Kötelező magassági korlátozás lesz

A nyílt kategóriájú drónok korlátozása egyrészt a magasságra vonatkozna: az EASA javaslata 50 méterre korlátozná a maximális repülési magasságot az 1 kg-ot el nem érő „játék” gépek esetében, a többi drón esetében pedig ez a korlátozás 150 méter lenne.

Ráadásul az 50 és 150 méteres magasság közötti légtérben való közlekedést vizsgakövetelmények teljesítéséhez kötnék. Tekintettel arra, hogy ezeket a paramétereket egy ma kapható játék drón is képes túlszárnyalni, az új szabályok valóban drasztikus korlátozást jelentenének – figyelmeztetett a VJT & Partners szakértője.

Az EASA a szabályok betartását nem bízná önkéntes jogkövetésre, hanem a GPS alapú technológiák alkalmazásával kötelező magassági korlátozást és úgynevezett geofencing rendszert építtetne minden drónba.

Ez a beazonosíthatóságot is segítené, mely adatvédelmi szempontból is fontos tényezőnek számít. Az újfajta technológia lényege, hogy a drón automatikusan korlátozná repülési magasságát, és a számára tiltott légtér határát nem tudná átlépni akkor sem, ha az irányító személy ezt szeretné.

Az Egyesült Államokban például már heti rendszerességgel fordul elő olyan eset, amikor egy leszálló – azaz a repülés legkritikusabb szakaszában lévő – utasszállító repülőgépet mindössze néhány méterrel kerüli el az arra kószáló drón, százak életét veszélybe sodorva ezzel. A szabályjavaslat betartásával elkerülhetővé válnának ezek a veszélyhelyzetek.

A repülőgépeket eddig sem veszélyeztető felhasználók számára azonban ennél is fontosabb az a szabályjavaslat, mely szerint egy nyílt kategóriába sorolt drónnal nem szabadna 12 főt meghaladó embercsoport fölé repülni. Szigorúan értelmezve ez a szabály azt jelenti, hogy egy családi rendezvény (például: esküvő) esetén sem lehetne a drónnal a násznép fölé repülni.

Ennek a javaslatnak a betarthatósága és szigorúsága egyaránt kérdéseket vet fel – húzta alá dr. Pusztai Máté. Valószínűleg ezen a területen az életszerűség érdekében pontosítani kell majd a szabályokat, például egy zártkörű rendezvény esetén a résztvevők hozzájáruló nyilatkozatával mentesülni lehetne a tilalom alól.

És a korlátozási javaslatok ezzel még nem érnek véget. A nyílt kategória drónjainak működési területe azáltal is korlátozva lenne, hogy az őket irányító személyeknek látótávolságán belül kell maradniuk, és legfeljebb csak engedéllyel repülhetnének bizonyos tiltott vagy korlátozott légterekbe, például nagyvárosok és repülőterek légterébe.

A drónnal okozott kár megtérítése

Az EASA javaslat pontosítaná a drónnal okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettséget is. Az általános szabály a következő lenne: a drónt üzemeltető személy a felelős azért, hogy a drón működtetése során mindenki biztonságban legyen, a levegőben és a földön is.

Tekintettel arra, hogy a magyar bírósági gyakorlat alapján a drón veszélyes üzemnek minősül, az EASA által javasolt rendelkezés megerősítené azt a szabályt, hogy a drón üzemeltetője felel minden az üzemeltetésből eredő kárért, kivéve, ha az egy elháríthatatlan külső okból következik be.

Egy ilyen irányú szabályozás sokkal komolyabbá tenné az eddig csak játéknak hitt eszközök használatát, és akár a közúti közlekedésben már régóta meglévő kötelező felelősségbiztosítási rendszer kialakulásához, valamint újfajta, speciális biztosítási fajták bevezetéséhez is vezethet.

Ha az Európai Unió jogalkotó testületei elfogadják az EASA javaslatát, úgy végre mindenki számára világos lesz, hogy hol, mikor és milyen feltételek mellett lehet drónt reptetni, és talán azok is nagyobb biztonságban érezhetik majd magukat, akiknek a feje fölött repülnek el ezek a szerkezetek.

Ugyanakkor a drón-iparban jósolt növekedést egy ilyen szabályozás legfeljebb lassítani képes. Ha a felelősségi szabályok tisztázódnak, a magyar bíróságok a jövőben valószínűleg számos, drón-használatból eredő kártérítés és sérelemdíj iránti igényt fognak elbírálni. Ezért mind az üzemeltetőknek, mind a károsultaknak javasolt e speciális jogterületen jártas jogi szakértő igénybevétele – hangsúlyozta végezetül a VJT & Partners szakértője.

Új partner érkezett

A közlekedési és repülési ügyekkel is foglalkozó VJT & Partners Ügyvédi Irodához nemrégen csatlakozott partnerként Lovretity András. A tapasztalt jogász több mint 8 éve ad jogi tanácsokat a Budapest Airport részére különböző projektekben és egyéb, kiemelt kereskedelmi ügyekben. A VJT & Partners-nél nem csupán közlekedési ügyekben való jártasságát kamatoztatja, hanem az iroda nemzetközi kiadványok által magasan értékelt M&A csapatát is erősíti.

Lovretity András több mint 14 évnyi tapasztalatot szerzett nemzetközi vállalatfelvásárlási, kockázati tőke befektetési és vállalat-átszervezési tranzakciókban, továbbá számos, projektjellegű munkákban is részt vett. Otthonosan mozog a tranzakciók valamennyi fázisában: az átvilágítástól kezdve a tranzakciós dokumentumok szerkesztésén és tárgyalásán keresztül egészen a tranzakció zárásig. Emellett jelentős tapasztalatot szerzett az ingatlanfejlesztések terén is, és jártas a megvalósítás valamennyi ütemében.

A repülőtereken tapasztalható szigorú biztonsági ellenőrzések a 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta még szigorúbbá váltak, és ez különösen érvényes akkor, ha a schengeni övezeten kívülre induló, vagy azon kívülről érkező repülőjárattal utazunk.

Az Országgyűlés nemrég egy törvénymódosítást fogadott el, melynek eredményeképpen már nem csak a csomagjainkat, hanem számos személyes adatunkat is átvilágítják.

A PNR adatbázis – felsorolni is nehéz

A légitársaságoknak már a terrortámadásokat megelőzően is kötelező volt utaslista készítése, ez a lista azonban közel sem tartalmazott annyi adatot az utazókról, mint amennyit a most bevezetésre kerülő úgynevezett PNR (passenger name record) adatbázis, azaz a légitársaságok helyfoglalási rendszerében tárolt adatállomány.

Még felsorolni is nehéz mind a 19 adatkategóriát, amelyek alapján összesen 35 (!) különböző adatot tartanak számon rólunk a légitársaságok például az Egyesült Államokba történő utazás során – mutatott rá a VJT & Partners szakértője.

A légitársaságok ebben a PNR rendszerben kezelik többek között minden utas nevét, nemét, az utazási iroda nevét, a járat számát, az indulás és érkezés idejét, honnan, hova, illetve mely városon keresztül utazunk, valamint az utazással kapcsolatos kéréseinket (például: ételfogyasztás, hova kérjük az ülőhelyet).

A PNR rendszer begyűjti továbbá a jegyvásárlás időpontját, a fizetés módját, a feladott poggyász méretét és jellegét, az útlevéllel kapcsolatos információkat és a velünk együttutazók (például rokonok) adatait. És még közel sem teljes a lista.

A légitársaságok két ízben kötelesek továbbítani az adatokat

A légitársaságok az így gyűjtött adatokat két ízben kötelesek egy jogszabályban meghatározott hatósághoz, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központhoz (Központ) továbbítani – emelte ki dr. Pusztai Máté.

Az első továbbítás 12 órával a tervezett felszállást megelőzően történik, ugyanis a legtöbb utas már az on-line check-in-t használja, így ebben az időpontban már számos adat áll rendelkezésre.

A második adattovábbításra pedig a felszállást követően kerül sor, amikor az utasfelvétel már lezárult. Az adattovábbítási kötelezettséget nem teljesítő légitársaságok akár 100 millió forintig terjedő bírsággal is sújthatók.

A Központ a különböző időben megkapott adatokat összeveti, és kockázati elemzéseket végez. Az új rendszer támogatói szerint adataink elemzése segít kiszűrni a terrorista-gyanús személyeket, és ezzel egyértelműen javítja az európai kontinens biztonságát.

Aggályok a szabályozással kapcsolatban

Az adatok útja eddig követhető, de ez még nem a végállomás. Az Európai Unió több országgal is kötött külön megállapodást a PNR adatok továbbításáról, így a légitársaságoknak nem csak a saját országuk, hanem többek között például az USA részére is kötelező ezeket az adatokat továbbítani.

Így az utas számára teljesen ellenőrizhetetlenné válik, hogy mi történik az ő személyes adataival. Komoly aggályokat vet fel, hogy adataink elvesznek az éterben – hangsúlyozta a VJT & Partners szakértője.

Senki sem tudja, hova kerülnek, kik dolgozzák fel őket, hol és meddig tárolják ezt a rengeteg személyes adatot. Ha tudomást is szerzünk visszaélésről, hatékony jogorvoslatra csak az Egyesült Államokban van lehetőség.

A PNR rendszer alkalmazásának megvannak a további árnyoldalai is. A rendszer burkoltan olyan érzékeny adatokra is rákérdez, mint például az ételfogyasztás, melyből következtetni lehet az érintett utas vallási hovatartozására. A jogszabállyal ellentétben, mely kötelezővé teszi ezeknek az adatoknak a megadását, egy ilyen adatot adatvédelmi szempontból fokozottan védelmezni kellene.

A terrorizmus elleni harc vitathatatlanul fontos, de kérdés, hogy adataink megadása ténylegesen mennyiben járul hozzá a biztonsághoz, hová kerülnek ezek az adatok, és hogy vajon más szempontból is felhasználják-e őket? Dr. Pusztai Máté szerint azonban ennek kiderítése teljességgel lehetetlen.

Az adatvédelem kérdései

A VJT & Partners szakértői rámutattak: egy ilyen kíváncsiskodó drónt nem lehet csak úgy elkapni, ez ugyanis nem jogszerű. A magánterületre engedély nélkül berepülő drón ugyanis csupán az ingatlan zavartalan használatát sérti, és nem jelent tulajdon elleni fenyegetést.

Egy ilyen jogtalanul berepülő drónnal szemben jelenleg kizárólag közigazgatási, illetve bírósági eljárás keretében lehet fellépni. Legjobb, ha az adatvédelmi hatósághoz fordulunk, amely kivizsgálja az ügyet, eljárást indít a jogsértővel szemben, és akár tízmillió forint bírsággal is sújthatja a jogtalan adatkezelőt.

Ahogy a drónok egyre népszerűbbé válnak, az adatvédelmi hatóság is egyre nagyobb hangsúlyt fektet a drónok használatával kapcsolatos adatkezelési kérdésekre. Egy város fölött repülő drón gyönyörű felvételeket készít, de ugyanakkor válogatás nélkül személyes adatokat gyűjt be mindenről, ami a látókörébe kerül, a forgalomról, az emberekről, az esetleges tüntetésekről, vagy akár versenyekről.

Kérdés, hogy ezek az adatok a későbbiekben hogyan és milyen célból kerülnek felhasználásra – emelték ki a VJT & Partners szakértői. (A szakértőkkel készült videót itt nézheti meg: https://vjt-partners.wistia.com/medias/zqu5kywj8z )

A légtérhasználati engedély

Ha a drónt közterület fölött akarjuk röptetni, akkor eseti légtérhasználati engedélyt kell igényelni 30 nappal a felhasználást megelőzően a légügyi hatóságnál. Ennek az intézkedésnek az adatvédelmi meggondolások mellett repülésbiztonsági oka is van.

A légtérhasználati engedély igénylése nem csak vállalkozásoknak kötelező, hanem magánszemélyeknek is, akik közterület fölött hobbiból röptetik a drónt. Viszont jó hír a hobbidrónosoknak, hogy ha nem közterületen, hanem magánterületen, például otthon, a kertünkben röptetjük a drónt, ahhoz semmilyen engedélyre nincs szükség.

Drónok a vállalkozásban

A drónok világa egy olyan terület, ahol könnyű szerelembe esni: sokszor előfordul, hogy egy „hobbidrónosból” profi drónos válik, és úgy dönt, vállalkozásba kezd. Fokozott figyelemmel és óvatossággal kell eljárni ahhoz, hogy egy „drónvállalkozás” meg tudjon felelni a jogszabályoknak.

A jelenlegi szabályok például a drónok specialitásait teljesen figyelmen kívül hagyják. Ilyen esetben legjobb szakemberhez fordulni: repülési és adatvédelmi szakértők segítenek az ilyen vállalkozások alapításában, a tevékenység jogszabályokkal való összehangolásában, az adatkezelési szabályzatok, nyilatkozatok és egyéb szerződések megalkotásában, engedélyek beszerzésében.

A drónok kicsik, fürgék, és eljutnak oda, ahova másképp lehetetlen eljutni. Ez a tulajdonságuk lehet nagyon veszélyes, de egyúttal nagyon hasznos is: egyre több hír szól arról, hogy drónok katasztrófahelyzetekben emberéletet mentettek.

Magyar szakemberek által kifejlesztett drón vett részt például a vörösiszap-katasztrófa feltérképezésében, és ugyanennek a drónnak a bevetése mezőgazdasági és környezetvédelmi területeken is hasznosnak bizonyult – ismertették a VJT & Partners szakértői.

Mi az a drón?

A drónok általában kicsi, négy–nyolc motorral felszerelt, forgószárnyas – helikopterhez hasonló – légi járművek, melyeket lentről, egy távirányító segítségével vezetnek. Méretük a tenyérnyitől egészen a méteres átmérőjűig terjed.

Majdnem olyan gyorsan tudnak haladni a levegőben, mint egy versenyautó a ringen, és közben akár egy kamerát is hordozhatnak. A magyar hatóságok mintegy 1700 különböző típust tartanak számon.

A világos indokolás

Ha felmondunk egy munkavállalónak, a felmondás indokolásának mindenekelőtt világosnak kell lennie, tehát egyértelműen ki kell belőle derülnie, hogy mivel indokoljuk a munkaviszony felmondását, azaz jeleznünk kell benne azokat a konkrét eseményeket és körülményeket, amelyek a felmondáshoz vezettek.

Kerüljük a tartalmatlan és közhelyszerű indokolásokat, melyekből nem derül ki pontosan, hogy miért is mondtunk fel a munkavállalónak. Például egy olyan indokolás, hogy „a munkavállaló sorozatosan megszegte a munkafegyelmi követelményeket”, nem felel meg a világos indokolás követelményének.

Ehelyett fogalmazzunk röviden és érthetően, indokoljuk meg világosan, miért döntöttünk a felmondás mellett. Például: „a munkavállaló 2015. január 5-én és 2015. február 3-án ittasan jelent meg a munkahelyén” – tanácsolta a VJT & Partners szakértője.

Az indokolás valóssága

Az indokolás valóssága azt jelenti, hogy ha felmondunk egy munkavállalónak, a felmondás okának igaznak kell lennie. Dr. Csernus Zoltán kitért arra az esetre, amikor a felmondás oka „a munkáltató működésével összefüggő ok”, vagyis azért kell felmondani valakinek, mert cégnél átszervezés, munkakör-megszüntetés, létszámcsökkentés, vagy hasonló áll fent.

Ilyenkor kérdés, hogy mit értünk az indokolás valósságán, vagyis pontosan mit kell megindokolni, és milyen mélységben. Javasoljuk, hogy ebben az esetben maradjunk a világos és okszerű indokolás mellett, mondjuk el, hogy például cégünknél létszámleépítés történt, amely érinti a munkavállaló munkakörét, ezért meg kell szüntetnünk a munkavállaló munkaviszonyát.

Indokolásunk semmiképpen ne térjen ki arra, hogy miért volt szükség a létszámleépítésre, és arra se, hogy ennek során miért éppen annak a bizonyos munkavállalónak mondtunk fel.

Egy esetleges munkaügyi perben a felmondási ok valósságának vizsgálata nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a munkáltató üzleti döntéseit (pl. átszervezés, létszámleépítés) felülbírálja. A bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy valóban megtörtént-e a kérdéses átszervezés.

Ha a felmondást azzal indokoljuk, hogy átszervezés következtében a munkavállaló munkaköre megszűnt, a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az átszervezés valóban megtörtént-e. A bírósági vizsgálat itt nem térhet ki arra, hogy az átszervezés célszerű volt-e, és arra sem, hogy a munkáltató miért az adott munkavállalónak mondott fel.

Tehát az indokolásban véletlenül se magyarázzuk meg, hogy az átszervezés során azért esett a választás éppen arra a munkavállalóra, mert elégedetlenek voltunk a teljesítményével, hiszen ezt már jó eséllyel vitathatja az elbocsátott munkavállaló a bíróság előtt.

Az indokolás okszerűsége

A felmondás indokolásának okszerűségén azt értjük, hogy a felmondásban megjelölt ok nem pusztán ürügy a felmondásra, hanem tényleg ez volt az az ok, amely miatt a munkáltató a munkaviszony megszüntetése mellett döntött.

Például, ha a munkavállaló bizonyos szabálytalanságok miatt feljelentette a munkáltatót a munkafelügyeleti hatóságnál, s ezt követően a munkáltató egy néhány perces késést okként megjelölve felmondja a munkavállaló munkaviszonyát, akkor a munkaügyi bíróság nagy valószínűséggel nem fogja okszerűnek minősíteni a felmondást.

Ebből következően pedig a felmondás nem lesz jogszerű, s a munkáltató viseli ennek következményeit – mutatott rá végezetül a VJT & Partners szakértője.

A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő ok

Az első csoportba tartoznak azok az esetek, amikor egy munkavállalónk a munkája során olyan magatartást tanúsít, hogy teljesen megrendül a belé vetett bizalmunk. Például, nem teljesíti a munkáltató jogszerű utasítása alapján rábízott feladatokat, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszél kollégáival vagy felettesével, vagy ittasan érkezik a munkahelyére.

A munkáltatótól ilyenkor nem várható el, hogy a munkavállalót tovább foglalkoztassa, így ebben az esetben felmondási okként a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos, konkrétan meghatározott magatartását lehet megjelölni – ismertette dr. Csernus Zoltán.

A munkavállaló képességével összefüggő ok

Ide sorolhatjuk azokat az okokat, ahol nem a munkavállaló magatartásával, hanem a munkája ellátásához szükséges képességeivel vannak problémák. Ezek a problémák lehetnek egészségügyi jellegűek, amikor egy munkavállaló egészségi állapota miatt nem képes a munkaszerződésében foglaltaknak megfelelően ellátni a munkáját.

Például, egészségügyi okból alkalmatlan a munkaköre ellátására az a gépjármű vezető, aki elveszítette a látását. Képességbeli hiányosságra hivatkozhatunk akkor is, ha tudás hiánya áll a háttérben. Ha például egy német ügyfelekkel dolgozó cégnél kiderül, hogy a munkavállaló nem tud német nyelven kommunikálni, pedig önéletrajza szerint megfelelő német nyelvtudással rendelkezik, akkor erre hivatkozva jogosan felmondhatunk neki.

Itt arra érdemes odafigyelni, hogy csak akkor hivatkozhatunk jogszerűen a munkavállaló képességbeli hiányosságaira, ha az alkalmatlanság az adott munkakör és az adott munkavállaló tekintetében bizonyíthatóan fennáll – emelték ki a VJT & Partners szakértői.

Az előző példa esetében hiába dolgozik a cég német ügyfelekkel, ha a munkakör ellátásához nem szükséges a német nyelv ismerete - mert például a munkavállaló takarítóként dolgozik a cégnél - akkor a német nyelvtudás hiánya miatt nem mondhatunk fel neki.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha a munkavállaló alkalmazásakor tisztában voltunk azzal, hogy nem beszél, vagy nem jól beszél németül. Ilyenkor ugyanis jogellenes a német nyelvtudás hiánya miatt a munkavállaló képességére alapított munkáltatói felmondás.

A munkáltató működésével összefüggő ok

A munkáltató működésével összefüggő ok például az átszervezés, a munkakör-megszüntetés vagy a létszámcsökkentés. Ebben az esetben a felmondás indokolásakor körültekintően kell eljárnunk, erről a cikksorozatunk következő és egyben befejező részében, az indokolás valóssága kapcsán szólunk részletesen – hangsúlyozta végezetül dr. Csernus Zoltán.

Három feltételnek kell megfelelni

Ha e-mailben történő felmondást fontolgatunk, fokozott körültekintéssel kell eljárnunk, hogy mindenben megfeleljünk a Munka Törvénykönyve valamennyi általános és az elektronikus dokumentumok közlésére vonatkozó speciális szabályának.

Mivel a felmondást írásba kell foglalni, figyelni kell arra, hogy felmondást csak olyan elektronikus dokumentumban közölhetünk, amely a Munka Törvénykönyve alapján írásbeli jognyilatkozatnak minősül. A Munka Törvénykönyve szerint az elektronikus dokumentumba foglalt jognyilatkozat akkor minősül írásbelinek, ha megfelel az alábbi három feltételnek.

Az első: az írásbeli elektronikus dokumentumnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a benne foglalt információ változatlanul visszaidézhető legyen, vagyis ugyanabban a formában olvasható legyen a későbbiekben is, ahogyan azt kiküldték.

A második: az elektronikus dokumentum alapján a küldő személyének pontosan azonosíthatónak kell lennie.

A harmadik feltétel pedig az, hogy az elektronikus dokumentum elküldésének időpontja pontosan megállapítható legyen – ismertették a VJT & Partners szakértői.

A fenti három feltételre azért kell nagyon odafigyelni, mert egy munkajogi per során a feltételek teljesülését a felmondást közlő félnek, esetünkben a munkáltatónak kell bizonyítania, ami nem mindig egyszerű feladat.

Az azonosíthatóság kérdése

A fenti feltételek közül a másodikra, vagyis az azonosíthatóság kérdésére érdemes bővebben kitérni. Dr. Szabó Barbara és dr. Csernus Zoltán szerint vitatott lehet annak eldöntése, hogy egy hagyományos, azaz elektronikus aláírás nélküli e-mail alkalmas-e a küldő személyének azonosítására.

Az elektronikus aláírás nélkül elküldött e-mail rögzíti ugyan a feladó e-mail címét, de ez a tény önmagában nem bizonyítja, hogy az e-mailt valóban az a személy küldte, akihez az e-mail cím tartozik és nem egy manipulált, esetleg tréfából más által elküldött e-mailről van szó.

A VJT & Partners szakértői szerint, ha az e-mailben közölt felmondás közlésével, joghatásaival kapcsolatban jogvita merülne fel a felek között, a bíróság jó eséllyel jogellenesnek ítélné az e-mailben, elektronikus aláírás nélkül közölt felmondást.

Mikor minősül kézbesítettnek az e-mail?

Az e-mailben való felmondással kapcsolatban felmerülő másik fontos kérdés, hogy mikor minősül az kézbesítettnek. A Munka Törvénykönyve szerint az elektronikus dokumentum akkor tekinthető közöltnek, ha az a címzett számára hozzáférhetővé válik. Ez pedig akkor történik meg, amikor a címzettnek lehetősége nyílik arra, hogy az e-mail tartalmát megismerje.

Értelmezési kérdés, hogy az e-mail tartalmának megismerésére mikor nyílik lehetőségünk: amikor az e-mail megérkezik a postafiókunkba, függetlenül attól, hogy tudomást szereztünk-e az új e-mail megérkezéséről, vagy amikor megnyitjuk a levelezőrendszerünket és észleljük az új e-mailt? A jogászok jelentős része az első értelmezés mellett foglal állást, a bírói gyakorlat azonban még nem kristályosodott ki ebben a kérdésben.

Még sok a nyitott kérdés

Az eddig leírtak alapján láthatjuk, hogy az e-mailben közölt felmondással kapcsolatban még sok nyitott kérdés van. Ha a munkáltató ennek ellenére mégis e-mailben akar felmondani, a VJT & Partners szakértői javasolják, hogy elektronikus aláírással ellátott e-mailben közölje a felmondást a munkavállalóval.

Az elektronikus aláírással ellátott e-mail bizonyítja a legbiztosabban a munkáltató azonosságát, a küldés dátumát, és a dokumentum tartalmát, így a munkáltató ezzel tud a lehető legnagyobb biztonsággal eleget tenni az írásbeli elektronikus dokumentummal szemben támasztott fenti követelményeknek.

Tekintettel azonban arra, hogy az e-mailben történő felmondásnak még nincs kikristályosodott bírói gyakorlata, nem javasoljuk a felmondás e-mail útján történő közlését. Ha tehetjük, a felmondás közlésekor válasszuk a biztonságosabb megoldásokat, vagyis a felmondás személyes átadását vagy postai úton történő kézbesítését.

A postai úton közölt felmondás

A másik biztonságos, de időigényesebb megoldás, ha a felmondást postai úton közöljük. Amennyiben a címzett nem hajlandó átvenni a felmondást (azaz elutasítja a postás által előírt átvételi elismervény aláírását és a boríték átvételét), akkor a felmondás a kézbesítés megkísérlése (és elutasítása) napján kézbesítettnek minősül.

Ha a postás a címzettet nem találja otthon, és a címzett postaládájában értesítőt helyez el a küldeményről, akkor a felmondás az értesítő elhelyezése napjától számított ötödik munkanapon kézbesítettnek minősül (ez az úgynevezett kézbesítési vélelem) akkor is, ha a címzett a küldeményt ténylegesen nem vette át.

A felmondásnak ez a módja tehát előbb-utóbb mindenképpen eredményre vezet, viszont számolnunk kell azzal, hogy a felmondási idő kezdete nem a postára adás napjától, hanem esettől függően a felmondás átvételének, az átvétel megtagadásának vagy a kézbesítési vélelem beálltának napjától kezdődik.

Ezek a biztonságos megoldások sajnos nem mindig alkalmazhatóak. Az alábbi példákban a VJT & Partners szakértői összegyűjtötték a felmondás közlésének további lehetséges útjait.

Lehet-e szóban felmondani?

Lehetséges, hogy jogászunk nem elérhető, hogy a felmondást írásba foglalja, de egy munkatárstól sürgősen meg szeretnénk válni. Érvényes-e, ha szóban közöljük a felmondást?

A Munka törvénykönyve nem rendelkezik arról, hogy a felmondást írásba kell foglalni, de a törvény rendelkezéseiből ez a követelmény egyértelműen levezethető. A törvény kimondja, hogy azt a megállapodást, amit írásba kell foglalni, megszüntetni is csak írásban lehet. A munkaszerződés is egy ilyen megállapodás, így a szóban közölt felmondás jogellenes.

Lehet-e futárral felmondani?

Előfordulhat, hogy az a munkavállaló, akinek sürgősen fel akarunk mondani, valamilyen okból nem jött be dolgozni, pedig nagyon fontos lenne, hogy még aznap közöljük vele a felmondást. Gyakran felmerülő kérdés, hogy ilyen esetben van-e lehetőség arra, hogy a felmondást futárral küldjük el?

Dr. Szabó Barbara és dr. Csernus Zoltán kiemelték: a Munka törvénykönyve alapján a hagyományos, papíralapú felmondás akkor minősül közöltnek, ha azt a címzettnek átadják. A Munka törvénykönyve azonban nem írja elő, hogy a felmondást csak a munkáltató személyesen adhatja át, tehát lehetőség van a felmondás meghatalmazott útján történő kézbesítésére. Meghatalmazott bárki, akár futár, akár a munkáltató egyik alkalmazottja is lehet.

A VJT & Partners szerint annak érdekében, hogy a futár útján történő sikertelen kézbesítés (pl. megtagadott átvétel) ellenére is a felmondás joghatályos legyen, érdemes a munkáltató által aláírt, a felmondás kézbesítésére szóló meghatalmazást adni a futárnak. Ha a futár sikerrel jár (azaz átadja a címzettnek a felmondást), akkor másnap már kezdődik is a felmondási idő.

Két tanú is kell a futár mellé

A meghatalmazás mellett feltétlenül javasoljuk, hogy a futár vigyen magával két tanút, mert előfordulhat, hogy a címzett megtagadja a felmondás átvételét. Ilyenkor a futárnak jegyzőkönyvet kell felvennie a történtekről, amelyet a tanúknak alá kell írnia.

A két tanú aláírásával ellátott jegyzőkönyv hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a címzett megtagadta a felmondás átvételét, ami azt eredményezi, hogy a felmondás az átvétel megtagadása napján kézbesítettnek minősül.

A VJT & Partners szakértői szerint probléma akkor merülhet fel, ha a címzett nem tartózkodik otthon vagy elrejtőzik a futár elől és nem nyit neki ajtót. Szemben a postai úton történő kézbesítéssel, a futár útján történő kézbesítéshez nem fűződik kézbesítési vélelem, ezért ha a futár nem találta otthon a címzettet, vagy a címzett nem nyit ajtót, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy még aznap postára adjuk a felmondást.

Lényeges üzleti információk megszerzése

Az M&A tranzakciók (Mergers and Acquistions, magyarán cégfelvásárlások vagy cégegyesülések) lezárását hosszú átvilágítási és tárgyalási folyamat előzi meg. Ennek során természetesen lényeges üzleti információkat szerezhetnek egymás piaci működéséről a felek.

Ez azt jelenti, hogy a tranzakció lezárásáig az egymással versenyző felek akaratlanul is megvalósíthatják az információs kartellt – ugyanis az információcsere elvben alkalmas lehet a piaci magatartások összehangolására.

A versenyjogi kockázatot tovább növeli az, ha a tranzakciós folyamat több hónapig tart, mivel a hosszú ideig tartó kartell magasabb bírsággal járhat. Súlyosbíthatja a helyzetet, ha a vevő az átvilágítást követően kiszáll a tranzakcióból, mivel ez különösen gyanússá teheti a felek magatartását a Gazdasági Versenyhivatal előtt.

Ezért megfelelően kell kezelni az információcseréből eredő jogi kockázatokat. Mire kell odafigyelni? A VJT & Partners munkatársai szerint az amerikai versenyjogi gyakorlat bizonyos tanulságait érdemes beépíteni a gondolkodásunkba a hazai és a nemzetközi ügyletek előkészítése során.

Az információcsere legyen megalapozott

Ha a tranzakció előkészítéséhez mindenképpen szükséges az információátadás, akkor a versenyhatóság nagy valószínűséggel nem fog kartellezés miatt eljárni. Érdemes ezért a feleknek megvizsgálniuk, hogy az információcsere feltétlenül szükséges-e a tranzakció előkészítéséhez.

Rendben levő a céltársaság vagyonára vonatkozó könyvvizsgálói vélemények megismerése, hiszen ezek az adatok feltétlenül szükségesek a vevő döntéséhez. Nem javasoljuk viszont, hogy megismerjék azt, hogy a céltársaság milyen ajánlattal kíván élni egy jövőbeni pályázaton, vagy, hogy mikor és milyen mértékben fog árat emelni.

Ezek az információk ugyanis nem állnak összefüggésben a tranzakcióval, de lehetővé teszik a felek összejátszását – húzta alá dr. Várady Endre.

Kerüljük az üzletileg szenzitív információk átadását

Az információcserénél ügyelni kell arra is, hogy ne adjanak át üzletileg szenzitív adatokat. Ezek közé tartozik például az árazással, forgalmazási gyakorlattal, a jövőbeli üzletpolitikával vagy a jövőbeli projektekkel kapcsolatos információ. A vevő azonban ezen információk hiányában sokszor nem lát bele a céltársaság üzleti tevékenységébe, és így nem tud megalapozottan dönteni a tranzakcióról, ami komoly problémát jelenthet.

Ha a céltársaság például egy termékeket értékesítő cég, akkor a vevő ismerni kívánja a cég árazási gyakorlatát. Hogyan lehet a két oldalt, a versenyjogi aggályokat és az üzleti igényeket egymással összhangba hozni? Ez minden esetben nagy kihívást jelent, ezért van szükség komoly versenyjogi szakértelemre – húzták alá a VJT & Partners szakértői.

Kik ismerhessék meg az adatokat?

Figyeljenek arra is, hogy csak azok a személyek férhessenek az adatokhoz, akiknek a tranzakció megítéléshez valóban szükségük van az információkra (például az ügyvezetők, adó- és üzleti tanácsadók, jogászok).

Javasolt az is, hogy az üzletvitellel – például árazással, forgalmazással – napi szinten foglalkozó személyek ne férjenek hozzá ezekhez az adatokhoz, nehogy az a látszat alakuljon ki, hogy az információátadás befolyásolta a vevő piaci lépéseit.

Vigyázni kell arra is, hogy az átvilágítás és a tranzakció előkészítése során csak egyirányú legyen az adatáramlás, csak az eladó adjon át adatokat a vevőnek. A kétirányú adatáramlás miatt is kartellgyanú árnyéka vetülhet a tranzakcióra.

Következtetések

A felek a tranzakció lezárásáig elkerülhetik a versenyjogi kockázatokat, ha megfelelő technikákat dolgoznak ki. Ide tartozik a részletes titoktartási megállapodások kidolgozása és az elkülönülő átvilágító csapatok, valamint virtuális adatszobák létrehozása is.

A versenyjogi megfontolásokat ugyanakkor úgy kell kezelni, hogy azok ne képezzenek akadályt a tranzakció lebonyolításakor. A versenyjogászok segíthetnek abban, hogy a vevő elegendő információval rendelkezzen a tranzakció előkészítéséhez anélkül, hogy ez versenyjogi kockázatokkal járna – mondták végül a VJT & Partners szakértői.

The article is written by Gábor Hacsi and Endre Várady, appeared in one of the most popular Hungarian online news site "Origo" on 7th January 2015. English translation by Endre Várady.

Melyek az úgynevezett wrongful trading felelősség megállapításának feltételei?

Az úgynevezett „wrongful trading” felelősség megállapításához a következő három feltételnek kell együttesen teljesülnie – húzták alá a VJT & Partners szakértői.

Első feltétel: az ügyvezető a felszámolás kezdetét megelőző három éves időszakban valamennyi ideig ügyvezető volt az adós cégnél. Második feltétel: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezető nem vette figyelembe a hitelezők érdekeit, és ezáltal – ez pedig már a harmadik feltétel - a cég vagyona csökkent.

Csak az ügyvezetőt fenyegeti az ilyen típusú per?

A válasz: nem. Pert lehet indítani azon személy ellen is, aki meghatározó befolyást gyakorolt az adós cég döntéseire (így például a tulajdonos ellen, ha az adós cégnek csak egyetlen tulajdonosa volt, és a tulajdonos utasította az ügyvezetőt a hitelezők érdekeinek elhanyagolására).

Mikor következik be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, és miért fontos ez az időpont?

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet abban az időpontban áll be, amikor az ügyvezető már előre látta vagy ésszerűen előre láthatta azt, hogy a cég nem fogja tudni kifizetni adósságait akkor, amikor ezek esedékessé válnak.

Ez nem azonos a fizetésképtelenséggel, amelyet a bíróság a felszámolás során állapít meg egy hitelező kérelmére. A fizetésképtelenség mindenképpen egy későbbi időpontban következik be – hangsúlyozta dr. Csernus Zoltán.

A bírói gyakorlat alapján a döntő kérdés a fenyegető helyzet megállapításakor az, hogy a cég ténylegesen képes-e a tartozását akkor megfizetni, amikor az esedékessé válik, vagyis van-e az adott pillanatban elegendő likvid pénzeszköze.

Ezen időpont meghatározása rendkívül fontos, hiszen ez az a vízválasztó, amely után az ügyvezetőnek a cég érdekei elé helyeznie a hitelezői érdekeket.

Mit kell az ügyvezetőnek mindenképpen elkerülnie?

Az ügyvezető semmiképpen se mulassza el a cég éves beszámolójának elkészítését és határidőben történő közzétételét.

Ügyeljen az ügyvezető arra is, ha az általa vezetett cég felszámolás alá kerül, akkor a kellő időben készítse el a tevékenységet lezáró mérleget, s adja ezt át a cég egyéb irataival együtt a felszámolónak.

Amennyiben a fentieket elmulasztja, akkor nehezített helyzetbe kerül egy ellene indított wrongful trading per során, mivel ekkor nem a pert indító hitelezőnek kell bizonyítania az ügyvezető felelősségét, hanem az ügyvezetőnek kell bizonyítania, hogy figyelembe vette a hitelezők érdekeit.

Milyen mértékű az ügyvezető felelőssége?

Ha a bíróság megállapítja az ügyvezető felelősségét, és azt is, hogy ennek következtében az adós cég vagyona mennyivel csökkent, akkor az ügyvezető a bíróság által megállapított vagyoncsökkenés azon részét köteles megfizetni a hitelezők számára, amelyet a felszámoló nem tudott kifizetni a hitelezők számára az adós cég vagyonából – ismertették végezetül a VJT & Partners szakértői.

According to experts, the proposed Hungarian regulation encouraging capital inflows from third countries (i.e. countries outside the European Union) to Hungary, is considered quite favourable in international comparison. In accordance with a bill submitted to Parliament a foreign national, who have purchased Hungarian government bonds worth at least EUR 250,000 (approximately HUF 70 million) with a minimum 5-year maturity will be granted permanent residence permit in Hungary in a preferential procedure within six months instead of three years being applicable in non-preferential procedures.

"Although the final version of the bill is not yet adopted, there is an increasing number of enquiries from foreign nationals in relation to investment-based permanent residence permits, in particular from China, the Middle East and Russia", said János Tamás Varga, Managing Partner of VJT & Partners law firm. According to Varga there has been a competition amongst the Member States of the European Union for third country investors, which the Hungarian government has just joined.

"It was a general opinion amongst foreign nationals that due to the strict requirements, it was rather difficult to obtain permanent residence permit in Hungary for business purposes. There is an undoubted demand for the preferential treatment policy of the government" added János Tamás Varga. Further to the expert’s professional experience the proposed regulation is attractive for investors, because it would provide Hungarian permanent residency for significantly lower costs compared to other European countries and without requiring prior continuous physical residence in Hungary.

"In accordance with the original bill, the applicant could have the opportunity to arrange his/her application from outside Hungary, if a Hungarian legal representative was retained, however, a later submitted amendment to the bill aims to change this scheme. In accordance with this amendment, the applicant would be obliged to appear in person before the Office of Immigration and Nationality three times", emphasized Varga. According to the available information, the original proposal submitted by a few representatives of the ruling party generated heated disputes in the cabinet. The Ministry of Interior suggested that foreign nationals should not be granted permanent residence permit automatically, but a temporary residence permit for a period of one year. A compromise has been finally reached to the effect that foreign nationals could be able to obtain the final permanent residence permit half year after the commencement of the procedure. "Since in accordance with current regulations, three years of prior continuous physical residence in Hungary is required with the condition that during this three-year period, foreign nationals are allowed to leave the country for a maximum period of 270 days altogether, it is an important aspect for enquiring foreign nationals that there is no need to previously reside in Hungary continuously, almost without any interruption", said Varga. However, according to the proposed new regulation, the applicants will be obliged to appear in person before the Hungarian consulate located in their residence country. In the subsequent stages of the procedure, the applicants will also be obliged to appear personally before the Hungarian Office of Immigration and Nationality to receive their temporary residence permit and then six months later to file for their permanent residence permit and receive it upon its approval.

"The wording of the submitted amendment to the bill leads us to such conclusion", emphasized the attorney-at-law, but at the same time highlighted that it is important to wait for the decree to be issued by the Minister for National Economy, which will specify certain conditions of purchasing government bonds.

According to our government-related sources, the final version of the regulation is rather uncertain. As far as we know applicants remain subject to national security control, although this procedure will be preferential. It is also an outstanding issue what type of government bonds shall be purchased by foreign investors, who intend to reside in Hungary. It is planned to issue foreign exchange bonds denominated in Euro with lower interest rates compared to the market yields. Further to our sources, it is an important question what will happen five years after the purchase of the bonds, when the bonds expire. It is also debated in the government whether foreign nationals should be obliged to either purchase government bonds again or invest their capital into the Hungarian economy. It may also be an alternative scenario, if no further obligation is imposed on foreign nationals. In the latter case it may be envisaged that the Hungarian state will purchase back the expired bonds on their nominal value, consequently the bonds would not bear any interest and the Hungarian state would use them free of charge. Financial experts argue that this specific form of attracting investors may convey a negative message to ordinary investors and lead them to presume that the Hungarian budget is actually in trouble.

Experts said that the proposed Hungarian regulation provided attractive opportunities for foreign nationals. In Austria, citizenship may be obtained by investing millions of Euros, although such investments are not expected to directly finance the government budget. In Bulgaria, a permanent residence permit, similar to the proposed Hungarian one, may be obtained for EUR 500,000, which is twice as much as the amount payable in Hungary. Hungarian permanent residence permit does not either ensure foreign nationals an unlimited mobility in other Member States of the EU since such Hungarian "green cards" entitle foreign nationals to a maximum stay of up to 90 days within every 6 months in any other Member State of the EU. However, it is easier to succeed within the EU with a Hungarian permanent residence permit, Hungarian permanent residency may accordingly serve as a springboard.

Telecommunication Laws and Regulations 2008

The International Comparative Legal Guide to:

A practical insight to cross-border Telecommunication Laws and Regulations

Hungary

János Tamás Varga and Viktor Vasi

1. Framework

1.1 When did Hungary first liberalise telecommunications networks and/or services?

The liberalisation process of telecommunications networks and services started at the end of 2001, when Act XL of 2001 on Communications (not effective since 1 January 2004), implementing, inter alia, Directives 97/51/EC, 97/66/EC, 98/10/EC, 98/61/EC, 1999/5/EC and 1999/64/EC, came into force.

1.2 Has Hungary fully implemented the EU 2003 regulatory framework? If Hungary has not fully implemented the new regulatory framework, have proceedings been brought against Hungary by the European Commission and if so, for which contraventions?

Hungary has fully implemented the EU 2003 regulatory framework. The implementation took place by the Electronic Communications Act (Act C of 2003, “ECA”), which is effective since 1 January 2004.

1.3 Please give an overview of the different laws and regulations governing the operation of electronic communications networks and the provision of electronic communication services.

The fundamental legislation of electronic communications in Hungary is the ECA, which regulates the activity of the national regulatory authority, the National Communications Authority of Hungary (Nemzeti Hírközlési Hatóság, “NCAH”), provides for special procedural rules in respect of proceedings carried out by NCAH, and determines the basic rules of providing electronic communications services. In addition to the ECA, a large amount of subordinate legislation, Government Decrees and Minister Decrees provide for detailed rules of particular fields of electronic communications. Important subordinate regulations are the following:

• Government Decree 346/2004. (XII. 22.) on the establishment of national allocation of frequency bands;
• Government Decree 46/2004. (III. 18.) on rules of number portability;
• Government Decree 164/2005. (VIII. 16.) on the national allocation plan of electronic communications network identifiers;
• Government Decree 73/2004. (IV. 15.) on carrier selection applicable in the course of using electronic communications services;
• Government Decree 277/2003. (XII. 24.) on reference offers, network contracts and detailed rules of related procedures;
• Government Decree 345/2004. (XII. 22.) on requirements for the quality of electronic communications services in connection with the protection of consumers;
• GKM Decree 55/2007. (V. 31.) on the number portability central reference database;
• IHM Decree 3/2004. (III. 4.) on rules applicable to the designation of universal electronic communications service providers;
• IHM Decree 16/2003. (XII. 27.) on detailed rules of electronic communications subscriber contracts and on their conclusion;
• IHM Decree 35/2004. (XII. 28.) on the establishment of rules relating to the use of frequency bands;
• KHVM Decree 29/1999. (X. 6.) on licensing and supervising telecommunications structures; and
• KHVM Decree 6/1997. (IV. 22.) on frequency reservation and usage fees.

1.4 Please describe the regulatory framework, in terms of regulatory authorities and associated agencies, e.g. national competition authority (where different).

Electronic communications activity is supervised by NCAH. NCAH consists of the Board and the Office.

The Board (Tanács), consisting of seven members, is responsible for the implementation of legal regulations and government decisions relating to electronic communications, and is also vested with the power to make certain high-level decisions, such as defining relevant markets and obligations of service providers with significant market power (“SMP”) or adjudicating legal disputes in connection with the breach of electronic communications regulations.

The Office (Hivatal), headed by the Director General, performs regulatory functions relating to the notification of electronic communications services, civil-purpose frequency management, identifier management, as well as keeps the records prescribed by law, supervises the market, and also acts as licensing authority in relation to electronic communications buildings and other structures etc.

The Representative of Consumer Rights in Communications (Hírközlési Fogyasztói Jogok Képviseloje), is a special officer within the organisation of NCAH, whose primary function is to investigate complaints received from subscribers, consumers and consumer protection associations, inform the complainant of his/her rights and obligations provided by the electronic communications regulations, advise the service provider to cease the infringement of electronic communications regulations, and request NCAH or other competent authorities to take measures.

Competition-related matters of the electronic communications market are handled by NCAH in close co-operation with the Hungarian Competition Authority (Gazdasági Versenyhivatal).

In matters regarding consumer protection, the consumer protection authority is involved.

1.5 Which principal aspects of electronic communications regulation fall under the supervision of the national regulatory authority for electronic communications?

The supervision activity of NCAH covers all aspects of electronic communications, the following in particular:

• Radio frequency: granting the right to use a radio frequency (frequency assignment and radio licence); assigning frequencies for broadcasting purposes.
• Market supervision: supervising services from technical and legal points of view, including supervision of subscriber contracts, general terms and conditions, market practices etc. NCAH obliges non-compliant service providers to comply with the relevant norms. In the framework of this activity NCAH investigates customer complaints.
• Market analysis: regularly analysing the relevant electronic communications markets; identifying SMP service providers and imposing obligations on them etc.

1.6 In order to be properly authorised to provide electronic communications networks and services, is a registration, declaration or notification required and if so to whom and for which purposes?What rules or conditions, if any, may be attached to a registration, declaration or notification?

Any company, legal person or private individual is entitled to operate electronic communications networks and/or to provide electronic communications services. Prior to commencing the provision of services, NCAH has to be notified. The notification shall contain (i) the name and address or registered seat of the service provider; (ii) the company registration number or other registration or identification number of the undertaking; (iii) the representative and the contact person of the service provider; (iv) a brief description of the electronic communications services and - if the service provider operates an electronic communications network - a brief description of such network, and the geographic area of the services; (v) the planned date of commencing the services (if the service provider does not specify the date of commencing the services, an additional notification shall be made within 30 days from the date of commencing the services).

Simultaneously with notifying NCAH, the service provider shall inform the National Security Service (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) as well.

1.7 Are any network operators or service providers subject to rules governing their operations over and above rules and conditions governing authorisations and imposing SMP obligations, for example under competition law?

No, they are not.

1.8 How and to what extent is content delivered over electronic communications networks regulated and by whom?

The ECA does not regulate content delivered over electronic communications networks, moreover, the ECA stipulates that service providers may obtain information on the content of forwarded communication to the extent as it is absolutely necessary for providing the services due to technical reasons.

There are special legal rules providing for certain requirements regarding content, e.g. the Information Society Act (Act CVIII of 2001, “ISA”) provides for minimum content for e-commerce websites.

1.9 Which (SMP) markets have been notified to the European Commission under Article 7 of the Framework Directive?

16 markets (markets No. 1-16) have been notified so far to the European Commission from the 18 recommended markets. Notification of market No. 18 is under preparation and shall take place shortly, whereas market No. 17 (international roaming) is not expected to be notified as a separate market.

2 Licensing

2.1 If a licence or other authorisation is required to install or operate electronic communications networks or provide services over them, please briefly describe the process and timescales.

Provision of electronic communications services is not subject to licensing. However, the service provider shall submit a notification to NCAH prior to the commencement of providing services (see question 1.6).

The construction of electronic communications infrastructures is, as a general rule, subject to licensing by NCAH. In certain cases, NCAH involves a number of specialist authorities (e.g. fire protection authorities, environment protection authorities, transportation authorities). The constructor may, and, in certain cases (e.g. if construction works are planned to be carried out in several phases and are expected to take longer than two years) has to apply for preliminary construction permit before applying for construction permit.

Plans and other documents are to be attached to the construction permit application and the applicant shall prove its right to carry out construction works on the affected land. NCAH holds an on-site visit at the location of planned construction works.

NCAH issues its decision within 60 days of submission of the construction permit application. NCAH may extend this deadline by additional 30 days. The constructor shall, within 30 days from the date of completing construction works, apply for a usage permit from NCAH. The deadline for issuing the usage permit is also 60 (90) days.

In construction licensing procedures the following fees are payable: (i) HUF 20,000 (~ €80) for preliminary construction permit; (ii) HUF 20,000 - 600,000 (~ €80 - 2,400) depending on cable length for construction permit; (iii) HUF 10,000 - 300,000 (~ €40 - 1,200) depending on cable length for usage permit.

2.2 What other requirements, permits or approvals must be met or obtained before networks may be installed or operated and services provided?

If provision of services involves the use of radio frequency spectrum, frequency assignment and radio licence are to be obtained (see question 9.4).

2.3 May licences or other authorisations be transferred and if so under what conditions?

Provision of electronic communications services is not subject to licensing. However, the service provider shall submit a notification to NCAH prior to the commencement of providing services (see question 1.6). Such notifications may not be transferred; however, any person may submit a new notification at any time.

2.4 What is the usual or typical stated duration of licences or other authorisations?

The validity of a preliminary construction permit is one year; the validity can be extended for an additional one-year period. The validity of the construction permit is two years and can also be extended for an additional one-year period. The construction permit remains valid if the construction works have been commenced within two years from issuance and completed within five years.

3 Public and Private Works

3.1 Are there specific legal or administrative provisions dealing with access to public and private land in order to install telecommunications infrastructure?

The ECA provides that, as a general rule, electronic communications equipment shall be installed on public land or by way of sharing existing electronic communications facilities or in facilities owned by public utility service providers. If that is not possible, the installation may also take place on private land.

Electronic communications facilities may be installed on public land owned by the local municipality if no state-owned public land is available for such purpose, or if the installation on the latter is not possible because of technical reasons or prohibitive legal regulations. The local municipality may reject consent to the facilities to be installed on public land it controls or to grant permission for use of land only if granting consent is likely to cause harm to any particularly important interest of the municipality or its population, or if granting permission to use the land is prohibited by statutory provisions.

3.2 Do any specific rules exist which assist in securing or enforcing rights of way over public or private land, for the installation of network infrastructure?

If it is not possible to install electronic communications facilities on public land or by sharing existing electronic communications facilities or in facilities owned by public utility service providers, and no agreement was concluded between the owner (user) of private land or the public utility service provider and the electronic communications service provider, the electronic communications service provider may refer to NCAH. Upon such request, NCAH may restrict the owner’s right to use the land by establishing a right of way or other usage right.

The service provider applying for such restriction shall evidence before NCAH that (i) it had used its best efforts to conclude an agreement with the landowner; and (ii) it is not possible to place the electronic communications facility on public land or by sharing existing electronic communications facilities or the facilities of public utility service providers due to environment protection, public health, public security, construction reasons or due to the nature of the electronic communications network.

NCAH shall, as a result of the above proceedings, pass a resolution including (i) indication of the electronic communications service the restriction serves; (ii) the content of the right of way or other usage right including particularly the right of the service provider’s authorised representative to enter the land with the purpose of checking, maintaining or troubleshooting regarding the electronic communications facility; (iii) the location and way of placing the electronic communications facility; (iv) technical specification of electronic communications facilities that can be placed on the land, and the respective environment protection, public health, public security and construction norms.

The landowner (except for state-owned public land and in case of facility sharing) shall be entitled to fair compensation and the service provider, after completion of the installation of the electronic communications facility, shall restate the original status of the environment.

3.3 Is there a specific planning or zoning regime that applies to the installation of network infrastructure?

There is no general zoning regime that applies to the installation of network infrastructure. Zoning plans are prepared locally by municipalities in line with statutory provisions relating to construction and regional development. It is stipulated in the ECA that town and country planning and development, road and public utility construction and rehabilitation projects, as well as implementation and renovation of buildings and structures shall be executed so as to ensure the installation of electronic communications facilities.

3.4 Are there any rules requiring established operators to share their infrastructure, e.g. masts, sites, ducts or cables?

All service providers owning or holding the right to use electronic communications structures may be compelled to enter into agreements on facility sharing (including physical co-location) if it is required by a service provider deprived of access to viable alternatives because of the need to protect the environment, public health, public security or to comply with town and country planning rules. This obligation shall not apply to buildings designated for use by customers. No such obligation exists if (i) the fulfilment of the offer prevents the existing structure from being safely or normally used; (ii) the requesting service provider fails to assume the verified costs necessary for the establishment and operation of facility sharing; (iii) facility sharing would impose serious harm to reasonable private interests deriving from other legal relationships; or (iv) the obliged service provider is unable to comply with the facility sharing request due to reasons of normal use of electronic communications structures or equipment, or due to the fact that physical co-location is not possible.

In addition to the above general obligation, NCAH may impose the obligation upon SMP service providers to provide co-location or any other form of facility sharing services to other service providers, including the right to use electronic communications structures.

4 Access and Interconnection

4.1 Is network-to-network interconnection and access mandated, and what are the criteria for qualifying for the benefits of interconnection?

All service providers (including non-SMP service providers) providing access service to subscribers are obliged to interconnect their networks with the networks of other service providers if NCAH imposes such obligation on them. Together with interconnection, NCAH may impose additional obligations as well, such as non-discrimination, facility-sharing or co-location. NCAH imposes interconnection or access obligation especially on SMP service providers. In such cases, SMP service providers are also required to submit reference offers containing the terms and conditions of interconnection agreements.

Any service provider may request an obliged service provider to provide access or interconnection. The obliged service provider may only reject to provide access or interconnection for objective technical or financial reasons. However, if NCAH imposes the obligation on the obliged service provider to submit a reference offer, the obliged service provider may not reject to provide access or interconnection based on its reference offer, unless it is technically not feasible or the integrity of the network may not be maintained by providing the requested interconnection / access.

4.2 How are interconnection or access disputes resolved? Does the national regulatory have jurisdiction to adjudicate and impose a legally binding solution?

Interconnection or access disputes may be resolved by (i) court; or (ii) the Board of NCAH; or (iii) the Permanent Electronic Communications Arbitration Tribunal (Hírközlési Állandó Választottbíróság). The Board of NCAH has jurisdiction to adjudicate and impose a legally binding solution, however, the resolution of the Board of NCAH may be challenged before court.

4.3 Are charges for interconnection and/or network access subject to price or cost regulation and, if so, how?

If NCAH finds, based on market analysis, that the lack of efficient competition may result in unreasonably high prices or price squeeze, SMP service providers may be made subject to price or cost regulation by NCAH. In the course of this, NCAH may impose obligations for cost orientation of prices; obligations concerning cost accounting and pricing systems, and obligations relating to price controls; and NCAH may apply a cost accounting system different from what has been used by the service provider to control the cost-efficiency of services.

NCAH, when imposing price/cost related obligations, shall take into account the investment made by the effective service provider, the reasonable rate of capital return and the risks involved, and may also take into account the prices available in comparable competitive markets, including the prices charged by SMP service providers being in similar situation. In addition, NCAH may impose the obligation of accounting separation on the service provider, i.e. to make transparent its wholesale prices and its internal transfer prices etc.

4.4 In the local loop are existing owners of access infrastructure required to unbundle their facilities and if so, on what terms or regulatory controls?

Local loop unbundling is considered as a type of access to network elements and associated facilities. SMP service providers shall unbundle their local loops if NCAH requires so and shall make available local loop unbundling to other service providers by publishing reference unbundling offers, approved by NCAH.

4.5 How are existing interconnection and access regulatory conditions to be applied to new network technologies such as so-called next generation networks or IP-based networks?

The current interconnection and access regulation does not contain any special provisions regarding next generation networks or IP- based networks.

5 Price and Consumer Regulation

5.1 Are (i) retail or (ii) wholesale price controls imposed on any operator in relation to fixed, mobile, or other services?

NCAH has various price control powers in both retail and wholesale markets, and in fact NCAH uses such powers in fixed and mobile telephone services, as well as other services (e.g. Internet).

In retail markets if NCAH, as a result of market analysis, establishes that a certain retail market is not effectively competitive, it may impose any of the following obligations on SMP service providers: obligation to refrain from (i) charging excessive prices; (ii) setting unduly low prices impeding entry into the market or competition if such prices are not due to a higher level of efficiency compared to competitors; (iii) showing undue preference to specific consumers; (iv) bundling services. NCAH may also impose the obligation on SMP service providers to implement appropriate accounting systems.

The price of universal services is a fixed price, set by the minister responsible for electronic communications.

In wholesale markets NCAH may impose obligations for cost orientation of prices; obligations concerning cost accounting and pricing systems, and obligations relating to price controls; and NCAH may apply a cost accounting system different from what has been used by the service provider to control cost-efficiency of services.

5.2 Is the provision of electronic communications services to consumers subject to any special rules and if so, in what principal respects?

According to the Civil Code (Act IV of 1959), electronic communications subscriber contracts concluded with consumers belong to the category of consumer agreements. The Civil Code prescribes various regulations for consumer agreements in respect of general terms and conditions, unfair conditions and other consumer rights. The Civil Code provides, for example, that if the content of the general terms and conditions / consumer agreement cannot be unquestionably determined, the interpretation favourable to the consumer shall apply.

Unilaterally pre-defined unfair conditions and the unfair general terms and conditions of consumer agreements are invalid. Concerned consumers and also certain organisations (public prosecutor, minister, chambers etc.) may challenge such unfair conditions before court. If a court establishes that a condition in a consumer agreement is unfair, therefore invalid, the court may resolve that its judgement is effective in respect of each consumer having concluded an agreement with the undertaking applying the condition, or if the unfair conditions have not been applied yet, their future application shall be prohibited.

If the subscriber contract between the service provider and the consumer is concluded by the means of distance sales, the provisions of Government Decree No. 17/1999 (II. 5.) on distance contracts (implementation of Directive 97/7/EC) shall be applicable. According to the Decree the consumer may withdraw from the contract without giving any reason within 8 working days following the conclusion of the contract.

The ISA (implementation of Directive 2000/31/EC) prescribes certain regulations for contracts concluded by electronic means, such as obligations for the service provider to provide special information prior to placing an order and to confirm orders as a precondition of concluding contracts. If the contract is concluded by a non-consumer, the parties may agree to deviate from the respective regulations of the ISA, however, in case of consumers, such regulations are mandatory.

5.3 Are there any rules governing use and retention of customer call information?

Customer call information (calling and called subscriber numbers; types of calls or other services, their direction, starting time, duration of conversations or the size of data transmitted, the International Mobile Equipment Identity (IMEI) of the network and cell providing the service and of the telephone set used for making use of the service provided in case of mobile radio telephone networks, and for IP networks the identifiers used; the date of call or other services provided) shall be retained for three years by service providers for the purpose of transferring them, upon request, to authorised national security bodies, investigating authorities, public prosecutors and courts for protection of national security, national defence or public safety and for prosecution of criminal acts and any unauthorised use of the electronic communications system.

6 Numbering

6.1 How are telephone numbers and network identifying codes allocated and by whom?

NCAH is responsible for the allocation of telephone numbers. NCAH allocates telephone numbers in the order prescribed in the National Numbering Plan. The National Numbering Plan contains different types of available numbers, e.g. landline and mobile telephone numbers, geographic and non-geographic numbers, as well as their formation rules.

The allocation procedure has two stages: service providers shall make a reservation first for available numbers at NCAH, and shall apply for individual assignments of reserved numbers afterwards. The service provider shall pay reservation fee, assignment fee and public administration service fee to NCAH.

6.2 Are there any special rules which govern the use of telephone numbers?

The National Numbering Plan provides that the maximum number length (following the +36 country code) may be 8 or 9 digits. Each number begins with a national destination code (NDC). The NDC is a two-digit number, except for the geographic NDC of Budapest, which is 1. The rest of the geographic NDCs consist of two digits and cover the entire area of the country. The currently operating mobile phone network operators use the codes 20, 30 and 70. There are several special NDCs: 21 stands for location independent network numbers (used mainly in VoIP service); 40 stands for shared-cost services; whereas 51 is used in Internet dial-up service etc.

6.3 How are telephone numbers made available for network use and how are such numbers activated for use by customers?

Telephone numbers are made available for network use by NCAH. Geographic landline numbers and non-geographic numbers may be applied for reservation and assignment by the service providers in number field blocks of 1,000. For mobile phone numbers, number field blocks of 10,000 are available. Reservations are valid for one year, but the validity of the reservation may be extended for an additional one-year period by NCAH upon request.

NCAH assigns reserved numbers upon the service provider’s request within the validity period of the reservation. Following assignment, the service provider may authorise the subscriber in the subscriber contract to use any of the numbers within the assigned number field block. The reservation fee of telephone numbers is HUF 22,000 (~ €88) per 1,000 numbers, whereas the annual usage fee of ordinary telephone numbers is between HUF 30 - 150 (~ €0.12-0.6) per number. The annual usage fee of special four or five-digit telephone numbers (e.g. carrier selection numbers) is between HUF 120,000 - 2,400,000 (~ €480 - 9,600) per number.

6.4 What are the basic rules applicable to the ‘porting’ (i.e. transfer) of telephone numbers (fixed and mobile).

Subscriber access service providers are required to allow their subscribers (i) to retain their geographic numbers in case of fixed location telephone services when changing subscriber access service provider without changing the geographic location of the services; (ii) to retain their non-geographic numbers in case of services accessed through non-geographic numbers (e.g. VoIP), when changing service providers; and (iii) to retain their mobile phone numbers in case of mobile radio telephone services, when changing service providers.

The transferring service provider may not reject the application for number porting, except for certain reasons determined by law (e.g. if the subscriber has overdue unpaid invoice towards the transferring service provider).

Service providers are required to agree on general terms and conditions of their co-operation regarding number portability in their network agreements.

The transferring service provider is entitled to charge a cost-based one-off fee to the receiving service provider in consideration of the number porting.

The receiving service provider may claim the reimbursement of such fee directly from the subscriber. The receiving service provider shall notify NCAH of each number porting. NCAH registers all ported numbers, call direction information and data of the service providers and of the subscriber with the Central Reference Database.

Calling parties must be provided with the opportunity to obtain information on which service provider’s network the called number belongs to and on the applicable tariff.

7 Fees

7.1 What fees and levies are payable and to whom with respect to the grant of a licence or other authorisation for the installation or use of network infrastructure or the provision of communication services?

There are various payment obligations in connection with electronic communications services in Hungary. Please find information on fees to be paid in connection with construction permits, frequency use, universal services and numbering at the respective sections.

Only a small stamp duty (HUF 2,200 ~ €9) is to be paid when notifying NCAH on the provision of communication services. There is no other fee payment obligation in this respect.

Service providers have to pay supervision fee to NCAH, which is 0.212% of the service provider’s net annual turnover of the previous financial year deriving from the provision of electronic communications services. There is no payment obligation if the so calculated fee is below HUF 5,000 (~ €20).

The fee to be paid to the Board of NCAH for the approval of interconnection, local loop unbundling and related facility share reference offers is HUF 750,000 (~ €3,000). The Board of NCAH settles electronic communications related legal disputes for a fee of HUF 175,000 (~ €700), however, if the service provider commencing the legal dispute has an annual net turnover below HUF 100,000,000 (~ €400,000), such fee is only HUF 87,500 (~ €350).

8 Submarine Cables

8.1 What are the main rules governing the bringing into Hungary’s territorial waters, and the landing, of submarine cables? Are there any special authorisations required or fees to be paid with respect to submarine cables?

Hungary is a landlocked country having no seacoast or territorial water, consequently no such regulation exists.

9 Radio Frequency Spectrum

9.1 Is the use of radio frequency spectrum specifically regulated and if so, by which authority?

Radio frequency spectrum used for telecommunications belongs to the exclusive property of the Hungarian State under the Civil Code. The ECA makes difference between frequency use for civil purpose and for non-civil purpose. The licensing of civil purpose frequency use is one of the competences of NCAH. Non-civil frequency use may be licensed by the Governmental Frequency Management Authority (Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hatóság).

The frequency management activity of NCAH is performed in order to ensure the undisturbed operation of radio communications and other, non-telecommunications services. In the course of frequency management, NCAH creates the technical and legal regulatory system in accordance with the relevant legislation, takes part in the activity of international and EU organisations, performs the tasks related to international and national frequency coordination, issues frequency assignments and radio licences and maintains registers in connection with equipment and use of frequency.

Monitoring technical parameters of signals radiated by radio stations operated on frequencies allocated for civil use, investigation and termination of the observed disturbances are also tasks of NCAH. NCAH performs measurements, explores and locates unlicensed radio transmissions.

9.2 In the grant of spectrum rights are distinctions made between mobile, fixed and satellite usage?

Procedures aiming at the allocation of frequency spectrum for mobile, fixed or satellite usage are the same. Details of the relevant procedure are summarised in question 9.4.

9.3 How is the installation of satellite earth stations and their use for up-linking and down-linking regulated?

Satellite earth stations qualify as radio stations, therefore, as a general rule, a radio frequency has to be allocated first, and then the operator shall apply for a radio licence. Details of the procedure on obtaining such licence are summarised in question 9.4.

9.4 How is the use of radio frequency spectrum authorised in Hungary? Do the procedures available include spectrum auctions and comparative selection of candidates?

As a general rule, the obtaining of frequency assignment and radio licence are required for the use of radio frequency spectrum.

Installation of a radio station, radio equipment and radio communication network is subject to obtaining frequency assignment. Frequencies are assigned by NCAH. Assignable frequencies are specified in Government Decree 346/2004 (XII.22.).

NCAH may conduct spectrum auctions or call for a public tender (comparative selection) regarding specific frequencies. As a result of these procedures, the winning bidder obtains the right to use the specific frequency and the exclusive right to apply for frequency assignment to NCAH concerning that specific frequency. Frequency assignment issued by NCAH specifies, inter alia, the conditions of the obtaining of radio licence.

Radio licence is required for operating a radio station, radio equipment and radio communication network. Radio licence is issued by NCAH on the basis of effective frequency assignment and in line with the conditions set out in the frequency assignment. Details of procedure on frequency assignment and radio licence are set out in IHM Decree 6/2004 (IV.13.).

9.5 Can the use of spectrum be made licence-exempt? If so, under what conditions?

The use of spectrum is subject to licence, however there are numerous exemptions. Details of licensing are set out in IHM Decree 35/2004 (XII. 28.) and IHM Decree 6/2004 (IV.13.).

Frequency assignment is not required, inter alia, for the use of radio stations or radio equipment:

• used for experimental purposes;
• operated only in case of emergency;
• for which assignable frequencies are listed in official frequency register;
• exempted from licensing procedure upon minister decree;
• comprising only short-range tools or designed for not more than 3 months operation period and operate only on the same frequency; or
• operated during exhibitions, festivals or sport events if envisaged running period is not longer than 2 weeks.

Frequency assignment is not required for running amateur stations. However, having an amateur radio licence is a requirement.

9.6 If licence or other authorisation fees are payable for the use of radio frequency spectrum, how are these applied and calculated?

Fees payable for the use of radio frequency spectrum are based on complicated calculations and depend on a number of relevant technical parameters (e.g. the size of the service area, the number of stations, the frequency band etc.). The relevant rules are specified in KHVM Decree 6/1997 (IV. 22.).

9.7 Are spectrum licences able to be traded or sub-licensed and if so on what conditions?

Spectrum licences may not be transferred unless special rules relating to a certain frequency spectrum allow transfer, in which case the transfer is subject to the prior approval of NCAH. The entity transferring the spectrum licence and the entity intending to take over the spectrum licence shall jointly apply for the approval of NCAH. In the application, the entity intending to take over the spectrum licence shall make a declaration on accepting all relevant statutory and authority regulations. A copy of the transfer agreement is to be submitted to NCAH which publish its approving resolution in its official journal and in two national daily newspapers.

10 Interception

10.1 What are the essential rules applicable to the interception of messages, traffic data and other call records? Which rules apply to the retention of such call data, and over which period(s)?

As stated in question 1.6, electronic communications service providers shall inform the National Security Service simultaneously with filing a notification with NCAH.

The service provider shall co-operate with the National Security Service and other authorised agencies, and upon request of any of such agencies, shall enter into an agreement regarding the detailed rules of interception-related co-operation. A part of such cooperation may be that the electronic communications service provider provides the possibility of interception by making available a room at its premises for technical equipment; by allowing the staff of the authorised agency to enter the service provider's premises etc. The service provider shall, at its own cost, establish a so-called basic monitoring subsystem, if an authorised agency so requires; however, the costs of additionally required interception-related developments shall be reimbursed by the authorised agency. The basic monitoring subsystem shall be capable of the simultaneous interception of 0.30.6% of all subscribers or users (if the total number of subscribers or users exceeds 150,000, it may not be more than 0.3%) but not less than 60 persons at the same time.

With respect to the retention of call data and their transfer to authorised agencies, please see question 5.3.

11 The Internet

11.1 Are services over the Internet regulated in any different way to other electronic communications services? Which rules, if any, govern access to the Internet at a wholesale and/or retail level?

As a general rule, the same requirements are applicable to electronic communications services provided over the Internet (e.g. VoIP) as on any other platform. However, certain aspects are regulated differently, e.g. providers of IP-telephone service may grant non- geographic telephone numbers to their subscribers.

Access to the Internet at retail level is one of the universal services at the band width of 9600 bit/s and maximum 10-4 bit error rate. To provide access to the Internet at wholesale level is the obligation of SMP service providers identified by NCAH on the relevant market; such SMP service providers are obliged to make available a cost- orientated reference offer to other service providers regarding Internet access and flat rate Internet access services.

Chapter XIV of the ECA contains special regulations for promoting the use of Internet, such as the obligation of SMP service providers in the market of internet access via fixed public telephone networks to publish a reference offer for the provision of internet call origination and flat-rate internet call origination at prices set on the basis of cost-orientation.

11.2 Are there any rules to prevent, restrict or otherwise govern Internet or email communications, in particular, marketing and advertising communications?

The ISA creates the regulatory framework of electronic commerce including: contracts concluded by electronic means; the liability of the service provider and intermediary service provider; notice-andtakedown proceedings; electronic advertising. NCAH is responsible for the enforcement of the majority of the provisions of the ISA, whereas a few consumer protection-related provisions belong to the competence of the consumer protection authority.

The ISA contains an opt-in spam regulation: advertisements by e- mail or by similar means may only be sent with the recipient’s express prior consent.

12 USO

12.1 Is there a concept of universal service obligation; if so how is this defined, regulated and funded?

Hungary implemented Directive 2002/22/EC on universal service and users’ rights relating to electronic communications networks and services. According to the ECA, universal electronic communications services include the following set of services that is to be rendered available to all users, anywhere within the territory of Hungary, at an affordable price:

• connection to a telephone network at a place designated according to the residence, registered office or business location of end-users at a fixed subscriber access point which permits the originating and receiving of national and international calls, and also other forms of communication, such as facsimile and data, to access emergency services, as well as internet access, at a band width of at least 9600 bit/s and maximum 0.0001 bit error rate;
• operation of one public pay telephone per one thousand inhabitants or in settlements with a population of less than one thousand, as well as at least 3 per cent of all compulsory public pay telephones must be fit to accommodate the hearing-impaired and disabled persons; national directory services; and
• access to subscriber information.

The universal service provider is designated by the minister responsible for electronic communications after a public tender and concludes a universal service provision agreement with the service provider. The designated universal service provider is obliged to conclude agreements with subscribers relating to universal services. Universal service providers are entitled to receive compensation in order to recover the reasonable and verified costs of providing universal services under non-commercial conditions laying extra burdens upon them as compared to the estimated costs and revenues of services provided under commercial conditions. The amount of compensation may not exceed the net avoidable cost of universal service. Compensation is paid from the Universal Electronic Communications Compensation Fund (Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kassza).

Landline telephone service providers as well as those internet service providers that provide internet service to subscribers using universal telephone services are to pay contribution to the Universal Electronic Communications Compensation Fund. The amount of contribution is determined every year by the minister responsible for electronic communications, however, it cannot exceed 0.5% of the previous financial year’s net turnover of the payer. New service providers are exempt from such payment obligation in the first two years of their operation.

13 Foreign Ownership Rules

13.1 Are there any rules restricting direct or indirect foreign ownership interests in electronic communications companies whether in fixed, mobile, satellite or other wireless operations?

There are no such restrictions.

14 Future plans

14.1 Are there any imminent and significant changes to the legal and regulatory regime for electronic communications?

No such changes are expected.

This article appeared in the 2008 edition of The International Comparative Legal Guide to: Telecommunications Laws and Regulations; published by Global Legal Group Ltd, London